Két téma folyik a héten az internetből, de egyikről sem esik jól beszélni. Az egyik a Black Friday, ami az új mobiltelefon és hűtő megvásárlásának amerikai ünnepe. Ez annyira átszivárgott Európába, hogy az Ingenico elemzőcég szerint idén már több pénzt költenek el az emberek itt, mint az Egyesült Államokban.
A másik nagy téma szintén az USA-hoz kötődik. Épp dolgoznak a netsemlegességi szabályozás megváltoztatásán, nehogy már úgy legyen, ahogy azt Obama elnök hagyta. A rossz nyelvek legalább egy hete azon viccelődnek, hogy a szokásos elnöki pulykakegyelmezés helyett Donald Trump Uzival vagy kaszával fogja lemészárolni azokat a pulykákat, amelyeknek Obama megkegyelmezett. Ha erre nem is kerül sor – bár nem nehéz elképzelni –, a netsemlegesség valószínűleg elvérzik most az FCC, az amerikai médiahatóságnak és frekvenciafelügyeletnek megfelelő hivatal előtt.
| ||
Hogy mit veszítünk ezzel? Mi, európaiak közvetlenül semmit. A netsemlegesség elve annyit fogalmaz meg, hogy minden csomag ugyanolyan gyorsan utazik a neten, származzon bár a kőgazdag Google-től vagy egy vékonyabb pénzű startuptól. Az internetnek a semleges felépítése garantálta, hogy egy jó ötlettel be lehessen futni. Az elhasznált sávszélesség persze mindig pénzbe került. A Slashdot híroldal arról volt ismert a kétezres évek elején, hogy hatalmas ismertséget, látogatók tízezreit tudott egy-egy oldal felé irányítani, amely aztán lerobbant a terheléstől, és súlyos számlákat volt kénytelen kifizetni a hó végén. Olyan viszont nem volt, hogy pénzzel vásárolhatott elsőbbséget egy-egy oldal a hálózaton.
Az ideális állapot felborulásához sok minden kellett. Például az, hogy az internetszolgáltatók úgy érezzék, hogy ahhoz képest, hogy az ő kábeleiken zajlik minden, kis szeletet kapnak a tortából. Illetve azoknak a szolgáltatásoknak a megjelenése (pl. Netflix), amelyeknek az élvezhetőségét rontja, ha lassú a netforgalom.
Érdemes ilyenkor még abba belegondolni, hogy bármennyire tele is van az életünk mobilnettel és wifivel, a netforgalom valójában optikai kábelekből álló fizikai infrastruktúrán zajlik. Kábelt fektetni pedig drága, lassan megtérülő dolog. Szerencsére a dotkom lufi felfújódása alatt minden távközlési cég úgy lapátolta a föld alá a kábeleket, mintha jönne a végítélet. Erre a piac beszakadása után nagyon olcsóvá váló sávszélességre épült a kétezres évek következő internetes robbanása.
Nem szép azon nosztalgiázni, hogy régen minden jobb volt. Pláne azért nem, mert ez többnyire nem is igaz, acélos öncsalás munkál az emberben, amikor ilyeneket állít. Az viszont biztos, hogy a mostani megfigyelésre, adatgyűjtésre épített internet a maga silóként működő nagy oldalaival elég pocsék hely. Lassan szögre akasztódott az összes korábbi elv – igen, a Google-féle „Ne légy gonosz!” is – a helyükre pedig a haladás olyan jelszavai kerültek, mint a „Cselekedj gyorsan és törj el dolgokat”, vagy a klasszikus egyszerűbb elnézést kérni, mint engedélyt.
Egy dolog nem változott: az internet még mindig nagyrészt globális jelenség. Még úgy is, ha senki sem költözne szívesen az állami ellenőrzésű kínai internetre, vagy a nagyon szigorú szerzői jogi védelemmel üzemelő német internetre sem. Szóval ezen a héten azt nézzük, hogy az egyik fontos piac átalakul, és nem a jó irányba. És még az ég is úgy néz ki, mint a felmosórongy. Pocsék hét ez.
Másvalaki Problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!
Másvalaki Problémája – Magyar Narancs
Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.
