grand prix,
kétnapos bevadulás megszállottaknak és családtagjaiknak. A fagyos-latyakos talajon sátrak sorakoznak, és akik nem járgányuk bütykölésével vannak elfoglalva, azok a nyomorult idő ellenére is piknikre veszik a figurát: termosz, szendvics és kiterített Blikk a kempingasztalon. A családi kör folyamatosan tágul, újabb és újabb versenyzők érkeznek, de persze mindenki ismer mindenkit, sőt a tréleren vagy utánfutón heverő "versenyautók" láttán sem tör ki a parasztlázadás, legfeljebb számunkra szokatlanok a járművek.
Kardos István volt raliversenyző, helyi vállalkozó, a pálya tulajdonosa és névadója "tanyáján" a kilencvenes évek közepe óta rendeznek különféle versenyeket: motocrosst, autócrosst, off road futamokat, terep- és szinkronpályás ralikat és persze roncsderbiket. "Van ebben a helyben fantázia. Itt vagyunk majdnem az ország közepén, gyönyörű és kulturált környezetben. Máshol olyanok a terepversenyek, hogy a látogatók, mire az aszfaltútról elérik a pályát, tönkretették a kocsijukat. Mi a műút mellett vagyunk, a hely a legérzékenyebb autóval is megközelíthető. Persze az lenne az igazi, ha nemzetközi versenyeket is rendezhetnénk, de a biztonsági előírások szerint ahhoz acélkorlátot kellene végig felszerelni, arra pedig egyelőre nincs pénz" - mondja a tulajdonos, aki azt szeretné, hogy a több pályából álló "terepkomplexum" a hazai technikai sportok és az ezzel járó családi rendezvények központjává váljon. Annyi bizonyos, hogy Dabason már komoly szabadidőközpontnak számít a Kardos-tanya - azt látnák, amikor a helyi gyerekek lejönnek egy Tavriával, és megfingatják a többmilliós ralikocsikat -, az iskolások ingyenjegyeket kapnak a rendezvényekre, de "népi" megmozdulásokra is alkalmas a hely, például fellépett már Lagzi Lajcsi is a Kardos-tanyán, tizenkétezer ember előtt.
Most nem kell a tömegiszonytól tartani. Szinte mindenki bennfentesnek számít. A kétnapos program úgy fest, hogy előbb a gyorsasági, aztán az ütközéses futamokat tartják meg, kategóriák szerint. A rendezvény fénypontja azonban az úgynevezett rodeófutam, amelyre a második nap végén kerül sor az összes olyan kocsi részvételével, amely még "talpon maradt". "A kocsik nagy részét leamortizálják egy ilyen versenyen, általában a vasakat lehet csak a későbbiekben hasznosítani" - tudjuk meg az egyik indulótól, aki egyetért azzal a megállapítással, hogy az ütközéses rodeó azoknak a sportja, akik nagyon szeretnének autóversenyezni, csak éppen nincs rá elég pénzük. Ha valakiben van tehetség és elhivatottság, valamint ismerőse valamelyik MÉH-telepen dolgozik, akkor
40-50 ezer forintból már
egy pofás "versenyautó" tulajdonosa lehet. Ráadásul igen kevés verseny van egy évben, így aztán a két derbi közötti holtidőt új jármű elkészítésére vagy a régi, tönkrement kocsi helyrepofozására is lehet fordítani. Persze akadnak kivételek, van olyan jármű, amelyik hosszú évek óta állandó résztvevője a versenyeknek.
Az ütközéses roncsderbi szabályait is úgy alakították ki, hogy mindenki egyenlő eséllyel indulhat, csak az ügyesség és a rátermettség számít. Igaz, nyerni sem lehet sokat, a serlegeken kívül legfeljebb a dicsőség juthat a legjobbaknak, a roncsderbit ugyanis a hazai autósport-szövetség nem ismeri el, így aztán egy ilyen összecsapás sem számít "hivatalos versenynek", pontosabban annak számít, csak éppen nincsen hivatal, amely elismerné.
Nos, ez az, ami itt senkit sem érdekel. A gyorsasági futamok lezavarása után kezdődhet az élményszámbamenő
ütközéses összecsapás,
ami nemcsak a versenyzőket, hanem a közönséget is lázba hozza. Egy kis méretű, ovális pályán, ahogy itt nevezik, a "katlanban" sorakoznak fel a kocsik, mellettük pedig a versenybírók. A futam szigorú pontozás alapján zajlik (lásd keretes írásunkat), de ebből a laikus közönség szinte semmit sem észlel. Csak azt látni, hogy tengelyig sárban gyilkolják egymást a Mad Maxet idéző modellek, sőt egy idő után saját maguk állnak fejre, egymás után többször is.
Amikor vége az egésznek, kifordult végtagokat, szétvert koponyákat, vért és könnyet várnánk, de a versenyzők úgy ugranak ki a kocsijaikból, mintha mi sem történt volna. A mentősök is csak a "kötelező" miatt állnak a pálya szélén. Mindenki egyetért abban, hogy a roncsderbi a legkevésbé balesetveszélyes dolog, ha a különböző autóversenyeket nézzük. Van, aki úgy gondolja, a viszonylag alacsony sebesség, mások szerint a fegyelem és a szigorú szabályok miatt, de akad olyan is - igaz, sörösüveggel a kézben -, aki úgy látja, a roncsderbiken azért nincs baleset, mert a résztvevők jó fejek.
- legát -
A dabasi Kardos-tanyán április 29. és május 1. között gyorsasági futamot rendeznek, a legközelebbi ütközéses roncsderbit pedig Veresegyházon tartják május 26-27-én.
Pontozás
Az ütközéses futamok kétszer ötpercesek, öt perc technikai szünettel. Csak a technikai szünetben lehet elfogadni külső segítséget (szerelés, elakadt jármű kitolása), önborítás a második futam utolsó egy percében lehet, zászló jelzésére.
Kis ütközés: 3 pont, nagy ütközés: 5 pont, teljes kifordítás: 10 pont, másik autó felborítása: 30 pont, önborítás: 15 pont, minden megtett kör: 3 pont. Minusz pontok: álló autónak nekimenni: -50 pont, menekülés, nem ívre kanyarodás: -10 pont, erőteljes fékezés: -10 pont, vezetőoldali ajtó szándékos támadása: -100 pont. Nem jár pont ugyanazon a helyen az önborításért, ha valaki tolatással szerez távolságot és lendületet.
