Jobbra egy különleges, a hídtartó pillérek elvén működő, Y alakú felfüggesztéssel rendelkező háttámla- és vázkialakítású Herman Miller-szék, balra élő növényfal fikusszal, páfránnyal. Időről időre izgalmasnak tűnő helyeken lehet éjszakázni, legyen szó múzeumról vagy színházról – ezentúl a Design Hét keretén belül irodákban is. A határtalan emberi kíváncsiság kielégítése ezzel újabb szintet ugrott, így most már kreatív és környezettudatos irodák kulisszatitkai is megismerhetővé válnak.
 Fotó: Németh Dániel | |
Az újdonsült designtúra három plusz egy állomásból állt. A maratoninak beharangozott program – amit előzetesen hatórásra terveztek – nehezen és lassan indult. A kezdőpont az Europa Design bemutatóterme volt, ahol a kedves vendéglátás és a szükséges regisztráció mellett már egyből számos designportéka állt a bátor kipróbálók rendelkezésére. Ijedtségre igazán senkinek semmi oka nem volt, kényelmesebbnél kényelmesebb gerinc- és egyéb barát székeket lehetett kipróbálni, illetve beleshettünk az ott dolgozók irodáiba, és szemügyre vehettük az egyéb tárgyakat, na meg lehetett beszélgetni, és persze kérdezni is. Nehezen akaródzott elindulni, de utunk a XIII. kerületi Skanska Green House-ba vezetett, majd folytatásképp a XI. kerületben találtuk magunkat az É26 falai között, végül pedig a Deák-palotánál kötöttünk ki.
 Fotó: Németh Dániel | |
Az üres irodaházakban és azok belső tereiben „garázdálkodó” sokaság több hozzáértő szakember (építész, üzemeltető) előadását, prezentációját hallgathatta meg az adott épületről, így világossá vált például az is, milyen filozófia alapján kerestek a munkáltatók irodahelyiségeket. Semmi meglepő: az épületek méretein túl a városközpont előnyei döntöttek. Az is kiderült, hogy milyen enteriőrdesignra van szükség a hatékony és kreatív munka elősegítéséhez, az inspiratív térkialakítás előnyei mellett pedig arról a fontos opcióról is sok szó esett, mi teszi zölddé az irodaházakat: rengeteg számot hallottunk az energiafogyasztás csökkentéséről, a napkollektorok előnyei mellett a pofás kinézetükről, na meg a csodás belső kertről és tetőteraszról, amelyek kétségkívül a legvonzóbb részei bármely épületnek. De arról is felvilágosítást nyerhetett valamennyi látogató, aki esetleg nem vette volna igénybe a mellékhelyiség nyújtotta lehetőségeket, hogyan hasznosítják a szürke(talaj- és eső)vizet.
 Fotó: Németh Dániel | |
A némiképp betolakodóérzést keltő séta leginkább a témában érdekelt bámészkodókra tett igazán nagy hatást – voltak is szép számmal. De megerősítette már meglévő vagy feltételezett tudásunkat is arról, hogy milyen munkafeltételekre van szüksége az Y- és Z-generációnak: nos, fontos a csend- vagy nyugiszoba, akárcsak a közös terek kialakítása, amelyek lehetőség szerint ne kapjanak nevet, és úgy helyezkedjenek el, hogy a különböző területek dolgozói könnyedén találkozhassanak egymással – és lehetőleg kötetlen vagy szabadabb munkaidőben, kreatív légkörben tölthessék a munkaidejüket. Fontos kérdésnek bizonyult az is, hogyan jeleníthető meg a természeti design (növényfal, tetőkert, környezeti minták a díszítésben) az elsőre konvencionálisnak tűnő, de lényegében kicsit sem tipikus irodaterekben.
Irodaházban tölteni az éjszakát nem nagy kunszt – gondolnánk elsőre, hiszen a túlórát igénylő munkamennyiség, a sztahanovista lelkesedés vagy éppen a véletlenül fogva tartó épület mind-mind ilyen szituációkat szül. Hogy mi érdekes van íróasztalokban, székekben, konyhában, fénymásoló vagy relaxációs helyiségben, esetleg a ruhatárban? A válasz csupán a design és a mögöttes tartalom – persze csak ha tényleg van. Ezúttal azonban a lassú és körülményes idegenvezetés igen kevés lényegi ismeretterjesztéssel járt együtt, hosszan és az érdekfeszítés kevéske jelét mutatva az ötletes, újító program mögött. Nem volt szinte semmi, csupán a hiányt keltő kápráztatás, az a bizonyos „nézz, és látni fogsz” effektus.
