Sokadika
Az üvegvisszaváltás elsősorban lelki tevékenység, nagyobb szerepe van benne a pszichológiának, mint a pókerben, hihetetlen emberismeretet, időzítést és színészi játékot követel, az agy, a test és a lélek finoman összehangolt munkáját, nekiszánást és bátorságot.
A szóba jöhető közértek száma adott, van ugye a szemközti, aztán van a távolabbi és van a nagy, ahol kevesebbet adnak a göngyölegért, de nemcsak cserélik, hanem adott esetben némi készpénzt is visszaszolgáltatnak. Pusztán racionálisan szemlélve, ezen utóbbinak a legnagyobbak az esélyei, sokadikán azonban az ember általában másnapos (nota bene: mindig sokadika van), és a nagy közért messze van, nos hát legalábbis relatíve messze, tehát előfordulhat, hogy a befektetett energia rossz hatásfokon térül csak meg, azaz hiába szereztük meg a papírszalvétára, papír zsebkendőre elegendő papírpénzt, azt következetesen alkoholtartalmú italokra költjük, mert az úton annyira, de annyira megsajnáljuk magunkat, hogy megérkezéskor logikusnak tűnhet, hogy igenis megérdemeljük azt a kis Unicumot, ami végleg betesz a fentebb már bőségesen jellemzett papíráruk bevásárlásának.
A távolabbi közért közelebb van, mint a nagy, de itt nem ismernek minket, azaz személyes varázsunk még nem hat eléggé ahhoz, hogy pénzt csikarjunk ki az üvegekért, nem beszélve arról, hogy a kicsiny alapterületű boltban könnyebben észrevehetik a borosüvegekbe klopfoló és fakanál segítségével bevert dugókat, mint a nagyüzemi létesítményben, és könnyen abban a helyzetben találhatjuk magunkat, hogy az eladó sajnálkozva szolgáltatja vissza az egyébként betétdíjas tárgyakat, majd a maradékot akkurátusan átböngészve dönt, hogy mennyi papírszalvétát hajlandó adni, hogy most a papír zsebkendőről ne is beszéljek.
A szemközti közért viszont annyira közel van, hogy szinte időnk sincs elgondolkozni az élet értelmetlen és kegyetlen voltán, miközben átszeljük a K. József utca forgalmas medrét, csak (hipp-hopp) egyszerre ott vagyunk, és rögtön lehet mondani, hogy akkor kérnénk szépen két csomag... izé, nocsak, érkezett Unicum, hát ez nagyszerű, no, szóval, mennyibe is kerül egy csomag papír zsebkendő?, hát nem olcsó, végül is kitűnően helyettesíthető bármivel, a papírszalvéta pedig kifejezetten pazarlás, amikor van rendes damaszt, igaz, hogy mosópor sincs, de akkor is, különben sem eszünk sohasem otthon, sőt egyáltalán nem eszünk, ha lehet ezt mondani, hiszen a rizs a macskáé, a bab pedig, szóval bab után valahogy otromba dolog szalvétát használni, úgyhogy, légy szíves, azt az Unicumot, meg akkor még kijön még két sör (persze Borsodi), és akkor még én kapok tizenkét forintot.
Para-Kovács Imre
