Mikor nyithat meg az appmúzeum?
infinityblade.jpg

Mikor nyithat meg az appmúzeum?

  • Szedlák Ádám
  • 2018.12.16 11:31

Másvalaki Problémája

Életünk és múltunk egyre nagyobb részéről derül ki: nyom nélkül fog eltűnni.

Az Infinity Blade volt az egyik első igazán menő mobiljáték, amit láttam. Előtte is voltak meghatározó darabok: órákat töltöttem az Ericsson telefonjaim pasziánszában éjszakai buszra várva, mások a Nokia kígyós játékban állítottak fel rekordokat, azon pedig csak ámulni tudtam, amikor az első, appokat még nem is támogató iPhone-ra pár magyar srác megírta az első böngészőben játszható ügyességi játékot.

Az Infinity Blade annyiban volt más, hogy őrülten jól nézett ki. Soha nem voltam a grafika részletességére gerjedő gamer, de volt szemem. Ma persze már nem tűnik csillogónak, sokszor gyorsabb telefonjaink vannak, amikben már nem csak külön grafikus mag van, hanem esetenként a mesterséges intelligencia gyűjtőnéven emlegetett gépi látási vagy gépi tanulási programok futtatását támogató magok is.

Szóval az idő elhaladt a játék felett alaposan. De elhaladt például a No One Lives Forever felett is, ami minden idők egyik legmókásabb lopakodós kémkedős játéka volt PC-re. Mégis, aki ma valahogy üzembe tudja helyezni, az ugyanolyan jól szórakozhat rajta, mint 2000-ben, a játék megjelenésekor. Vagy, hogy egy teljesen más területről hozzak példát, a Tizedes meg a többiek sem lett attól rosszabb film, hogy azóta mindent színesben, meg esetenként 3D-ben, másodpercenként 48 képkockás módban forgatnak.

Ma viszont nem azért beszélek egy nyolcéves mobiljátékról, mert valami évfordulója van. Az ok prózaibb, a fejlesztője, az Epic úgy döntött, hogy leveszi az App Store-ból, mert nem éri meg javítgatni a játékot, hogy az újabb iPhone-okon is működjön. Aki korábban megvette, az most is letöltheti még a programot, de az új vásárlók hoppon maradnak.

false

És akik még hoppon maradnak, azok a játékkutatók, a jövő történészei, a muzeológusok és így tovább. A régi disztribúciós megoldások – lásd még CD – lehetővé tették, hogy egy, a boltokból már eltűnt címet beszerezzen az ember használtan. A digitális platformok korában erre kevesebb a lehetőség. Ha öt-tíz év múlva egy kurátor össze akar rakni egy kiállítás a mobiljátékok történetéről, nem lesz egyszerű dolga. A régi Nokiákhoz töltőt kell vennie Kínából, az okostelefonos játékokhoz viszont olyan készüléket – vagy olyan felhasználói fiókot? – kell kerítenie, amely rendelkezik a játékkal.

Nem most először szembesülünk azzal, hogy egyes kultúrtermékek nem archiválhatók. Ha kihúzzák a szervert a konnektorból és ha szétszéled a közösség, akkor sehogyan nem lehet restaurálni egy internetes szerepjátékot. A leírt és leprogramozott szabályok megmaradnak, de a játékosok viselkedése, ami egy többjátékos környezetet alapjaiban határoz meg, nem elmenthető. Jó lenne tudni, hogy oral history gyűjtések készülnek-e ma World of Warcraft játékosokkal. Írja-e valaki történetíróként vagy történészként, hogy mi zajlik az EVE Online űrbirodalmaiban? Illetve észben tartja-e bárki, hogy az a kultúra vagyunk, amelyiknek sikerült törölnie a holdraszállás eredeti felvételeit, mert drága volt a videószalag.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Neked ajánljuk