helyrajzi szám

Nagy Fuvaros utca 22–24.

Lokál

Mai szemmel már nem tűnik annyira varázslatos otthonnak a fővárosi előírásoknak megfelelő kislakás. 

Az 1930-as években még a legoptimistábbak is egyetértettek abban, hogy a budapesti lakáshelyzet katasztrofális. A legszegényebbek viskókban, nyomortelepeken vegetáltak a város peremén. E telepek felszámolása állandóan napirenden volt, de konkrét lépésekre nem került sor. Már az is páratlan szenzációnak számított, hogy 1938-ban úgy döntött a főváros vezetése, hogy 3000 szociális bérlakást építtet. A közgyűlés 1939 nyarán fogadta el az ezzel kapcsolatos programot, amelynek pénzügyi fedezetét – 20 millió pengőt – az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) kölcsönözte. A cél érdekében a főváros pályázatokat írt ki építészek számára, és számos építési telket vásárolt Óbudától Kőbányáig, Zuglótól Lágymányosig. Volt, ahol csak egy bérházat akartak felhúzni, máshol komplett lakótelepet.

A tervezőknek az volt a feladatuk, hogy a lehető legolcsóbban hozzanak ki egészséges és komfortos hajlékokat. „A 3000 kislakás építésébe be kell vinni az utóbbi idők lakásépítésének minden tapasztalatát – a lakás higiéniá­ja, a lakás egészsége, kényelme, csinossága dolgában. A 3000 kislakás akkor felel meg igazán céljának, ha a lakáson túl otthont is jelent majd az igazi otthonnak minden melegségével, meghittségével és varázsával. A főváros ezen a téren is példaadó lehet a kislakásépítéseknél – sőt épp azt várja tőle a közönség, hogy példaadó legyen” – írta szerkesztőségi cikkében Az Est, hozzátéve azt is, hogy minden okuk megvan arra, hogy „örömmel” üdvözöljék a főváros akcióját.

Mai szemmel már nem tűnik annyira varázslatos otthonnak a fővárosi előírásoknak megfelelő kislakás. Különösen, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a 15 négyzetméteres lakókonyhából, 3 négyzetméteres előtérből és két 8–9 négyzetméteres hálófülkéből álló, WC-vel felszerelt típuslakást, amely mindössze 35 négyzetméter volt, többgyerekes családoknak szánták. Ám az akkori viszonyok között már az is nagy előrelépésnek számított, hogy a lakásokban három, egymástól elválasztott hálóhelyiséget is ki lehetett alakítani.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.