„Vegyük észre a fákat”

Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze

Januárban nevezték ki, de a közvélemény már korábban megismerte a nevét, civilként is sokszor beleállt a megosztó állami projektekről szóló vitákba. Az új pozíciója révén megnyíló lehetőségekről beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Szeptemberben a vezetésével új osztály jött létre a Városháza várostervezési főosztályán belül: a tájépítészeti osztály, amely a zöldfelületek fejlesztésével, kezelésével és természetvédelemmel foglalkozik. Amikor hivatalba lépett, azzal lepte meg a nyilvánosságot, hogy legeltetéssel képzeli el a városi ökoszisztéma helyreállítását. A Hajógyári-sziget erre alkalmas lenne…

Bardóczi Sándor: Vannak ilyen sanda terveim, de nem ott kezdeném a legeltetést. Budapesten 860 hektár természetvédelmi terület van, ezeket alig ismeri a lakosság. Ha azt mondom, Merzse-mocsár, Felsőrákosi-rétek, Soroksári szikes lápok, Mocsárosdűlő, Kőérberki szikes rét, akkor nem sokan kapják fel a fejüket. A legnagyobb védett területünk a Tétényi-fennsík, ott egyértelműen legeltetéssel lehetne megoldani a természeti értékek fenntartását, amit most az invazív fajok folyamatos nyomulása pusztít. Tavasszal a kijárási korlátozásra reagálva feltettünk az internetre egy térképet, amely Budapest rekreációra alkalmas, távolságtartás-barát zöldfelületeit ábrázolja. Egy hétvége alatt 270 ezren kattintottak rá – az igény tehát megvan. Tudatosítani szeretnénk, hogy nem csak a Margit-sziget, a Városliget és a Normafa létezik.