Sörét a szárnyban: fokozottan védett madarakat fenyeget a vadászlobbi

Lokál

November elején az Agrárminisztérium eltörölte a vadászati korlátozást a vonuló madarak magyarországi állomásterületein, néhány napon belül egy lelőtt, fokozottan védett vörösnyakú ludat találtak a természetvédők a Hortobágyon. A minisztérium hárít, a vadászok vadásznak, a madarászok félnek.

Alighanem épp azokban a napokban dolgoztak az Agrárminisztériumban a vadászati törvény módosításán, amikor a Hungexpo területén még javában zajlott az Egy a természettel - Vadászati és Természeti Világkiállítás.

Bár, ahogyan azt mi is megírtuk, a világkiállításnak titulált sokmilliárdos költségvetésű vadász dzsembori elvileg a természetvédelem, és a modern, környezettudatos vadászat propagálását tűzte zászlajára, a kiállítás alapkarakterét megadó mérhetetlen mennyiségű kitömött állat épp erről győzhetett meg bárkit is a legkevésbé. Mindezzel együtt, ha másra nem is, arra feltétlenül alkalmas volt, hogy vegyes színvonalú viták egész sorát indítsa el a nyilvánosság legkülönfélébb tereiben a vadászat létjogosultságáról, hasznáról és káráról, valamint lehetséges jövőjéről is.

Mindezekhez a vitákhoz mintegy váratlan és szomorú illusztrációként érkezett november elején a hír, hogy egy világszerte veszélyeztetett vörösnyakú ludat lőttek le a Hortobágyon. Az ismeretlen elkövető a madár tetemét hátrahagyta (feltehetően nem is vette azt észre), ellenben a lúd szárnyában egyértelmű bizonyítékként mutatta ki a röntgenfelvétel a beékelődött sörétet – fel sem merülhetett tehát, hogy nem egy vadász „közbenjárására” pusztult el az értékes állat. A vörösnyakú lúdról tudni kell, hogy a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján a sérülékeny besorolású fajok közé tartozik, természetvédelmi értéke egyedenként a legmagasabb kategóriába tartozik, egymillió forintban lett megállapítva, világállománya pedig csökkenőben van, jelenleg mintegy 18 000-19 000 pár létezéséről beszélnek a szakemberek.

 
A vörösnyakú lúd teteme a Hortobágyon
Forrás: mme.hu

Hogyan fordulhatott elő mégis, hogy egy ilyen különleges madárra rálőtt valaki?– tettük fel a kérdést az ügyben Tokody Bélának, a Magyar Madártani Egyesület (MME) fajmegőrzési osztály projekt koordinátorának. A szakember elmondta, meglehetősen komplikált a helyzet; ő maga azt feltételezi, hogy nem áll szándékosság a védett madár lelövése mögött. „Ez nem olyan szituáció, mint a madármérgezéses esetek, itt nem az egyéni felelősség a kérdés, nem a vadász önálló szándéka, hanem egy rendszerszintű problémával kell szembenéznünk” – fogalmaz Tokody.

Arról van szó ugyanis, hogy az október 27-én megjelent Magyar Közlönyben szereplő, a vadászati törvényt érintő módosítás értelmében három lúdfajta, a vetési lúd, a nagy lilik és a nyári lúd „vadászati idényének időbeli egységesítésére, valamint a területi korlátozások megszüntetésére” került sor. Az időbeli egységesítés itt azt jelenti, hogy a lúdvadászat kezdődátuma Hajdú-Bihar, Békés és Csongrád megye teljes közigazgatási területén, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszántúli területén sem az eddigi december 1-je lesz ezen túl, hanem az ország többi részéhez hasonlóan október 1-jétől vadászhatóvá válnak a felsorolt vonuló madarak.

A módosítás indoklása szerint „a korlátozások fenntartását vadgazdálkodási vagy természetvédelmi szempontok nem támasztják alá”. Csakhogy ez egyáltalán nem igaz, és ezt a minisztériumnak több okból is jól kellett volna tudnia.

Tokody Béla szerint az alapvető probléma, hogy a módosításban szereplő, valóban vadászható fajok vadászidényének kiszélesítése, és a területi korlátozások eltörlése olyan fokozottan védett fajokat is veszélybe sodor, melyek a nem védett madarak csoportjaival együtt vonulnak. „A minisztériumnak természetesen tudni kellett erről a helyzetről, hiszen a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai hosszú ideje részt vesznek a két fokozottan védett vonuló faj, a kis lilik és a vörösnyakú lúd védelmében. Mindkét madár kapcsán számos nemzetközi egyezményben rögzített kötelezettség vonatkozik a magyar államra is. A kis lilik esetében pedig maga a minisztérium kért fel szakértőket a fajmegőrzési terv kidolgozására. Ez meg is történt, a tervet a minisztérium elfogadta, és annak vállalásait tudomásul vette” – fogalmaz az MME projektvezetője.

Mindezek után meglepetésként érte a természetvédelemben dolgozó szakembereket a váratlan módosítás. Ahogy Tokody állítja, ettől fogva a teljes vonulási időszak vadászidénnyé válik, és ugyan ez természetesen nem vonatkozik a fokozottan védett fajokra, de még egy gyakorlott madarásznak is nagy nehézséget okoz sokszor, hogy a rossz látási körülmények között, hajnalban vagy szürkületkor repülő ludakat megkülönböztesse egymástól. „Egy kézi távcsővel egyszerűen nem lehet megmondani, hogy az adott nagy lilik csapatba keveredve repül-e kis lilik is vagy vörösnyakú lúd” – állítja. Márpedig ha ez nem állapítható meg biztonsággal, akkor maga a vadászat válik kiszámíthatatlanná, ami elvileg épp az egyik legfőbb alapelvével lesz ellentétes – tudniillik, hogy olyasmire nem lövünk, amiről nem tudjuk, hogy micsoda.

 
 
Vörösnyakú a ludak között
Fotó: Oláh János; forrás: mme.hu

A korábbi korlátozás éppen ennek a kivédésére jött létre: a fekete-tengeri telelőhelyük felé tartó fokozottan védett madarak ugyanis október végétől jelennek meg hazánkban, legnagyobb tömegben novemberben tartózkodnak itt, majd december elejére szinte teljes létszámban tovább is vonulnak. Tehát a korábbi gyakorlat, hogy december 1-ig a vonulásban érintett területen semmilyen lúdvadászatra nem lehet sort keríteni, alkalmas volt arra, hogy megvédje a veszélyeztetett madarakat.

„Egy vadász nyilván vadászni szeretne, amit mi teljesen megértünk, ugyanakkor az a vadászok számára is védelmet jelent az akaratlan természetkárosítással szemben, ha abban a rövid időszakban, amikor a védett madarak is itt vannak, nem szabad bizonyos területeken a többi lúdra sem vadászni” – fogalmaz Tokody. Mindehhez hozzáteszi Lovas-Kiss Ádám, az ELKH Ökológiai Kutatóközpontjának tudományos munkatársa, aki a vonuló madarak vizsgálatában a terepen is részt vesz, hogy több felől is érdemes megvizsgálni a problémát. „A gazdálkodók joggal tarthatnak a ludak okozta vadkártól – fogalmaz Lovas-Kiss –, csakhogy ennek kivédésére nem a vadászat visszavezetése a megoldás a vonulási időszakban és a Natura 2000-es területeken is.” Mint a szakember elmondja, Nyugat-Európában már működő rendszerek vannak a vonuló madarak okozta károk felmérésére és kompenzálására. Erre EU-s tagállamként nálunk is lenne mód, ugyanakkor a felmérés egyelőre nagyon bizonytalan, és a rendszer egyáltalán nem működik gördülékenyen. „De ha ez is a probléma, akkor is vannak finomabb módszerek a sörétes puskánál” – teszi hozzá. A hobbivadászatot pedig egyszerűen az érintett területeken a vonulási időben fel kell függeszteni, különben egyre több ilyen „balesetre” számíthatunk szerinte.

A Madártani Egyesület által bejelentett lelövéses eset azért is szimptomatikus, mert rögtön, ahogy a vadászati tilalom megszűnt, egy ritka madár is a meggondolatlan módosítás áldozata lett.

Amikor a Debreciner a Hortobágyi Nemzeti Parknál érdeklődött a lelőtt vörösnyakú lúd ügyében, az Agrárminisztérium válaszolt nekik. Levelükben úgy fogalmaztak: az irányításuk alá tartozó nemzeti park természetkárosítás miatt rendőrségi feljelentést tesz, a minisztérium pedig bízik abban, hogy az elkövetőt felelősségre vonják majd. A madár lelövésével kapcsolatban pedig azt írták: „A szaktárcának rendelkezésére álló jelenlegi információk alapján nem lehet pontosan azonosítani, hogy az állat megsebzése mikor és hol történhetett, és az egyed a sebzésbe pusztulhatott-e el. A röntgenfelvétel tanúsága szerint egy darab sörét látható a baloldali felkarcsont mellett az izomba ágyazódva, amely alapján a sebzés akár jóval korábban, a vonulás közben is bekövetkezhetett, és nem volt feltétlenül halálos.”

 
Az elpusztult vörösnyakú lúd röntgenképe testében a söréttel
Forrás: mme.hu
 

Az általunk megkérdezett szakértők viszont azt mondják, egy ilyen, a szárnyba fúródott söréttel hosszú távon aligha repülhetett a madár. Lovas-Kiss Ádám hozzáteszi: lett volna lehetőség a tetem alapos vizsgálatával megállapítani, mikori a sebe, beforrt-e már, vagy még friss, van-e más sérülése esetleg.  Szerettük volna felvenni a kapcsolatot a nemzeti parkkal, de az ügyben gyakorlatilag hírzárlatot rendeltek el.

A parlamentben ugyanakkor Nagy István agrárminiszter Schmuck Erzsébet LMP-s képviselő kérdésére megint csak a vadász egyéni felelősségére tért ki, amikor úgy fogalmazott: „Úgy meg kell büntetni, hogy soha többet ne legyen kedve ilyet csinálni.” Csakhogy sem a Magyar Madártani Egyesület, sem a terepen dolgozó más szakértők szerint sem az egyéni felelősség firtatása és a bűnbakkeresés a megoldás. Tokody Béla elmondta, hogy ők ki is dolgoztak már egy javaslatcsomagot az Agrárminisztérium számára, melyben többek között szerepel „a vadlúdvadászat beszüntetése az érintett Natura 2000 különleges madárvédelmi területeken; a szakmai alapokon nyugvó vadászati kíméleti zónák kijelölése 2022-től a két fokozottan védett faj átvonulóhelyeinek számító Natura 2000 területek körzetében; a Minisztérium által jóváhagyott kis lilik fajmegőrzési terv Minisztérium által vállalt feladatainak végrehajtása; illetve a vörösnyakú lúd fajmegőrzési terv elkészítése is”. Egyelőre a minisztérium nem reagált a szakértői beadványra.

Novemberben ugyanakkor a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság (HNPI) idén is megszervezte az országos vadlúdszinkront az MME önkénteseinek segítségével. A felmérés összesített adatai szerint az idei évben országosan 481 178 vadludat számoltak meg a szakemberek, amelyek közül 549 vörösnyakú lúd és 227 kis lilik volt. A két fokozottan védett faj nagy részét, 399 vörösnyakú ludat és 208 kis liliket a Hortobágyi Nemzeti Parkban figyelték meg – tehát azon a területen, ahol október végén feloldatták három másik vonuló madár vadászati tilalmát, és ahol november elején a kilőtt vörösnyakú ludat megtalálták.

Ahogy írják, ez azt jelenti, hogy „az átgondolatlan, és a természetvédelmi szakmai szervezetekkel nem egyeztetett változtatás az idei novemberben potenciálisan 399 vörösnyakú ludat és 208 kis liliket sodort veszélybe a Hortobágy térségében”.

Mindehhez Tokody Béla kérdésünkre hozzáteszi: közel sem biztos, hogy ez az egyetlen vörösnyakú lúd esett a vadászat áldozatává idén, tényként csak annyit tudunk, hogy ezt az egyet találták meg a természetvédelmi szakemberek.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk