„And if we all were not brothers of metal would we fall?”
Manowar
Ha az embereket megkérdezzük, hogy a mobiltelefon miből áll, akkor az alkatrészek egy részét biztosan fel tudják sorolni. Ott a megkerülhetetlen képernyő, ami a leggyakrabban szenved el sérüléseket, az akku, ami nem elég nagy, memória, processzor és így tovább. Ha egyet tekerünk a képzeletbeli zoomunkon – ezt a játékot az Eames házaspár fejlesztette tökélyre a Powers of Ten-ben –, akkor viszont már másfajta alkotóelemekről kell beszélni. Fémek, műanyagok és kompozitok alkotják a mobilt, és ezeknek az alapanyagoknak egy részét nem is egyszerű beszerezni.
A legproblémásabbak a ritkaföldfémek csoportjába tartozó anyagok, amelyeknek nincs olcsón kitermelhető, nagyméretű lelőhelyük. (Ezek a szkandium, az ittrium és a lantanoidák 15 eleme.) A bányák egyébként sem számítanak szívderítő látványnak, de a ritkaföldfém-kitermelés különösen holdbéli tájat hagy maga után. Azzal a különbséggel, hogy a Holdon nincsenek mérgező tavak, a fémkitermelés viszont hagy ilyeneket maga után, tele mérgező fekete iszappal.
Ritkaföldfémek a tenger alatt is találhatók: a tengerfenék hőforrásaiból kitörő, fémekben gazdag gázokból a hideg tengervíz hatására kiválnak a fémek. A források környéke így gazdag lelőhellyé alakulhat, amelyre szemet is vetettek a nagy kitermelők és a nagy fémigényű országok.
Itt jutunk el a jelenhez: a japán ipari minisztérium és az ország olajjal, gázzal és nyersanyagokkal való ellátására hivatott Japan Oil, Gas and Metals National Corporation sikeres tenger alatti bányászati kísérletet hajtott végre októberben Okinawa mellett, a Japan Times szerint. A kitermelést 1600 méteres mélységbe leeresztett, távirányítású markolókkal és az ércet felszippantó, porszívóhoz hasonlító rendszerrel végezték. A kitermelt fémek feldolgozása még folyamatban van, így az, hogy mit sikerült kibányászni, még nem nyilvános. A minisztérium szerint azonban némi aranyat, rezet és ólmot is hoztak a felszínre.
A markolók csak egy területen dolgoztak, de további öt, Okinawa közvetlen közelében, japán felségvizeken lévő tenger alatti bányának már ismert a helye.
Nem csak Japán gondolja úgy, hogy a ritkaföldféméhségre a tengerfenék bányászata a megoldás. Kína is dolgozik hasonló technológián, 2019-ben tervezi bevetni a víz alatti bányászgépeit Pápua Új-Guinea partjainál. Igaz, az ország most is a világ legnagyobb ritkaföldfém-exportőre – ezen fémek durván 95 százaléka Kínából származik –, de a növekvő kereslet miatt növelni kell a kitermelést.
A helyzet azonban rejt legalább egy kemény problémát: a tengerfenék hőforrásai nemcsak a fémek miatt értékesek, hanem kevéssé kutatott, érdekes életformáknak otthont adó helyként is. És bár ezek a források jól tűrik a zargatást, nem tudjuk, mennyi beavatkozástól omlanak össze.
Egyszerű válaszok nincsenek a kérdésre. Nem lehet azt mondani, hogy menj haza, és ne használj több ritkaföldfémet. Érdemes azonban tisztában lenni azzal, hogy minden okoskütyünk és a legtöbb zöld technológia – igen, az elektromos autó is – környezetszennyező módon bányászott fémekre épül. Azt még el kell döntenünk, hogy jobb, ha ezek a bányák szem előtt vannak, vagy el is rejtjük őket.
Másvalaki Problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!
Másvalaki Problémája – Magyar Narancs
Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.
