Tarlós István főpolgármester második ciklusa is anélkül zárulhat, hogy beszédet mond a Rác fürdő és hotel avatásán – holott az épületegyüttes már az első beiktatásakor is készen állt a működésre. Az akkori új kormánypárti városházi garnitúrának azonban fontosabb volt a nagy csinnadrattával megtett rendőrségi feljelentés, a Demszky Gábor fémjelezte SZDSZ–MSZP koalíciós városvezetés emlékének az eltörlése is, mint egy befejezett beruházás megnyitása. Inkább egyre jobban belehergelték magukat az álvitákba, amelyekből azután valódi eljárások sarjadtak. Most már a főváros is szabadulna mindettől, de a helyzetet a „magasabb érdekek” tovább bonyolítják. Tarlós ezért már kampányígéretet sem mer tenni az újranyitásra, mint ahogy tette azt négy évvel ezelőtt. Hiszen friss főpolgármester-jelöltként azt mondta, „csak azt ígéri meg, amit meg is tud tartani”. Erre pedig a Rác fürdő esetében nincs garancia, az ügy régen túlfutott rajta és a városvezetésen.
Előkészület
A Rác fürdő rekonstrukciója az M4-es metró és a Bálna építése mellett a harmadik olyan nagy projekt volt, amelyet Demszky Gábor idejében indítottak el, és a Fidesz már ellenzékben támadta. Hatalomra kerülve az M2-es és M4-es metró új kocsijait szállító Alstom szerződését felmondták (bár a kihátrálás előkészülete már a Demszky-korszak végén megkezdődött), a francia cég azonban nemzetközi bíróság elé citálta a fővárost. A felek végül kiegyeztek, így a 4-es metrót az előző választási kampányban átadták. A Bálna beruházóit a magyar bíróságon sikerült lenyomni, a hoppon maradt kivitelező cégek még évek múlva is tüntettek a városháza előtt a ki nem fizetett munkadíjuk miatt. Azt az épületegyüttest azonban legalább sikerült átadni a nagyközönségnek – bár pontosabban fogalmaznánk, ha „kisközönséget” írnánk, hiszen évekkel a megnyitó után még mindig több ezer négyzetméter kong üresen az épületben. Az eredeti beruházó kiebrudalásakor 3 milliárd forint éves bérleti bevétellel számoló főváros ma már beéri az üzemeltetési költség kitermelésével. Az épület szerencsecsillaga Matolcsy György bejelentkezésével sem ragyogott fel. A Magyar Nemzeti Bank pénzmúzeumot nyitott volna az üvegcsarnokban, de Tarlós és a kormány ügyes kettőse sikeresen megakadályozta az eladást.
A fürdőberuházás ennyire sem volt szerencsés. Per itt is volt; a felújításra vállalkozó Rác Beruházó Kft.-t 2010-ben citálta bíróság elé a Budapest Gyógyfürdői és Hévízei (BGYH) Zrt., ami eléggé furcsa lépés, mivel negyedrészben tulajdonosa volt a Rác Nosztalgia Kft.-nek. Ez utóbbi társaságot a főváros 2001-ben alapította a fürdő felújítására, mert saját forrás híján külső befektetőt kellett bevonni a beruházásba. A főváros 1997-ben azzal a feltétellel kapta meg a fürdőt az állami vagyonátadó bizottságtól, hogy öt éven belül felújítja. (Ha az állam akarná, erre hivatkozva akár vissza is vehetné az ingatlant.) A főváros az építmények alatti földterületet adta, a betársuló Rác Beruházó Kft. a felújítást és egy 67 szobás szálloda megépítését vállalta. A szükséges források előteremtését, a majdani üzemeltetést 100 százalékos finanszírozással a magánbefektetők vállalták, cserébe a főváros beleegyezett abba, hogy a majdani profitnak csak a negyedét kapja meg. Az akkor még ellenzékben lévő Fidesz ezt erősen kevesellte, és hűtlen kezeléssel vádolta a Demszky-féle városvezetést. Az ügyben Tarlós hatalomra kerülése után született feljelentés, ám a nyomozás végül vádemelés nélkül zárult.
A Rác fürdő 2002-ben zárt be. A Rác Nosztalgia Kft. egy 1749 négyzetméter alapterületű, romos, elavult épületet vett át. Ebből építettek 2010-re egy 9600 négyzetméteres fürdőt és mellé egy 7900 négyzetméter összterületű hotelt. (Lásd: A Tabán visszavág, Magyar Narancs, 2010. november 18.) A felújított fürdő és a hotel képei annak ellenére bejárták az építészeti szaksajtót, hogy a létesítmények meg sem nyitottak. Hiába fejeződött be ugyanis a munka a választások előestéjére, az avatóünnepséget már nem tudták megtartani. Elszámolási vita támadt a cég és a fürdőigazgatóság között, így a BGYH megnyitó helyett két másik hitelezővel egyetemben végrehajtást kért a Rác Nosztalgia Kft. ellen. Egy év múlva peren kívüli egyezséget kötöttek.
Körbe-körbe
Ám hiába nyílt meg az út ismét a működési engedély megszerzéséhez, a beruházáshoz 7,6 milliárd forintos kölcsönt nyújtó Magyar Fejlesztési Bank (MFB) addigra megorrolt a háta mögött kötött egyezség miatt, és felmondta a céggel kötött hitelszerződést. Úgy tűnt, dobra verik a fürdőt és a szállodát. Ezzel viszont elúszott volna a 250 milliós állami támogatás és az apportként bevitt önkormányzati telek. A főváros rémületében erősen diszkontáron – 33 százalékon – megvásárolta az MFB követeléseit, és cserébe azt kérte a Rác Nosztalgia Kft.-től, hogy adja oda 200 millió forintért a fürdő 93 százalékos tulajdonrészét, míg a hasznosítás joga 30 évre a cégnél maradt volna. A magánbefektetők nem fogadták el az ajánlatot. A főváros 7 milliárdos követelésével szemben a Rác Nosztalgia Kft.-t többségi tulajdonosként birtokló Rác Beruházó Kft. 2,5 milliárdot követelt az önkormányzattól. A főváros tárgyalni sem volt hajlandó a Rác Beruházó Kft. 800 milliós hitelfelvételi javaslatáról, amit az üzemeltetés beindításához vettek volna fel.
A könyvvizsgáló végül figyelmeztette az önkormányzatot: ha nem egyeznek meg, akkor a követelésállományt le kell értékelni. A főváros ekkor arra jutott, hogy jobb felszámolásba vinni a részben saját Rác Nosztalgia Kft.-t, illetve a korábbi beruházó partnercéget, a Rác Beruházó Kft.-t.
Az önkormányzat kérésére a kormány stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodási szervezetnek nyilvánította ezeket a cégeket. A felszámolással a REORG Gazdasági és Pénzügyi Zrt.-t, illetve személy szerint a politikailag kényes ügyekre specializálódott Börcsök Sándort bízták meg. (Ő végezte a KÖKI Terminál beruházójának, az Illatos úti környezetszennyezésért felelős Budapesti Vegyiműveknek, a Dürer kertet birtokló Ajtósi University Ingatlanforgalmazónak, illetve az olimpiai színhelyek közé beválogatott balatonudvari Royal Balaton & Golf felszámolását is.) Tavaly februárban úgy tűnt, hogy a Rác fürdővel nem lesz sok dolga. Az MFB 2016 októberében azzal az ötlettel kereste meg a fővárost, hogy bontsák fel a korábbi megállapodást, amelynek keretében az önkormányzat 2,2 milliárd forintért megvette a beruházók 7 milliárdra rúgó banki adósságát. A bank kötbérrel biztosított vállalást tett volna arra, hogy az általa képviselt potenciális befektető 8 hónapon belül megnyitja a szállodát és a fürdőt, kamat címén pedig 890 millió forintot fizetett volna a fővárosnak. Mindezt egy titokzatos befektető kérésére szerették volna elérni a fővárosnál, aki a HVG akkori információi szerint a turisztika és az ingatlanfejlesztés iránt különös vonzalommal viseltető Orbán Ráhel – Tiborcz István házaspár érdekköréből került volna ki. Az MFB bevonásával egyszerűen kikerülték volna a nyilvános értékesítési pályázatot. A Fővárosi Közgyűlés kínosra sikeredett közjáték után nem szavazta meg az előterjesztést, holott az előnyök és hátrányok mérlegelése után a városvezetés a voksolás előtt arra jutott, hogy a fővárosnak az a legjobb, ha most már „kimarad az egészből”. (Máig nem világos, hogy a kormányzati hátszéllel tolt üzletet miért gáncsolták el a szintén pártutasítás szerint gombot nyomogató fővárosi fideszes polgármesterek.)
És már nincs kiszállás. A Fővárosi Önkormányzat hiába írt több sürgető levelet Börcsök Sándornak, illetve az éppen illetékes miniszternek. Tarlós István is hiába ült le egyezkedni, az eljárás látványosan elakadt. A felszámolás közben már túl van minden törvényi határidőn. A Rác Beruházó Kft. felszámolását 2016 nyarán, míg a Rác Nosztalgia Kft.-ét 2016 decemberében rendelte el a Fővárosi Törvényszék. A stratégiailag kiemelt gazdálkodószervezetek felszámolási zárómérlegének elkészítésére ugyan 270 napot ad a törvény, de ez meghosszabbítható. A kényesebb ügyek évekig húzódnak. A főváros eleve másfél-két évvel számolt.
A felszámolást végző REORG-ot korábban felügyelő Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vezérigazgatója, Szivek Norbert, Tiborcz István többszörös üzleti partnere idén augusztusban távozott az állami vagyonkezelő cég éléről. A REORG a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszterhez került, és Bártfai-Mager Andreának egyelőre kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a Rác fürdővel foglalkozzon. Börcsök Sándor pedig elég óvatos ahhoz, hogy ne induljon el vakon; július elejére meghirdetett ugyan egy felszámolási tárgyalást, amelyen a magántulajdonosok kilábalási tervét vitatták meg a hitelezők, de előre tudható volt, hogy eredménytelenül zárul, mivel a Fővárosi Önkormányzat korábban jelezte, hogy nem tudja elfogadni az ajánlatot. Ezzel az ügy visszajutott a kiindulóponthoz, miszerint dobra verik az ingatlant. Ha az állam nem él elővásárlási jogával, akkor a főváros veszi meg. A Fővárosi Közgyűlés már áldását adta a vételre, más jelentkező pedig aligha akad, lévén az épület alatti telek fővárosi tulajdon, a termálfürdő működtetéséhez szükséges vizet pedig csak a BGYH-tól vásárolhatja meg az új tulajdonos.
Célegyenesben
A felszámolás paravánja mögött közben gőzerővel őrölnek az érdekérvényesítés malmai. A Magyar Narancs információi szerint a döntés akár két héten belül megszülethet. A főváros a formálódó egyezség szerint külső befektetőnek engedné át a szállodát, amely a termálfürdőtől teljesen elkülönülve működne, bár az elképzelések szerint a két „szomszédvár” együttműködési szerződést kötne, amelyben kölcsönösen engedményeket biztosítanának egymás vendégeinek. A fürdő teljes egészében a Fővárosi Önkormányzat tulajdonába kerülne, üzemeltetését a BGYH végezné. Szőke László, a cég vezérigazgatója igencsak ambicionálja ezt a megoldást. A budai oldal legelegánsabb fürdőjének újranyitása szerinte „primer gazdasági érdek, lévén egyszerre szolgálja a turisztikai piac legfizetőképesebb szegmensének kiszolgálását és a társaság nyereségének növelését”.
A Bálnával ellentétben a fürdő üzemeltetésével aligha lesz gond. Ahogy Szőke László a legutóbbi közgyűlésen jogos büszkeséggel állította: „a fürdőüzemeltetéshez értünk”. Az eredmények igazolják a szavait, hiszen Szőke érkezése óta minden évben nő a fürdőigazgatóság árbevétele és egyre hízik a nyeresége is, a fővárosi cégek közül ritka kivételként osztalékot is fizet a tulajdonos fővárosnak.
A társaságnak már arra is futja, hogy tervei legyenek. Szőke masszív nyomulással elérte, hogy sorra újulnak meg a fővárosi fürdők, Csillaghegyen pedig ennél is tovább ment, palackozóüzemet is kisajtolt a városvezetésből. (Az más kérdés, hogy a vállalkozó kedv valós üzleti igényre támaszkodik-e.) A Rác hotelt viszont annak ellenére sem vennék a nyakukba, hogy „motoszkál a fejükben egy szállodaüzemeltetés – de nem superior szinten kezdenék a tanulóidőt”. Legalábbis ez a hivatalos magyarázat. A valóság ennél egy picit árnyaltabb.
A háttértárgyalások változatlanul folynak. Ha létrejön az alku, akkor a szállodát a fürdőről leválasztva külön pályázaton hirdeti meg a felszámoló. Ezen a főváros nem is indulna, hiszen korábban is úgy tervezték, hogy mással üzemeltetnék vagy eleve értékesítési céllal veszik meg. Az átengedett terepre szabadon benyomulhatnának a kormányközeli érdekeltségek – a lehetséges körről a fentiek ismeretében szabadon fantáziálhat mindenki. A fürdőt viszont vihetné az önkormányzat. A létesítmény kettéválasztásával megszabadulnának a szállodafelújítás szintén milliárdokra taksált nyűgétől, és a korábbi vízhasználati viták is lezárhatók lennének.
A létesítmény alatti, illetve az előtte lévő sétány telkéért pedig földhasználati díjat kérhet a főváros; ennek mértékét később határoznák meg.
A fürdő időközben ismét elkerülhetetlenné vált felújításához szükséges hitelfelvételre szeptemberben áldását adta a közgyűlés, bár a fővárosi cégeket tömörítő Budapesti Városüzemeltetési Holding Zrt. Derce Tamás egykori újpesti polgármester vezette felügyelőbizottsága egyhangúlag elutasította az erre vonatkozó javaslatot, mondván, a fürdőigazgatóság olyan ingatlan felújítására készül 2 milliárdos hitelt felvenni (az 500 milliós önrész mellé), ami még nem is az övé. Ezt az aprócska akadályt végül úgy ugrották át, hogy a kölcsönszerződést aláírhatja a cég, de a pénzt csak akkor hívhatja le, ha jogilag is tiszta lesz az ingatlan. Erre pedig – mondta sokat sejtetően Tarlós István – most már minden esély megvan. A sietséget azzal indokolta Szőke, hogy a hitel kormányzati jóváhagyásának 4-5 hónapos átfutása éppen leketyeg, mire a fürdő a BGYH-hoz kerül, és hozzáláthatnak a felújításhoz. Az ügynek új lendületet adhat az Orbán és Tarlós között létrejött választási alku. A kormány által támogatott 62 projekt közé információink szerint a Rác fürdő is bekerült.
Az értékesítés legkorábban az év végére zárulhat le, de a szerződést még megtámadhatják, és vita kerekedhet a vagyonfelosztás körül is. A felújítás az előzetes felmérések és a kivitelező kiválasztásának közbeszerzési procedúrája után legkorábban jövő nyáron indulhat, és akár évekig húzódhat. Kivéve, ha kiemelt kormányzati beruházássá minősítik és Fürjes Balázsra bízzák. Bár ezzel együtt is kétséges, hogy akár a Várkert Bazárhoz hasonló, többször is előadható átadásig eljuttatható-e a fürdő az önkormányzati választásokra.
