helyrajzi szám

Olcsai-Kiss Zoltán sírja

Lokál

Olcsai-Kiss Zoltán 1914-ben, tizenkilenc évesen kezdte tanulmányait a Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolán, egy évvel később bevonult katonának, és rövid időn belül hadifogságba esett az orosz fronton. Szibériai száműzetésében kommunista lett, kinevezték a Vörös Hadsereg politikai tisztjének. Harcolt az orosz polgárháborúban, 1921-ben leszerelt, de mivel Magyarországra nem jöhetett, Bécsbe, majd Párizsba utazott.

A húszas–harmincas években tagja volt mindenféle illegális kommunista pártoknak, de visszatért a művészethez is; kisplasztikáit 1928-ban kiállították Párizsban, a sèvres-i porcelángyár alkalmazta tervezőként, és bábszínházat is vezetett. A veterán vöröskatona csak a 2. világháború után költözött Magyarországra, és eleinte példás művészkáderként tevékenykedett: vezetett rajziskolát és bábfilmstúdiót, még az Iparművészeti Főiskola tanára is volt. „Az ötvenes évek elejétől kezdve kollégáimmal együtt igyekszem a magyar szocialista realista szobrászat kialakításán; közben két évig a szövetség párttitkára voltam. Több munkám áll a fővárosban és vidéken” – nyilatkozta 1959-ben az Élet és Irodalomnak, külön is kiemelve a többszörös életnagyságú Ifjúsági brigád című szoborcsoportját, amelyet a Népstadion kertjében lepleztek le 1957-ben, különféle sportolószobrokkal együtt. Olcsai-Kiss alkotása ekkor még csak egy volt a sok közül – a Népstadion kertjében összesen tizenhat szoborcsoportot állítottak fel –, de a pártközpontból hamarosan olyan munkával bízták meg, amely a legnagyobb megtiszteltetés lehetett a hithű kommunista művész számára. Nem kisebb feladatot kapott, mint azt, hogy díszítse szoborral és domborművekkel a Munkásmozgalmi Pantheont a Kerepesi temetőben; az elvtársak több száz „férőhelyes” nekropoliszát 1957-ben kezdték kiépíteni. Olcsai-Kiss háromalakos szoborcsoportja a 365 urna elhelyezésére alkalmas mauzóleum előtt áll, a szobor kigombolt ingű, izmos főalakjának jobbján egy lehajtott fejű munkás, balján lobogó hajú asszony. „A szoborkompozíció alakjai több mint kétszeres ember nagyságúak, négy méter magasak – az ember szinte eltörpül mellettük” – nyilatkozta a Kisalföld című lapnak 1958 őszén az alkotó, hozzátéve, hogy a fő művének tekintett szoborcsoport három alakja „nem az elmúlást, hanem a mártíromságban rejlő erőt fejezi ki”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.