Magyarországon az első adománybolt körülbelül hat évvel ezelőtt nyílt meg, amit a Kórházi Önkéntes Segítő Szolgálat Alapítvány üzemeltetett, ám a boltnak nem sikerült sokáig talpon maradnia. Őket követte az úttörésben a Sáhy Gábor által életre hívott CSERITI – Adományháló nevű társadalmi vállalkozás, amely három évvel ezelőtt nyitotta meg első üzletét Budapesten, aminek azóta már három testvére is van, ebből egy vidéken található. Ez a négy bolt nem a klasszikus angol típusú üzletek mintájára működik, tehát nem egy karitatív szervezet áll mögöttük, hanem német mintára épülnek.
Ahogy az angol, úgy a német típusú boltok is mélyen a piaci ár alatt árulják a hozzájuk beérkezett tárgyi adományokat, de az ebből befolyt összeget az önfenntartásukra költik. Van, aki azt gondolja, hogy ez pusztán üzlet, és nincs benne semmi jótékonykodás, hiszen nem közvetlenül szegény árváknak megy a pénz. Az ilyen típusú adományboltok könyöradomány helyett vásárlói élmény keretében segítenek a szociálisan rászorulóknak, hiszen néhány száz forintért ruhákhoz, ékszerekhez, könyvekhez, megfizethető áron pedig bútorokhoz, háztartási gépekhez és egyéb használati tárgyakhoz juthatnak. A CSERITI boltjai egyébként eseti jelleggel támogatnak megkeresésre különböző alapítványokat, de nem ez a fő profiljuk, hanem a munkahelyteremtés, az újrahasznosítás és a szociális vásárlási lehetőség.
Ahány bolt, annyi szokás
| ||
A CSERITI Wesselényi utcai boltjában szinte mindenki találhat kedvére valót: rengeteg érdekes dísztárgy, hanglemezek, ruhák, nagy bútorok, háztartási gépek és rendezett könyves részleg várja a betérőket. Minden tiszta, használható és olcsó. Beadni bármit lehet, csak ép legyen, és működjön, bútorért pedig ingyen helyszínre mennek egyeztetés után. Hiánycikknek számítanak azonban a kisebb háztartási gépek, hiszen azok általában halálukig szolgálják a gazdájukat, de időnként betéved azért 1-2 mikró és tévé is. „Számos adomány érkezik a közeli Madách Színház színészeitől is, azonban nem mindenkinek egyértelmű a bolt működése” – meséli a Wesselényi utcai bolt eladója, ugyanis vannak, akik azt hiszik, hogy itt ételadományokat lehet kapni, és volt már rá példa, hogy szegény, idős emberek ezzel a tévhittel jöttek be, éhesen.
A hasonlóan német típusú adományboltokat fenntartó Közösségi Szociális Szövetkezet Vegyész utcai üzlete inkább egy ruhaturkálóra hasonlít, amely mellesleg árul könyveket és néhány ékszert is. Napi 60-70 fős, főként ötven feletti nőkből álló forgalmuk másfél év alatt hozta meg a bolt számára az önfenntartás élményét. Üzlethelyiségük mérete korlátozza őket abban, hogy bútorokat is áruljanak, azonban ők sérült holmikat is átvesznek, amiket aztán ingyenes elvitelre bocsátanak – így próbálnak minél kevesebb dolgot a szemétbe küldeni.
Az, akinek nem elég meggyőző a német típusú rendszer, mehet olyan boltokba is, ahol közvetlenül egy karitatív szervezetet támogathat adományával, illetve vásárlásával. Augusztus óta a Katolikus Karitász is játékban van a Karinthy úti üzletével, ami egyben leadópont is. Vásárlói részről elég szűkös a kínálat, hiszen csak azt bocsátják eladásra, amire nincsen közvetlen szükségük a rászorulóknak. Ilyen például a gyerekjáték és a dísztárgy. A ruhákat, cipőket, takarókat azonban továbbítják a központi raktárba, ahonnan majd szétosztják a szegényeknek. Sérült dolgokat ők sem tudnak fogadni, de bútorokat egyeztetés útján ők is igyekeznek begyűjteni.
Újrahasznosult munkaerő
| ||
A CSERITI – Adományháló vezetője elmondta, hogy kezdettől fogva céljuk, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztassanak, azonban még nincsenek azon a szinten, hogy ezt megvalósítsák. Tervek azonban vannak, ugyanis Sáhy szeretné elérni, hogy a boltokhoz tartozzanak javítóműhelyek is, ahol olyan megváltozott munkaképességűeket alkalmaznának, akik képesek részt venni a komolyabb tisztítási, szerelési, javítási munkálatokban, így sérült adományokat is tudnának fogadni. Eseti jelleggel már most is próbálnak ilyen módon segíteni az arra rászorulóknak, például néhány bútor tisztítását tartósan munkanélküliekkel végeztetik, amiért természetesen fizetnek. A Közösségi Szociális Szövetkezet Alkotás utcai boltja is igyekszik arra rászorulóknak munkát adni, hiszen ott két nyugdíjast alkalmaznak.
Ezek a boltok azonban nincsenek könnyű helyzetben, hiszen a jogszabályok szerint semmi nem különbözteti meg őket más üzletektől – nem úgy, mint külföldön. Ausztriában például jelentős adókedvezmény illeti meg az ilyen típusú boltokat, ami érthető is, hiszen nevetséges összegekből kell kigazdálkodniuk a fenntartást. Itthon minden egyes eladott termékért ugyanannyi áfát kell fizetni, nem számít, hogy többnyire pár száz forintos dolgokról van szó. Sáhy Gábor éppen ezért szeretné egy szövetségbe gyűjteni az országban lévő adományboltokat, hogy érdekképviseletként állami szintre is eljuttassák az adománybolt Nyugaton már elfogadott fogalmát. „Nem lehet pontosan tudni, hogy hány ilyen üzlet van Magyarországon, hiszen nincsen semmiféle nyilvántartás. Talán 30 lehet országszerte” – mondja.
A bürokrácia bugyrai
Teljesen eltérő, hogy mennyire működnek együtt az önkormányzatok ezekkel a boltokkal, hiszen van, ahol sikerül igen jutányos áron bérelni üzlethelyiséget, van, ahol nem. Olyan is előfordul, hogy bizonyos feltételekkel nyílhat meg a bolt. Ilyen esetről számolt be a Karitász adománybolt önkéntese: a XI. kerület csak azzal a feltétellel adta bérbe az üzletet, ha a Karinthy Frigyes úti bolt elé nem szerveznek adományosztást. Így a Karitász csak a VIII. kerületben szervez szétosztást, aminek technikai okai is vannak, hiszen ebben a kerületben vannak a raktáraik.
Állami támogatás híján a CSERITI – Adományháló igyekszik minél több önkormányzattal felvenni a kapcsolatot, hiszen szeretnének további boltokat nyitni és megvalósítani a javítóműhely tervét is, azonban számos próbálkozásuk az önkormányzati bürokrácia fekete lyukában landol. Szerencsére nem mindig, hiszen folynak a tárgyalások Kispesttel, és a napokban érdeklődött a téma iránt a XVIII. kerület is.
