helyrajzi szám

Nagy Imre tér 3.

Lokál

Magyarország 1941-es hadba lépé­sét követően az ipari miniszter elrendelte a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal felállítását, amit a terv- és készletgazdálkodásban testet öltő ipari centralizáció indokolt.

Az új hivatalnak lett a feladata, hogy az ország nyersanyagkészletének elosztását megszervezze, koordinálja és lebonyolítsa, ami hatalmas hivatali apparátust kívánt. „A nehézségek egyik legfontosabbika maga az épület kérdése volt, mert hiszen az Anyaghivatal felállításának semmi értelme nem lett volna, ha az nem kap egy központi székházat, ahol valóban centralizálni tudják az egész magyar nyersanyagellátás szerveit. Egy ilyen hatalmas épület nélkül az Anyaghivatal csak fikció lett volna, csak papiroson lett volna meg” – írta 1942 áprilisában a Honi Ipar című lap, beharangozva azt is, hogy a leendő székházat még novemberben kezdték építeni a Fő utca, a mai Nagy Imre tér és a Gyorskocsi utca határolta területen, és olyan jól haladnak, hogy nyárra befejeződhetnek a munkálatok. Janáky István és Szendrői Jenő zord épületét valóban átadták 1942 nyarán, ehhez azonban az is kellett, hogy az építészeti szabályok sokaságát értékeljék át. Nem volt pályázat, a hatemeletes, 10 ezer négyzetméteres épület tervvázlatai úgy készültek el, hogy az állam még meg sem vásárolta a kinézett telket, ráadásul 1941 novemberében úgy kezdték el az alapozási munkákat, hogy építési engedély sem volt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a munka javát, rendhagyó módon, télen végezték, embertelen körülmények között és a részterveket menet közben kidolgozva, egyértelmű, hogy a hazai építőiparban addig példátlan munkavégzés zajlott.

„A háborús időkben oly nagyfontosságú hivatal nemesen és egyszerűen kiképzett formáival, újmódi architektonikus szerkezetével nemcsak célszerű otthona lesz a magyar anyaggazdálkodásnak, de jelentős és szép példája modern építőművészetünknek is” – írta az átadott hivatalról a Nemzeti Ujság 1942. szeptember 30-án, kiemelve annak „komoly és egyszerű, harmonikusan megoldott falfelületeit”, „szellemesen szerkesztett belső térrészeit”, illetve „a világháború óta szívesen alkalmazott” fényezett téglaburkolatot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.