helyrajzi szám

Takáts-ház

Lokál

Ha a „Zsolnayt” és az „Elefántos házat” egy napon említjük, akkor okkal hihetnénk, hogy a közös nevező csakis Pécs lehet. 

A porcelángyár és az 1830-ban épült klasszicista épület az elefántos cégérrel olyan nevezetességei a városnak, amelyeket az összes valamirevaló bédekker megemlít. Talán azt is hozzáteszik, hogy az Elefántos házban előbb a Fehér Elefánt fogadót, később meg a Fekete Elefánthoz címzett fűszer-, vas- és gyarmatáru-kereskedést működtették. Ám arról bizonyosan nem ejtenek szót, hogy a 19. század végén Budapesten, a Hatvani (ma Kossuth Lajos) utca és a Magyar utca sarkán is működött ugyanilyen nevű kereskedés, ahol ugyancsak fűszereket és gyarmatárut lehetett vásárolni. Amúgy a két boltnak nem volt köze egymáshoz, a pécsinek Pucher György, a pestinek Takáts Lajos volt a tulajdonosa. De Takáts üzletét senki nem hívta Elefántos háznak.

Azt nem tudni, hogy Pucher György mekkora nyereségre tett szert, de az biztos, hogy a gyarmatáru Takáts Lajost gazdag emberré tette. Olyannyira, hogy a századfordulón, amikor az Erzsébet híd építése miatt szinte teljes egészében a földdel tették egyenlővé az addigi pesti belvárost, Takáts saroktelket vásárolt az épülő hídfőnél a Duna utca és a Váci utca sarkán. A kereskedő 1899-ben vásárolta meg az ingatlant, ahová négyemeletes bérházat építtetett Schweiger Gyula tervei alapján. A ház Duna utcai homlokzatára a negyedik szint és a tető közötti részen méretes elefántos dombormű, a Váci utcai homlokzatra fekete elefántot ábrázoló falfestmény került. Pest népe mégsem nevezte el „elefántosnak” a frekventált helyre épült bérházat. Ennek az lehet a magyarázata, hogy Schweiger a ház sarkát aranykupolás toronnyal zárta le, az pedig sokkal feltűnőbb volt az elefántoknál. Az a pletyka is elterjedt, hogy Takáts a kupolát Ferenc József-aranyakkal rakatta ki, ami persze képtelenség, de azt jól mutatja, hogy a feltűnő díszítőelemre sokan a parvenü kivagyiság megtestesüléseként tekintettek. Ezt viszont az a tény homályosítja el, hogy Takáts házának földszinti és első emeleti üzlethelyiségeit a Zsolnay-gyár bérelte ki, hogy itt rendezze be új mintaboltját. Így a jó ízlés is beköltözött az elvarázsolt kastélyt idéző épületbe – amelyet csak Zsolnay-házként emlegettek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A Száraz november azoknak szól, akik isznak és inni is akarnak” – így készítették elő a Kék Pont kampányát

Az idén már kilencedik alkalommal elindított kampány hírét nem elsősorban a plakátok juttatják el az emberekhez, hanem sokkal inkább a Kék Pont önkéntesei, akik a Száraz november nagyköveteiként saját közösségeikben népszerűsítik a kezdeményezést, sőt, néhány fővárosi szórakozóhely pultjaira „száraz” itallapokat is visznek.

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.