Sokáig készültem rá. Bécsbe, az Ernst Happel-stadionba mentem volna, hónapokkal ezelőtt regisztráltam magam a nemzetközi szövetség honlapján az osztrák-német meccsre, és csodák csodája, elnyertem a jogot, hogy megvásárolhassam a belépőt. Korszerű, európai megoldás, a nemzetközi szövetség leveri a jegyüzéreket.
Ekkor azonban a következő közleményt olvastam el:
"Ausztria ideiglenesen visszaállította a határellenőrzést - az intézkedés 2008. június 2. és július 1. között érvényes. Előzetes osztrák tájékoztatás szerint az ellenőrzés célja az EURO 2008 biztonságos lebonyolítása, továbbá a rendezvényt veszélyeztető személyek, elsősorban a futballhuligánok kiszűrése. Az ellenőrzés nemcsak a harmadik országok, hanem az Európai Gazdasági Térség tagállamainak polgáraira is kiterjed, vagyis a magyar utasokra is vonatkozik."
Tudom, hogy a schengeni egyezmény szerint annak felfüggesztésére, alkalmazásának korlátozására minden aláíró országnak legfeljebb 30 napig joga van; tudom, hogy az ilyen tömegrendezvények szervezésénél az amerikai terrorizmusellenes intézkedéssorozatra is lehet hivatkozni, tudom, senkinek sem érdeke az, hogy a futballhuligánok megzavarjanak egy ilyen eseményt. Mindezek fényében ez a lépés tulajdonképpen érthető.
De akkor is felháborít a végrehajtás módja. A közleményből kiderül, hogy az ideiglenes intézkedés formálisan minden, Ausztriával szomszédos tagállamra kiterjed, de a tényleges határellenőrzést csak azokon a határátkelőkön vezetik be, amelyek a schengeni egyezmény tavaly decemberi kiterjesztésében voltak érintettek. Tehát velünk szemben, a szlovákokkal, a szlovénekkel és a csehekkel szemben. Mert ugye, csak ebből az irányból jöhetnek a futballhuligánok? Németország, Olaszország felől nem. Ott mobil ellenőrző pontokkal, a határellenőrzés visszaállítása nélkül is védhető a futballtorna biztonsága, nyilvánvalóan.
A sógorok nem sokáig bírták ezt az ellenőrizetlen oda-vissza mászkálást Hegyeshalomnál. Már a schengeni határnyitáskor ellepték az osztrák sajtót a magyar invázióról szóló rémképek, a helyi polgármesterek
útakadályokkal próbálták
a - feltehetőleg lovon érkező és nyilakkal lövöldöző - magyarok útját állni. Úgy tűnik, ezek a kényszerképzetek mélyen beleivódtak az osztrák hivatalos agyakba, az sem zavarja őket, hogy a határellenőrzés megszűnésével szinte semmi olyan esemény nem történt, ami a szabad európai tagállamok közötti utazás lehetőségével függne össze. Az osztrák belügyminiszter már ez év februárjában kénytelen volt elismerni, hogy nem volt igazuk azoknak, akik a bűnözés növekedésével riogatták a határ menti burgenlandiakat, a januári bűnözési adatok az előző év azonos hónapjához képest nemhogy növekedést, hanem 20 százalékos csökkenést mutattak.
Természetesen nem várok hálát a sógoroktól, mert mi, magyarok állítottuk meg a feléjük irányuló tatár, török és egyéb hódítók támadását, vagy mert mi fékeztük meg és lassítottuk le a szovjet hadsereg erőszakos nyomulását. Nem kell hálálkodniuk azért sem, mert jelentősen meglódítottuk a burgenlandi polgárok életszínvonalát azzal, hogy a sebtében piros-fehér-zöldre mázolt istállóikban, az évek során itt-ott rejtegetett schillingjeinkért, márkáinkért, dollárjainkért jelentős felárral felvásároltunk úgyszólván mindent, ami elég színes volt, és ami számukra már akkor túl sok energiát falt. Nem hálát várnék, pusztán annyit, hogy csak annyira ismerjenek el bennünket európainak, mint amennyire magukat annak tartják.
Az ellenőrzés fontos, a megelőzés kiváltképp. De egy közösség attól közösség, hogy annak tagjai egyenrangúak. Ha a közösség egyik tagja a másikat már eleve bűnözőnek, terroristának, futballhuligánnak tartja, akkor az ellen a tag ellen minden közösség - ha közösség - fellép. Nem valami súlyos ügy ez, a fellépésről sem gondolom, hogy súlyosnak kéne lennie. De ne hagyjuk szó nélkül az ilyen eljárásokat. Az európai uniós intézményektől csak elvárnám, hogy ilyen megkülönböztetést a közösségen belül ne tűrjenek. Ha pedig mégis tűrnek, ne zokogjanak lépten-nyomon azon, hogy az európai átlagpolgár szkeptikus a közösségi intézményekkel szemben, nem érdeklődik eléggé a tevékenységük iránt, hogy jaj, milyen kevesen mennek el szavazni az EP-képviselő-választásokon. Ha vannak európai és vannak európaibb államok és polgárok, akkor ne várjanak mást.
Kicsinyes vagyok, tudom, pitiáner, de nem mentem el a német- osztrákra. Nem szerencséltettem magam a helyszínen az európai színvonalú rendezés örömeiben. Nehéz szívvel, de átadtam a jegyemet egy ukrán üzleti partneremnek, ő megszokta a határellenőrzést, őt még nem zavarja, amikor az osztrák határőr kegyesen int, hogy beléphet az országba. De engem nemcsak magyarként, hanem európai polgárként is megsértettek. És most meg vagyok sértődve. Nem csak a meccsre nem megyek. Lemondtam az osztrák Alpokba és tavakhoz tervezett nyaralásomat, és nem Ausztriába megyek síelni sem. Megnéztem viszont az osztrák-német meccset a tévében, és elégedetten konstatáltam az eredményt. De én, mint mondtam talán, pitiáner vagyok.
