Végre megoldanak egy idegesítő bakit, ami netezők tízezreit bosszantotta

A Google-vezérnek is nyilatkoznia kellett az ügyben, de úgy tűnik, lassan elül a botrány, és a helyére kerül a sajt.

Ma márpedig valami vidámról lesz szó, ha beledöglök is. Ezzel az elhatározással ültem le a gép elé, és még nem is tudtam, milyen nehéz feladatot vállaltam. Az oroszok elrontottak egy rakétafelbocsátást, és 18 nanoműholdat és egy nagyobbacska időjárási szatellitet szórtak szanaszét a fenébe. Az Apple olyan amatőr kiskaput hagyott a legújabb operációs rendszerében, hogy az elsőéves BME-snek is szégyen lenne, de legalább gyorsan javították. Elon Musk szokás szerint gyilkos robotokkal ijesztget mindenkit. Kim Dzsong Un ugyanezt ballisztikus rakétákkal teszi.

Ebből nehéz főzni.

Bajban lettem volna, ha a Google nem teljesíti a közelmúltban tett ígéretét, és nem hozza helyre egy olyan hibáját, ami internetezők tízezreinek okozott kellemetlenséget. Eddig ugyanis a Google-féle sajtburger-emodzsiban rossz sorrendben voltak az összetevők. A húspogácsa alá került a sajt, ahelyett, hogy a pogácsán lett volna, ahogy minden rendes hamburgerezőben felszolgálják.

false

Mikor egy szemfüles netezőnek feltűnt a probléma és megírta Twitteren, tömegek cikizték halálra a Google-t, hogy ennyire amatőr hibát vétett. Még Sundar Pichai, a Google vezérigazgatója is nyilatkozni kényszerült az ügyben, szintén Twitteren írta meg, hogy elhajítanak mindent, és helyére teszik a sajtot. A decemberben megjelenő 8.1-es verziószámú Androidban pedig ez meg is történik, mindenki megnyugodhat.

Eddig a mese, pimf hülyeség ugye?

Két olyan elágazása van, amiről azonban érdemes beszélni. Ezek sorban a következők: az Android operációs rendszer fragmentációja és az emodzsik megjelenésének esetlegessége.

Az első vicc, hogy nem lehet egyelőre megbecsülni sem, hogy a felhasználók hány százaléka kapja meg decemberben a javított hamburgergrafikát. Az androidos készülékek legendásan esetlegesen frissülnek. Az aktuális Google-statisztika szerint az üzemben lévő készülékek ötöde a rendszer két és fél éves Lollipop nevű verzióját futtatja, további egyharmad a kétéves Marshmallow verzióján van. A maradék ötven százalék viszonylag frissebb. Ez különösen azért érdekes, mert minden androidos bejelentés után úgy lehet olvasni a híreket, hogy „na ezeket látjuk majd két év múlva az elérhető árú telefonokban”.

false


A második, hogy bár az emodzsi egy szabványos kommunikációs forma, mégis eszköztől függ, hogyan jelenik meg. Elég csak egy-egy jelnél megnézni, hogy milyen végletes eltérések vannak például a Firefoxon és az iOS eszközökön megjelenő verziók között. Elég megnézni a fenti képet vagy tallózni egy kicsit az Emojipedián, amely egy-egy emodzsi összes verzióját tartalmazza.

Érdekes, hogy az egyik modern, a nyelvet kiegészítő kommunikációs eszköz nem olvasható pontosan. Mégse mindegy, hogy pirulós szerelmes mosolyt vagy fogvillogtatós vigyort küldünk. Emellett viszont vannak olyan jelekhez kapcsolt jelentések is, amelyeket tudni kell, hogy értsünk üzeneteket: ugye mindenki hallotta már, hogy a padlizsán emodzsi a megfelelő kontextusban péniszt jelent?

Az emodzsik pont az ilyen esetlegességek miatt érdekesek a nyelvészeknek. Már vannak izgalmas kutatások, és várhatóak továbbiak is. Addig pedig egészen meglepő módon működik ez a káosz, ami van.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.