A koronavírus-járvány felértékeli a régi üdülőket

Zsebkendőnyi idill

Lokál

A pandémia kezdete óta megy fel a telkek, lábakon álló házak ára a szegedi Sárga üdülőtelepen. Nincs gáz, nincs csatorna, és ha kiönt a Tisza, ivóvíz és áram sincsen, mégis sokak számára vonzó a hely.

„Negyvenöt ezer forintot fizetünk évente, ezt az üdülőtársulat állapította meg, ebben a vízdíj is benne van. Akad, aki nem fizet, mégis használja. Ebből konfliktus támad, de nem tudjuk kirekeszteni a szolgáltatásból. Régi hálózat, kiismerhetetlen: amikor valakinél csőtörés volt, muszáj lett volna elzárni nála, akkor sem sikerült” – mondja Rapcsányi Ferenc, aki azért vett itt üdülőt jó három évtizede, hogy a horgászladikját ingyen kiköthesse.

A Sárga – más nevén Tömörkény – üdülőtelepen érheti más bosszúság is azt, aki úgy gondolta, itt csöndes helyen, zavartalanul tud pihenni. Aki a halászcsárdából vagy a töltés túloldaláról, a városból sétálva erre téved, kulcsra zárható sorompóval, 30 kilométeres sebességkorlátozó táblával, fekvőrendőrrel találkozik. Egy felirat szerint nem lehet bejönni motorral. „22 órától másnap reggel 8 óráig csendrendelet van érvényben” – olvasható a társulat információs tábláján. Kutyát egyáltalán nem lehet behozni. Ettől még az egyik üdülő udvarán ugatnak a kutyák, sétáltatók is jönnek erre. A part melletti gyalogútra viszont tényleg csak gyalog lehetséges bemenni, zártszelvényekből hegesztett, forgó beléptetőkapun át. Mint kiderül, azért, mert a járdán, a Tiszára néző üdülők előtt is motoroztak.

 

Szabad ladik

A telep régóta lakott hely, hódfarkú cseréppel fedett évszázados faházikót és emlékkövet is lehet látni, felirata már nem látszik, de az igen, hogy valaha ötágú csillag is volt rajta. Arra emlékeztek itt egy ideig, hogy a két világháború között az üdülőtelepen szervezkedtek az illegális kommunisták.

„Ez eredetileg ugyanolyan erdősáv volt a Tisza partján, mint a túloldali – meséli Rapcsányi Ferenc –, a beépülése nem szabályozott körülmények között kezdődött. Valaki kinézett magának egy területet, bérelte vagy megvette, és aztán jött a többi, cégek is, magánemberek is, egymás mellett. A vízügyi igazgatóság egy időben úgy döntött, aki csak bérli a területet a nyaralója alatt, az is megveheti, jutányos áron, amivel sokan éltek. Ilyet ma már nem csinálnak. Ahol egy vékony út vezet befelé, egymás mögött van három porta, mindent úgy kell kézben bevinni. Van, ahol 30 négyzetméter az udvar, és 20 négyzetméter az épület. Előfordult, hogy aprózódott. Most az a jellemző, hogy inkább megveszik a szomszédét, összenyitják a kettőt. Tényleg többen is vettek, telket is, üdülőt is, mások kérdezik, érdemes-e. Én azt mondom, persze, ha nem félsz a víztől. Mindig voltak, akik belelkesedtek, megvették, amikor két évig nem öntött ki a Tisza, amikor meg kiöntött, akkor megdöbbentek, hogy iszap van, takarítani kell, szárítgatni a falat, meszelni. Ők vagy megszokják ezt, vagy eladják. Tudomásul kell venni, a Tisza előbb volt itt, mint mi, és utánunk is jó ideig itt lesz még. Ugráltak itt már fejest az erkélyről augusztusban, és amikor három hónapig fönn volt a Tisza, csónakkal jártunk be etetni a tetőn rekedt macskákat. Vannak, akik állandóan itt laknak, pedig most már télre kinn, a főcsapnál az egész telep vizét elzárják, és van egy doboz, amit ha elér a Tisza szintje, automatikusan kikapcsol az áram.” Csatornahálózat sincs. Emésztőgödrök vannak, kerti WC-k.

De mit lehet itt csinálni, ahol még közelebb van a szomszéd, mint egy paneltömbben? Főzni, horgászni, beszélgetni, és közben mindig adódik valami dolog a ház körül. Ahogy a kis házak annak idején kalákában épültek, az egymásra utaltság megmaradt, kinek mije van, azzal segít. Ez az összezártság előnye. Elfoglaltság például fölfesteni szépen az üdülő falára, hol állt a Tisza 2006-ban, az eddigi legnagyobb árhullám idején, és hol 1879-ben, amikor elvitte Szegedet. Amikor magas a víz, Rapcsányi Ferenc ladikját az ismerősök elvihetik, ha be akarnak evezni a házukhoz.

„A nagyszüleim révén gyerekkorom óta ismerem ezt a helyet. Az utóbbi harminc-negyven évben látványosan nem változott. Aranybánya annak, aki természet és ember együtt­élését, az urbanizáció nemzedékeken átívelő ciklusait vizsgálja” – mondja Nagy Gyula egyetemi adjunktus, a Szegedi Tudományegyetem Gazdaság- és Társadalomföldrajz Tanszék oktatója a Sárgáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.