helyrajzi szám

Újpest áruház

Lokál

Az Árpád út és az István sarkán új áruházat avattak 1952-ben

1950. január 1-je Újpest történetének fordulópontja, e napon a jelentős iparral rendelkező megyei jogú város egy csapásra Budapest IV. kerületévé minősült át. Az intézkedés hátterében Nagy-Budapest létrehozása állt, és egy csomó más települést is érintett, ám az összes közül Újpest volt a legnagyobb, mely városrészt ettől kezdve a „nagy múltú munkáskerület” titulussal illettek. Ennek köszönhetően Újpest nem csak a budapestivé válás átkaiból – például közös kassza – részesült, de a munkáskerületeket érintő bőségesebb szociális jellegű szolgáltatásokból is. E kedvezményezettség csúcspontjának talán az tekinthető, hogy a városközpontban, az Árpád út és az István sarkán új áruházat avattak 1952-ben. A masszív, szocreál stílusban felhúzott épület zárt homlokzatát egyértelműen annak a hatalmas Állami Áruház feliratú neonreklámnak rendelték alá, amelyet több száz méterről is látni lehetett. És igaz ugyan, hogy addigra már létrehozták az Állami Áruház Nemzeti Vállalatot, amelyhez például azok a Rákóczi úti áruházak tartoztak, amelyek az államosítás előtt magánkézben voltak, a közönség az újpesti egységet tekintette az „igazi” Állami Áruháznak. „A gazdagon berendezett gyönyörű épület a IV. kerület egyik látványossága és nemcsak újpesti vásárlóik keresik fel tömegesen, hanem a pestkörnyéki falvak dolgozói is gyakori vendégek ebben a modern áruházban” – számolt be a Belkereskedelem című lap egy hónappal a megnyitó után, 1952 decemberében, és a cikkben megszólalt az intézmény igazgatója is. „Áruházunkban a legkeresettebb cikk a lakberendezési tárgy. Igen sok piperecikk, edény és üvegáru fogyott az első hónap alatt. Sokat segítik az áruház vezetését a dolgozók ötletei és javaslatai. Egyik fiatal mama például felhívta figyelmünket arra, milyen helytelen, hogy a csecsemőosztály a II. emeleten van. A kritikát elfogadtuk és a csecsemőosztály jelentős részét máris áthelyeztük a földszintre” – nyilatkozta Rajkai Artúr, hozzátéve, hogy az első hónap „döntő tanulsága”, „a további fejlődés alapja” az áruházi dolgozók és a vásárlóközönség jó kapcsolata lehet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.