Ugyanaz a vadász lőtte ki a margitszigeti vaddisznót, aki a tavaly nyáron Budára tévedt állatokkal is végzett

  • narancs.hu
  • 2023. január 20.

Lokál

Az Agrárminisztérium szerint napirenden van a vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálata.

Ugyanaz a vadász végzett január elején a Margitszigetre tévedt vaddisznóval, aki tavaly június 1-jén fényes nappal, a rendőrség engedélye nélkül lőtt ki több, Budán kószáló vaddisznót – tudta meg a 24.hu. A lap megkeresésére L. Pál. megerősítette, ismét őt hívták intézkedni.

Tavaly nyáron egy vaddisznócsaládot lőttek le a Szilágyi Erzsébet fasor és a Szent János Kórház közötti területen, a villamossínek közelében. Az eset után mások mellett az akcióról nem értesített hegyvidéki önkormányzat is feljelentést tett, mivel szerintük a lövések veszélyeztették „a környéken tartózkodó, illetve közlekedő személyek, közöttük gyermekek életét és testi épségét, valamint a vagyonbiztonságot is”. Ráadásul a rendőrség közölte: sem engedélyt, sem utasítást nem adott az állatok kilövésére, ilyen kérés nem is érkezett. 

A nyomozás ezzel szemben azért folyik mert „a lövés körülményeivel összefüggésben felmerült, hogy a foglalkozási szabályokat nem teljeskörűen tartották be”. Igaz, az elmúlt hét hónap alatt gyanúsítotti kihallgatást még nem tartottak az ügyben. Az akkor eljáró vadászt pedig azóta más esethez is riasztotta a rendőrség. Ő lőtt a Margitszigeten is, ahol úgy tűnik, ez esetben sem történhetett minden a szabályoknak megfelelően.

A portál megkeresésére a hatóságok követhetetlen módon hivatkoznak egymásra, miközben úgy látszik, egyik vaddisznóölés sem felelt meg maradéktalanul a jogszabálynak. Ehhez az is hozzájárulhatott, hogy bár az eljárási rendeket részletesen szabályozzák, a jogi szövegekből az nem világos, hogy kinek és mi alapján kell döntenie az ilyen ügyekben.

Az Agrárminisztérium a lapnak adott válaszában azt írta:

„Napirenden van a vonatkozó jogi szabályozás felülvizsgálata és az aktuális viszonyokhoz történő igazítása.”

(Címlapképünk illusztráció)

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.