helyrajzi szám

Olcsai-Kiss Zoltán sírja

Lokál

Olcsai-Kiss Zoltán 1914-ben, tizenkilenc évesen kezdte tanulmányait a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, egy évvel később bevonult katonának, és rövid időn belül hadifogságba esett az orosz fronton. Szibériai száműzetésében kommunista lett, kinevezték a Vörös Hadsereg politikai tisztjének. Harcolt az orosz polgárháborúban, 1921-ben leszerelt, de mivel Magyarországra nem jöhetett, Bécsbe, majd Párizsba utazott.

A húszas–harmincas években tagja volt mindenféle illegális kommunista pártoknak, de visszatért a művészethez is; kisplasztikáit 1928-ban kiállították Párizsban, a sèvres-i porcelángyár alkalmazta tervezőként, és bábszínházat is vezetett. A veterán vöröskatona csak a 2. világháború után költözött Magyarországra, és eleinte példás művészkáderként tevékenykedett: vezetett rajziskolát és bábfilmstúdiót, még az Iparművészeti Főiskola tanára is volt. „Az ötvenes évek elejétől kezdve kollégáimmal együtt igyekszem a magyar szocialista realista szobrászat kialakításán; közben két évig a szövetség párttitkára voltam. Több munkám áll a fővárosban és vidéken” – nyilatkozta 1959-ben az Élet és Irodalomnak, külön is kiemelve a többszörös életnagyságú Ifjúsági brigád című szoborcsoportját, amelyet a Népstadion kertjében lepleztek le 1957-ben, különféle sportolószobrokkal együtt. Olcsai-Kiss alkotása ekkor még csak egy volt a sok közül – a Népstadion kertjében összesen tizenhat szoborcsoportot állítottak fel –, de a pártközpontból hamarosan olyan munkával bízták meg, amely a legnagyobb megtiszteltetés lehetett a hithű kommunista művész számára. Nem kisebb feladatot kapott, mint azt, hogy díszítse szoborral és domborművekkel a Munkásmozgalmi Pantheont a Kerepesi temetőben; az elvtársak több száz „férőhelyes” nekropoliszát 1957-ben kezdték kiépíteni. Olcsai-Kiss háromalakos szoborcsoportja a 365 urna elhelyezésére alkalmas mauzóleum előtt áll, a szobor kigombolt ingű, izmos főalakjának jobbján egy lehajtott fejű munkás, balján lobogó hajú asszony. „A szoborkompozíció alakjai több mint kétszeres ember nagyságúak, négy méter magasak – az ember szinte eltörpül mellettük” – nyilatkozta a Kisalföld című lapnak 1958 őszén az alkotó, hozzátéve, hogy a fő művének tekintett szoborcsoport három alakja „nem az elmúlást, hanem a mártíromságban rejlő erőt fejezi ki”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.