A Facebook vezetője olyan világot épített, amelyben a seggnyalás visz előre

Felmondtak a Facebooknál.

Legyünk őszinték magunkhoz, a nyilvános, csapkodós vita, veszekedés remek dolog. Ad egy karneváljelleget a mindennapoknak, az érzés pedig csak erősebb, ha a csapkodást olyan figurák végzik, akiknek a mindennapokban CEO, CTO és egyéb C betűvel kezdődő rövidítések vannak a nevük mögé írva.

A hét egyik első, bemelegítő jellegű híre az volt, hogy a Facebook által 2012-ben 750 millió dollárért megvásárolt Instagram alapítói elhagyják a céget. A Bloomberg forrásai szerint Kevin Systrom és Mike Krieger távozása mögött az állt, hogy a két alapító egyre kevésbé tudta visszaverni Mark Zuckerberg Facebook-vezér ötleteit.

A lap szerint az alapítók kilépésével megkezdődik az Instagram facebookosítása, ami azért is kényes kérdés, mert a fotómegosztó egyrészt a hírfolyamos hirdetések után a Facebook második legnagyobb bevételi forrása. Másrészt pedig míg a közösségi oldal hírnevét több jelentős botrány tépázta meg, az Instagram jó hírneve töretlen.

Rés a falon

A Facebookra egyébként is rájár a rúd. Pénteken derült ki, hogy az oldal történetének egyik legnagyobb hekkertámadását szenvedte el. Kiderült ugyanis, hogy a „nézet” funkciónál – aminek segítségével „kívülről”, mintegy „idegenként” tudjuk megnézni a fiókunkat – biztonsági rés volt, amit a hekkerek kihasználva tömérdek fiókot törtek fel és vették át felettük az irányítást. Hozzávetőlegesen 50 millió felhasználó adatait lopták el.

A cég több biztonsági intézkedést tett, ezért kaptak Magyarországon is többen olyan üzenetet, hogy „munkaideje lejárt”: a rendszer a biztonság kedvéért 90 millió embert dobott ki és kért új jelszót.

 

Systrom és Krieger egyelőre nem kezdett mesélni a Facebookon belül töltött évekről. Mike Acton, aki a WhatsApp üzenős app atyja, és aki idén szintén otthagyta a startupját korábban felvásárló Facebookot, viszont igen. Acton tíz hónapja távozott a cégtől, azóta nonprofit ügyekkel foglalkozott, a Cambridge Analytica-botrány kirobbanásakor pedig írt egy twitet, amiben a Facebook-alkalmazás törlésére biztatta az embereket. Így született meg a #deletefacebook címke.

A WhatsApp-tulajdonos és a Facebook viszonyába bele volt kódolva a feszültség. A csevegős appot a digitális magánszféra védelmében hívő emberek alapították, a Facebook üzleti modellje viszont az adatgyűjtés, a profilok építése, majd a felhasználók kiporciózott értékesítése a hirdetők felé. A WhatsApp a felhasználókat védő titkosítást épített az alkalmazásba, a Facebook olyan analitikai eszközöket adott a hirdetők kezébe, amelyek pontosabb célzást tettek lehetővé. Acton prémium funkciókkal akarta nyereségesebbé tenni a WhatsAppot, a Facebook vezetése viszont reklámokat akart – és fog – helyezni az appba.

A Forbes-nak adott Acton-interjúból az is kiderül, hogy a Facebook már akkor kitalálta, hogyan lehetne beolvasztani a WhatsApp adatait, amikor az alapítók még azt magyarázták az európai antitröszt hatóságoknak, hogy ez lehetetlen. A lépésre sor is került, amivel nemcsak hülyét csináltak Actonból, de az EU 122 millió dollárra, nagyjából zsebpénz mennyiségű összegre büntette a Facebookot.

Acton később is harcolt a hirdetési modellek bevezetése ellen, majd amikor belefáradt, 850 millió dollárnyi részvényopcióról lemondva továbbállt. Alapítótársa, Koum maradt, amíg lehívhatta az opcióit, majd idén tavasszal ő is felállt, hogy üres óráit léghűtéses Porschék gyűjtésével töltse.

Acton azóta vezekel: 50 millió dollárral támogatta a Signal nevű ingyenes, titkosított üzenőprogram fejlesztését, sőt be is segít a fejlesztést finanszírozó alapítványnak.

Nem úgy van az!

A csinos. jókra és rosszakra felosztott sztorit, amiben ugyan Acton többször elmondta, hogy a Facebook nem gonosz, csak pokolian jó üzletemberek vezetik, akikkel nem ért egyet, David Marcus, a cég Messengerért és blockchaines fejlesztésekért felelős igazgatója is olvasta. És annyira hangulatba hozta a cikk, hogy hosszas jegyzetben igazította ki azokat, amit tévedésnek tart benne.

Marcus szerint a Facebook alapvetően támogató környezet, erre azt hozza fel példának, hogy a WhatsApp-csapat nagyobb asztalokat használ, mint a Facebook-alkalmazottak. (Mi!?) Ráadásul szerinte a titkosítás bevezetése a csevegőprogramban nem Zuckerberg ellenére történt, hanem a támogatása mellett. Végül pedig szerinte Acton nem dolgozott elég szenvedélyesen a WhatsApp általa elképzelt jövőjén, és amúgy is ízléstelen dolog beszólni a korábbi munkahelyednek.

Mit kell itt látni?

A vita nem lenne igazán érdekes, ha Antoni García Martínez egykori facebookos alkalmazott, az oldal hirdetési rendszerének egyik atyja be nem száll a beszélgetésbe. A netes trollnak sem utolsó Martínez a legjobb Attenborough-hangján magyarázta el, hogy a két vitatkozóban a Szilícium-völgy alaptípusait lehet felfedezni.

Marcusban a piacvezető cégeknél dolgozó vezetőt látja, aki elfogadja a status quót, és tiszteleg Zuckerbergnek, a főnöknek. Acton pedig az a fajta startupper, aki egy tucatnyi főt számláló cégnél érzi a legjobban magát, olyan célokat kergetve, amik szinte elérhetetlenek.

You put Acton, the weird startup fish, in the fishbowl that Marcus likes, and this is the recurring outcome. Marcus wouldn't have created a WhatsApp, and Action could never handle the endless ass-kissing that living inside Zuck-land now requires.

— Antonio García Martínez (@antoniogm) September 26, 2018

Majd össze is foglalja a karakterek különbségéből fakadó feszültséget: „Marcus nem tudta volna megcsinálni a WhatsAppot, Acton viszont nem tud együtt élni azzal a mennyiségű seggnyalással, amivel most kell Zuck világában.”

Martínez szerint, aki egyébként szintén egy startup eladásával került a Facebook falain belülre annak idején, a sztori tanulsága az, hogy minden cégeladás fausti alku. Együtt érez Actonnal, mert valószínűleg céges meetingek futnak a fejében, és mi lett volna, ha forgatókönyveket gondol végig. Emellett pedig az ügy rámutat arra, hogy kevesen tudnak nemet mondani a Facebook ajánlataira, ezért nem terem konkurense az oldalnak.

Mi pedig várhatjuk, amíg az Instagram-alapítók moratóriuma letelik, és ők is elkezdenek beszélni. Meglepő lenne, ha újdonságot hallanánk tőlük.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.