helyrajzi szám

Nagy Imre tér 3.

Lokál

Magyarország 1941-es hadba lépé­sét követően az ipari miniszter elrendelte a Magyar Királyi Ipari Anyaghivatal felállítását, amit a terv- és készletgazdálkodásban testet öltő ipari centralizáció indokolt.

Az új hivatalnak lett a feladata, hogy az ország nyersanyagkészletének elosztását megszervezze, koordinálja és lebonyolítsa, ami hatalmas hivatali apparátust kívánt. „A nehézségek egyik legfontosabbika maga az épület kérdése volt, mert hiszen az Anyaghivatal felállításának semmi értelme nem lett volna, ha az nem kap egy központi székházat, ahol valóban centralizálni tudják az egész magyar nyersanyagellátás szerveit. Egy ilyen hatalmas épület nélkül az Anyaghivatal csak fikció lett volna, csak papiroson lett volna meg” – írta 1942 áprilisában a Honi Ipar című lap, beharangozva azt is, hogy a leendő székházat még novemberben kezdték építeni a Fő utca, a mai Nagy Imre tér és a Gyorskocsi utca határolta területen, és olyan jól haladnak, hogy nyárra befejeződhetnek a munkálatok. Janáky István és Szendrői Jenő zord épületét valóban átadták 1942 nyarán, ehhez azonban az is kellett, hogy az építészeti szabályok sokaságát értékeljék át. Nem volt pályázat, a hatemeletes, 10 ezer négyzetméteres épület tervvázlatai úgy készültek el, hogy az állam még meg sem vásárolta a kinézett telket, ráadásul 1941 novemberében úgy kezdték el az alapozási munkákat, hogy építési engedély sem volt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a munka javát, rendhagyó módon, télen végezték, embertelen körülmények között és a részterveket menet közben kidolgozva, egyértelmű, hogy a hazai építőiparban addig példátlan munkavégzés zajlott.

„A háborús időkben oly nagyfontosságú hivatal nemesen és egyszerűen kiképzett formáival, újmódi architektonikus szerkezetével nemcsak célszerű otthona lesz a magyar anyaggazdálkodásnak, de jelentős és szép példája modern építőművészetünknek is” – írta az átadott hivatalról a Nemzeti Ujság 1942. szeptember 30-án, kiemelve annak „komoly és egyszerű, harmonikusan megoldott falfelületeit”, „szellemesen szerkesztett belső térrészeit”, illetve „a világháború óta szívesen alkalmazott” fényezett téglaburkolatot.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.