Víruspánikot okozott a hackeres játék
25735475575_543a7b89ed_K.jpg

Víruspánikot okozott a hackeres játék

Az internet – sok minden más mellett – egy rejtvényfejtő gép.

Ha a megfelelő netezőknek adunk egy kellően érdekes feladatot, akkor nekilátnak megoldani. Aztán fórumot indítanak, levelezőlistát, csoporttá válnak, lesz saját wikijük, és előbb-utóbb feltűnnek a belsős poénok is. Ha elég nagy a feladat, amit kaptak, közösséggé formálják magukat.

A probléma bármi lehet attól, hogy „hogyan lehetne megoldani, hogy ne száradjanak ki a növényeim” rejtélyétől egészen a „hogyan kell felnevelni egy gyereket” kérdéséig. Az előbbire a Gazlap való, az utóbbira számos kismamafórum akad, igaz, ezek egy részében egymást stresszelik és informálják félre az anyukák. (Alaptétel: az interneten remekül terjed az információ, tekintet nélkül annak igazságtartalmára.)

Egy kicsit mindenki Sherlock

A fenti jelenségből egy nagyon érdekes játéktípus nőtte ki magát, az ARG, az alternatív valóság játék. Ezek olyan, a valóságban elhelyezett nyomokból felépülő fiktív történetetek, amelyek a rejtvényfejtő ösztönt birizgálják. Kinek ne lenne olyan fantáziája, hogy a mindennapok világa egy kicsit más, kicsit több a megszokottnál? Emellett természetesen rejtett kincset is szeretne mindenki találni, ritka erős motívum ez.

false

 

Fotó: Andrew Hyde

A legutolsó nagy dobás valószínűleg a Cicada 3301 nevű játék volt. Ez annyira nehéz – és annyira nem ismerünk egy embert se, aki megfejtette volna –, hogy már azt is feltételezték róla, hogy a CIA, NSA vagy a brit MI6 toborzási programja valójában. A poén természetesen az, hogy az Egyesült Államok haditengerészete valóban toborzott már ARG-vel, a világháborús brit kódtörők egy részét pedig a The Daily Telegraphban megjelent, extrém módon nehéz keresztrejtvénnyel rekrutálta a brit GC&CS, azaz az akkori kormányzati kódtörő szerv.

Nem minden ötlet jó

A fentiek, ha nem is ebben a sorrendben, de biztosan végigfutottak a Mozilla több döntéshozójának a fejében, amikor engedélyezték, hogy egy, a Mr. Robot hackeres sorozathoz kapcsolódó játék kerüljön a böngészőbe. A Looking Glass nevű böngészőkiegészítés azonban nem ujjongó, hanem inkább pfújoló tömeget segített toborozni.

Nem számoltak azzal, hogy a böngésző olyan szoftver, amiben az emberek kénytelenek megbízni. Ezen keresztül zajlik a levelezésünk, csevegésünk, a közösségi életünk internetes része, de a netbankolás és a munka is. Nagyon rosszul veszi ki magát, ha egy ennyire fontos programban váratlanul felbukkan valami ismeretlen és rejtélyes. A felhasználóknak nem rejtvényt fejteni lett kedvük, hanem pánikba estek, vírusfertőzést gyanítottak, majd panaszra mentek a Mozillához. Az eseten az sem segített, hogy a kiegészítő leírása egysornyi idézet volt a 2010-es Tim Burton-féle Alice Csodaországban filmből:

Nem vagyok őrült, csak a valóságom más, mint a tiéd.

Kimondhatjuk, hogy a poén nem ült. Mire a Mozilla meg tudta magyarázni, hogy a hirtelen feltűnő kiegészítő egy játék része, addigra teljesen mindegy volt, mit mondanak. A kiegészítőből a felhasználó által telepíthető verziót készítettek – aki akarja, itt szállhat be a nyomozásba –, és ami a legjobb, az elnézést kérő szöveg végére beírták, hogy a Mr. Robot és a Firefox böngésző közös értékei között szerepel a biztonság és a privát szféra őrzése, mintha nem ezen háborodtak volna fel a netezők.

Azért, mert a Mozilla alaposan eltolta, az ARG és a rajongók ötletelésre biztatása még jó eszköz marad. A Trónok harca csavarjainak a kitalálása, a szinte gusztustalan módon a nosztalgiára építő Ready Player One rejtvényfejtésre épülő fő szála is ezt használja fel. Csak éppen nem árt jelezni valahogyan, hol kezdődik a játszótér és hol az igazi világ határa.

Másvalaki problémája – kövesse a Magyar Narancs technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogját!

Másvalaki problémája – Magyar Narancs

Nem látod, pedig ott van, és téged is érint. A Magyar Narancs új, technológiai-társadalmi kérdésekkel foglalkozó blogja.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.