BALATON - Hal a vízben

Messzire látnak

Magaspartok a Balatonnál

Lokál

A Balatont nagyrészt fövenyes strandok, nádasok, dombok és festői hegyek szegélyezik, de helyenként magaspartok merednek közvetlenül a víz fölé. Ezekről csodálatos a kilátás – csak meg ne induljon alattunk a meredély.

A Balaton sajátos geológiájához tartozik, hogy a számos, hol a földtörténeti régmúltban, hol az alig néhány millió éve keletkezett hegy mellett több, szintén érdekes földtani hátterű magas fal szegélyezi a partvidékét. Ezek a sokszor több kilométer hosszú formációk jól ismertek a kirándulók, nyaralók, bizonyos szakaszokon a kerékpárral túrázók előtt: innen jó messzire ellátni, és a festői kilátáshoz még az efféle magaslatok sajátos élővilága is társul. Arról nem is szólva, hogy a magas partfalak nem csupán madarak, esetleg kisemlősök hajlékául szolgáltak, de nehezebb időkben emberek is éltek bennük. Jó példa erre a tó keleti partszakaszán, Balatonkenese mellett, a Soós-hegy oldalában megbúvó kilenc mesterséges üreg, amelyeket Tatár-likaknak neveznek annak emlékére, hogy a környékbeliek a tatár, no meg a török elől ide próbáltak rejtőzni. Később is lakták e romantikus, ám egészségesnek és biztonságosnak sem nevezhető búvóhelyeket. A Tatár-likakat még akkor vájták a magaspart fontos részét adó hegy meredek oldalába a helybéliek, amikor a Balaton kiterjedtebb volt mai méreténél. A Balaton 19. század közepi (1861-es) szabályozása nyomán, a csökkenő vízszinttel együtt a Tatár-likak is veszélyessé váltak, így lakóikat is kiköltöztették. Azóta legfeljebb a turisták látogathatják az üregeket, habár megközelítésük inkább gyakorlott alpinistáknak ajánlott.

Lösz vagy sem

A balatoni magaspartokat a geo­lógiában járatlan laikusok többnyire löszfalakként emlegetik, ami sok esetben többé-kevésbé helytálló is, más esetekben viszont jelentős leegyszerűsítése az ennél jóval bonyolultabb földtörténeti-geológiai folyamatoknak. A tavat valóban hatalmas löszplatók határolják, főleg délről, nyugatról, illetve délkeletről. Ehhez képest a Balatonakarattya–Balatonkenese–Balatonfűzfő szakasz gyakorta szintén löszösként emlegetett partfalát nem hagyományos lösz, hanem annál bonyolultabb és egyben izgalmasabb összetételű, jórészt miocén kori üledékek alkotják, amelyek a lassan összeszűkülő és kiszáradó Pannon-tóból rakódtak le. Ez az agyagmárga, mészmárga, mész­iszap, kőliszt (aleurit) és homokrétegek váltakozásából kialakuló formáció abban feltétlenül hasonlít az egész más módon keletkezett löszre, hogy instabil. Főleg nedvesség és geológiai vagy éppen emberi eredetű erőhatások nyomán hajlamos elmozdulni, jól látható rétegei mentén megcsúszni, szaknyelven suvadni. Ez az egész vidék nagyszerű példa arra, hogy a Kárpát-medencében napjainkban sincs „készen” a táj: folyamatosan alakul, formálódik, és ez így lesz a jövőben is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.