A Szabadság híd és Petőfi híd budai hídfője közt található (régi) egyetemváros első épületét 1904-ben adták át, az utolsót 1983-ban. Noha a tervezők között találjuk a hazai építészet olyan meghatározó alakjait, mint Hauszmann Alajos, Rimanóczy Gyula vagy Finta József, túlzás lenne az itt található épületeknek nagy jelentőséget tulajdonítani. A Műegyetem építészete inkább attól érdekes, hogy szinte gátlástalanul keverednek a korszakok, mégsem válik zavarossá, átláthatatlanná. Ám ehhez az is kellett, hogy a terület beépítése ne egyesével történjen. Az építkezés nagy lendülettel kezdődött a századfordulón, Trianon után azonban megtorpant. Az 1950-es évek elején indult újrakezdés építményei igazán jól sikerültek, legfeljebb a különféle tematikus domborművek, illetve a keletkezés dátuma miatt (1950–1955) nevezhetnénk szocreálnak, viszont a hetvenes évek közepétől kezdődő utolsó korszak eredeti elképzeléseit az építőanyagok, illetve az elvégzett helyszíni munkák silánysága határozta meg, és tette értékelhetetlenné. A legjelentősebb műegyetemi beruházások az 1960-as évekhez köthetők.
A Műegyetem minden addigit lepipáló fejlesztéséről 1956 után döntöttek, és már 1958-ban megbízták a Középülettervező Vállalatot, hogy Perczel Dénes és Kisdi Pál vezetésével lássanak munkához. A projekt nagyságát jelzi, hogy egymilliárd forintot szántak rá, ez akkoriban felfoghatatlanul magas összegnek számított. Már az eredeti tervekben is egy teljesen új Műegyetem körvonalazódott, amely egy 100 méter magas, 26 emeletes központi épület köré rendeződött volna. „A nagy beruházási program egy része máris megvalósult. Két éve vették birtokukba a tanszékek és a hallgatók az elsőként felépült villamoskari épületet!” – írta 1965. február 2-án a Veszprém megyei napilap, a Napló. Perczel Dénes pár hónappal később arról tartott előadást, hogy mivel a régi épületek is megmaradnak, az volt a legfontosabb, hogy megtalálják „azokat az anyagokat és építészeti eszközöket, amelyek korszerűek és harmonikusan visszautalnak” a már meglevő épületkomplexumokra. Az építész szerint erre legalkalmasabbak „a fémkeretes ablakok és üvegburkolatok, valamint a fehér kő” voltak.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
