Váltógazdálkodás

  • Para-Kovács Imre
  • 1999. május 6.

Lokál

Sokadika nem kezdődik el, illetve elkezdődött valamikor a balladai időkben, de azóta tart, folyamatosan sokadika van, legfeljebb ilyen görcsös rángatózásnak tűnő hullámtevékenységet mutat, miszerint néha kevésbé, néha nagyon van sokadika. A nagyon sokadika általában a luxuscikkek eltünedezésével ad hírt magáról, mondjuk elfogy a papírszalvéta, a papír zsebkendő, a papírpénz, a tréfából még mindig kenyértartónak nevezett, hajlított lemezből készült tárgyban pedig már csak egy megkövesedett sercli jelzi, hogy rohan a csermelyléptű idő. Ilyenkor kerülnek elő a zugokból az üres üvegek.
Sokadika nem kezdődik el, illetve elkezdődött valamikor a balladai időkben, de azóta tart, folyamatosan sokadika van, legfeljebb ilyen görcsös rángatózásnak tűnő hullámtevékenységet mutat, miszerint néha kevésbé, néha nagyon van sokadika. A nagyon sokadika általában a luxuscikkek eltünedezésével ad hírt magáról, mondjuk elfogy a papírszalvéta, a papír zsebkendő, a papírpénz, a tréfából még mindig kenyértartónak nevezett, hajlított lemezből készült tárgyban pedig már csak egy megkövesedett sercli jelzi, hogy rohan a csermelyléptű idő. Ilyenkor kerülnek elő a zugokból az üres üvegek.

Sokadika

Az üvegvisszaváltás elsősorban lelki tevékenység, nagyobb szerepe van benne a pszichológiának, mint a pókerben, hihetetlen emberismeretet, időzítést és színészi játékot követel, az agy, a test és a lélek finoman összehangolt munkáját, nekiszánást és bátorságot.

A szóba jöhető közértek száma adott, van ugye a szemközti, aztán van a távolabbi és van a nagy, ahol kevesebbet adnak a göngyölegért, de nemcsak cserélik, hanem adott esetben némi készpénzt is visszaszolgáltatnak. Pusztán racionálisan szemlélve, ezen utóbbinak a legnagyobbak az esélyei, sokadikán azonban az ember általában másnapos (nota bene: mindig sokadika van), és a nagy közért messze van, nos hát legalábbis relatíve messze, tehát előfordulhat, hogy a befektetett energia rossz hatásfokon térül csak meg, azaz hiába szereztük meg a papírszalvétára, papír zsebkendőre elegendő papírpénzt, azt következetesen alkoholtartalmú italokra költjük, mert az úton annyira, de annyira megsajnáljuk magunkat, hogy megérkezéskor logikusnak tűnhet, hogy igenis megérdemeljük azt a kis Unicumot, ami végleg betesz a fentebb már bőségesen jellemzett papíráruk bevásárlásának.

A távolabbi közért közelebb van, mint a nagy, de itt nem ismernek minket, azaz személyes varázsunk még nem hat eléggé ahhoz, hogy pénzt csikarjunk ki az üvegekért, nem beszélve arról, hogy a kicsiny alapterületű boltban könnyebben észrevehetik a borosüvegekbe klopfoló és fakanál segítségével bevert dugókat, mint a nagyüzemi létesítményben, és könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, hogy az eladó sajnálkozva szolgáltatja vissza az egyébként betétdíjas tárgyakat, majd a maradékot akkurátusan átböngészve dönt, hogy mennyi papírszalvétát hajlandó adni, hogy most a papír zsebkendőről ne is beszéljek.

A szemközti közért viszont annyira közel van, hogy szinte időnk sincs elgondolkozni az élet értelmetlen és kegyetlen voltán, miközben átszeljük a K. József utca forgalmas medrét, csak (hipp-hopp) egyszerre ott vagyunk, és rögtön lehet mondani, hogy akkor kérnénk szépen két csomag... izé, nocsak, érkezett Unicum, hát ez nagyszerű, no, szóval, mennyibe is kerül egy csomag papír zsebkendő?, hát nem olcsó, végül is kitűnően helyettesíthető bármivel, a papírszalvéta pedig kifejezetten pazarlás, amikor van rendes damaszt, igaz, hogy mosópor sincs, de akkor is, különben sem eszünk sohasem otthon, sőt egyáltalán nem eszünk, ha lehet ezt mondani, hiszen a rizs a macskáé, a bab pedig, szóval bab után valahogy otromba dolog szalvétát használni, úgyhogy, légy szíves, azt az Unicumot, meg akkor még kijön még két sör (persze Borsodi), és akkor még én kapok tizenkét forintot.

Para-Kovács Imre

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.