Ha a buszozó a Thököly út bevezető szakaszához ér, sokkoló élményben lehet része. A naponta pontosan nyolcvanegyezer utas által tapasztalható élmény először fizikai: leginkább arra kell ügyelni, nehogy leharapjuk a nyelvünket, amikor a jármű az aszfaltfelületről a macskakőre vált. Az intellektuális rész azután következik, hogy kinézünk az ablakon: mintha időutazásban vennénk részt. A mintegy ötszáz méteres szakaszon szellősen elhelyezett betontömbök között haladva évtizedek óta érintetlen koszos, fekete és szürke homlokzatok néznek ránk, minden második üzlet bezárva vagy elhagyva. Az egyik halott kirakat felett a "Szőrme - Olvasószolgálat" neonpáros lóg, kicsit arrébb egy másik történelmi korszakból a "Gelka - Transelektro szervíz" felirat jelzi, mire is használhatták valaha az elhagyott helyiséget. Lejjebb az utcán pár farostlemez támaszt meg egy betört kirakatot belülről, a repedések mentén pedig barna ragasztószalag fut végig.
Az útszakasz forgalmát a metróépítési munkálatokkal összefüggésben lassan öt és fél éve korlátozzák, illetve rendezik át így vagy úgy, és ez gyakorlatilag megpecsételte a helyi kiskereskedelem sorsát. Az itt dolgozó boltosok - már, aki ott van - szerint évek óta senki nem hallgatja meg őket. Az általuk a hektikus forgalomkorlátozásoknak és a hatóságok tehetetlenségének tulajdonított körülmények miatt fél évszázados családi vállalkozásokat kénytelenek bezárni vagy elköltöztetni, és ezt nem egyszerű feldolgozniuk. A hetedik kerületi önkormányzat szerint "az elmúlt évtizedek negatív folyamatai" elsősorban a "Keleti pályaudvar negatív hatásai", közvetve "a társadalmi környezet", illetve a metróépítés járultak hozzá a környék leromlásához. A BKK azt ígéri, hogy őszre már fel is lesz újítva az útszakasz, de a helyiek az előbbi állítással nem értenek egyet, az utóbbit pedig el sem hiszik.
"Mintha szándékosan amortizálnák a környéket"
- fakad ki az egyik, neve elhallgatását kérő boltos, és a fejét csóválva mutat körbe a vigasztalan tájon. Ahogy az utcán beszélgetünk, minden második arra járóval vált pár szót, látszik, hogy évtizedek óta nélkülözhetetlen része a helyi életnek. Szerinte a környék ilyen mértékű leromlása már nem magyarázható azzal, hogy a Keleti és környéke fel van túrva. Úgy érzi, kell, hogy legyen valami indoka annak, hogy a magas bérleti díjakkal szinte elüldözik a bérlőket, akik gyakran több évtizede működő helyi üzleteket kénytelenek feladni. "Elűzik az embereket" - mondja keserűen.
| ||
Ő is, de sokan mások is csak tehetetlenül szemlélték, ahogy a buszmegállóknak a zuglói oldalra való áthelyezésével a töredékére csökkent az üzletük forgalma. A megállók visszahelyezéséért folytatott küzdelem egyik szakaszában a vásárlók segítettek kérvényt írni; erőfeszítésük végül sikerrel járt, és visszarakták a buszmegállót, de ez némelyiküknek már későn volt.
Megemlítjük, hogy a BKK lapunknak eljuttatott válasza szerint a "Thököly út Dózsa György út és Hernád utca közötti szakasza hamarosan megújul". A munkálatok e hónapban kezdődnek, "és őszre már nemcsak új út- és járdaburkolat, hanem bazaltburkolattal megerősített buszmegálló, megújult közvilágítási rendszer, az esélyegyenlőség jegyében korszerűsített gyalogátkelőhelyek, középen vezetett buszsáv és az úttest mindkét oldalán kerékpársávok garantálják a gyalogosok, kerékpárosok és a gépjárművek kényelmes és biztonságos közlekedését", de a boltos csak legyint. Öt és fél éve hallja ugyanezt, nem hisz az ígéreteknek. "Mire ez elkészül, addigra mindenki el fog menni" - sóhajt. Amúgy azért kérte a neve elhallgatását is, mert "lehet félni" a hivataloktól - "ha reklamál, szívatják".
"Már hangról felismerik az embert, és nem segítenek" - panaszolja. Hiába élt mindig is ebből, az egyébként sem rózsás helyzet mellé még "ez a trafikdolog is bejött", ezért nemigen látja, hogyan fogja túlélni az üzlete az évet.
A buszmegállók tologatásán, az út forgalmának korlátozásán, a lerobbant környezet okozta vásárlóhiányon túl további nehézség, hogy a Thököly útnak ezen a részén szinte lehetetlen megállni akár pár percre is, ami ellehetetleníti az áruk be- és kipakolását. Nem volt olyan boltos, akit ne büntettek volna már meg, volt, akit csak egyszer-egyszer, de volt, aki "töméntelen büntetést fizetett", de egyszerűen nem tudja másképp megoldani a dolgot.
Denevéres közgazdaságtan
"Az ember összeszorult gyomorral jár" - a folyamatos büntetési veszély közérzetre gyakorolt hatásáról mondja ezt József, az út páros oldalán működő Pita Sütő ügyvezetője. Az egyszerre pékség és üzlet hatalmas kirakatában pár tucat sárga műanyag ládából emelt fal takarja el félig az üzlet belsejét a járókelők elől. Az előtérben egy megtermett pékipari gép terpeszkedik, körülötte néhány tálcás fémszekrény, József egy pult mögött foglal helyet. A gép ki van kapcsolva, a tálcák üresek, a pulton három kis zacskó pita pihen.
Huszonhárom év után bezárnak, megszűnik a vállalkozás - magyarázza József, s arckifejezése egyszerre árulkodik fájdalomról és megkönnyebbülésről. 1990-ben kezdte meg a pitasütést egy amerikai-magyar vállalkozás keretében, főleg nagykereskedelmi igényeket kielégítve. Ahhoz, hogy az üzlet később megroggyant, kellett a piac átalakulása és egyéb nehézségek, a tulaj ennek ellenére legfőképp a mindenkori helyi vezetést és hivatalokat tartja felelősnek. A bérleti díjak váratlan emeléseinek és csökkentéseinek kiszámíthatatlansága, a rossz infrastruktúra és a bírságolásra utazó hivatalok szerinte kulcsszerepet játszottak abban, hogy mára gyakorlatilag már csak napjai vannak hátra a vállalkozásnak. "Én nagyon megszívtam - összegzi szomorúan -, de legalább elmondhattam végre valakinek az egész történetet, nézze, szinte beleborsózott a bőröm!" - simít végig a karján.
"APEH, közterületesek, jegyző, fogyasztóvédelem, ÁNTSZ" - sorolja Judit, a páratlan oldal egyik munkaruhaüzletének vezetője a hivatalokat, amelyek "csak azt nézik, kit hol lehet megbüntetni". Miközben a bérleti díj magas - igaz, az önkormányzat két éve általánosan csökkentette a tarifát -, az utca rohad, a vevőket elterelik, és a támogatások a kiskereskedők helyett a multikhoz mennek. Judit szerint a rendőrök munkájára nem lehet panasz, de a kirakatot éjszakánként rendszeresen összekarcolják, az üzlet portája nemritkán lehányva végzi egy-egy jobban sikerült környékbeli utcai mulatozást követően. A boltos elmélettörténeti gyorstalpalója nyomán előkerül Adam Smith és a láthatatlan kéz is, és megismerkedhetünk a kétségkívül invenciózus "denevéres közgazdaságtan" kifejezéssel: Judit szerint ez olyan, fordított felfogás, hogy nem az állampolgárok jóléte az elsődleges.
Azoknak, akik kicsit közelebb vannak a buszmegállókhoz, talán valamivel jobb - morfondírozik a Dózsa György úthoz közel lévő optikusüzlet vezetője -, de "a középső rész, az reménytelen" - csóválja a fejét. Ők maguk túlélnek "kimérten", ahogy többször is fogalmaz, de beruházásra, fejlesztésre nincsen pénz.
Kérdésünkre, hogy van-e a kerületnek rövid vagy hosszú távú terve a helyzet orvoslására, azt a választ kaptuk a hetedik kerületi önkormányzattól, hogy a Kerületi Integrált Városfejlesztési Stratégia (IVS) a környezet javítása érdekében a környéken két helyen is úgynevezett akcióterületet jelölt ki. Az egyik a Százház utca és környéke, mely teljes egészében lefedi az útszakaszt is magában foglaló, háromszög alakú településszerkezeti egységet (a Thököly út-Dózsa György út-Verseny utca által határolt területet), illetve a Garay tér környékét, amely a Thököly út bal oldalát a Bethlen Gábor utcáig tervezi megújítani.
Levelükben azt is megemlítették, hogy véleményük szerint a metróberuházással összefüggő téralakítás is pozitív hatással lesz a környékre, valamint "a beruházás befejezésével, a környezet rendezésével ismét vonzóvá válhat a vállalkozások számára".
Reméljük a legjobbakat.
Arab félsziget
Az elhagyott és bezárt üzletek között található a dominánsan szír, de összarab Sham Magyar Kulturális Központ helyisége is. A kirakatokban Aleppo városa és Szíria turisztikai plakátjai között Asszad elnök fotója díszeleg. Belül aranyozott székek, csillogó felületek. Ahogy belépek, rögtön vízzel és hellyel kínálnak. Mint megtudom, 2007 óta működik a központ. Egyszer kezdeményezték a homlokzat kifestését, de a lakók nem tudtak beszállni a költségekbe, így minden maradt úgy, ahogy volt. Alitól, a hely egyik fiatal menedzserétől, aki életét részben Magyarországon, részben Szíriában töltötte, azt is megtudom, hogy az itt élő szírek nagy része a regnáló szír kormányt támogatja, és a felkelőket izraeli-amerikai támogatással felbujtott lázadóknak gondolják. |
