Mikor nyithat meg az appmúzeum?
infinityblade.jpg

Mikor nyithat meg az appmúzeum?

Életünk és múltunk egyre nagyobb részéről derül ki: nyom nélkül fog eltűnni.

Az Infinity Blade volt az egyik első igazán menő mobiljáték, amit láttam. Előtte is voltak meghatározó darabok: órákat töltöttem az Ericsson telefonjaim pasziánszában éjszakai buszra várva, mások a Nokia kígyós játékban állítottak fel rekordokat, azon pedig csak ámulni tudtam, amikor az első, appokat még nem is támogató iPhone-ra pár magyar srác megírta az első böngészőben játszható ügyességi játékot.

Az Infinity Blade annyiban volt más, hogy őrülten jól nézett ki. Soha nem voltam a grafika részletességére gerjedő gamer, de volt szemem. Ma persze már nem tűnik csillogónak, sokszor gyorsabb telefonjaink vannak, amikben már nem csak külön grafikus mag van, hanem esetenként a mesterséges intelligencia gyűjtőnéven emlegetett gépi látási vagy gépi tanulási programok futtatását támogató magok is.

Szóval az idő elhaladt a játék felett alaposan. De elhaladt például a No One Lives Forever felett is, ami minden idők egyik legmókásabb lopakodós kémkedős játéka volt PC-re. Mégis, aki ma valahogy üzembe tudja helyezni, az ugyanolyan jól szórakozhat rajta, mint 2000-ben, a játék megjelenésekor. Vagy, hogy egy teljesen más területről hozzak példát, a Tizedes meg a többiek sem lett attól rosszabb film, hogy azóta mindent színesben, meg esetenként 3D-ben, másodpercenként 48 képkockás módban forgatnak.

Ma viszont nem azért beszélek egy nyolcéves mobiljátékról, mert valami évfordulója van. Az ok prózaibb, a fejlesztője, az Epic úgy döntött, hogy leveszi az App Store-ból, mert nem éri meg javítgatni a játékot, hogy az újabb iPhone-okon is működjön. Aki korábban megvette, az most is letöltheti még a programot, de az új vásárlók hoppon maradnak.

false

És akik még hoppon maradnak, azok a játékkutatók, a jövő történészei, a muzeológusok és így tovább. A régi disztribúciós megoldások – lásd még CD – lehetővé tették, hogy egy, a boltokból már eltűnt címet beszerezzen az ember használtan. A digitális platformok korában erre kevesebb a lehetőség. Ha öt-tíz év múlva egy kurátor össze akar rakni egy kiállítás a mobiljátékok történetéről, nem lesz egyszerű dolga. A régi Nokiákhoz töltőt kell vennie Kínából, az okostelefonos játékokhoz viszont olyan készüléket – vagy olyan felhasználói fiókot? – kell kerítenie, amely rendelkezik a játékkal.

Nem most először szembesülünk azzal, hogy egyes kultúrtermékek nem archiválhatók. Ha kihúzzák a szervert a konnektorból és ha szétszéled a közösség, akkor sehogyan nem lehet restaurálni egy internetes szerepjátékot. A leírt és leprogramozott szabályok megmaradnak, de a játékosok viselkedése, ami egy többjátékos környezetet alapjaiban határoz meg, nem elmenthető. Jó lenne tudni, hogy oral history gyűjtések készülnek-e ma World of Warcraft játékosokkal. Írja-e valaki történetíróként vagy történészként, hogy mi zajlik az EVE Online űrbirodalmaiban? Illetve észben tartja-e bárki, hogy az a kultúra vagyunk, amelyiknek sikerült törölnie a holdraszállás eredeti felvételeit, mert drága volt a videószalag.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.