Semmelweis emlékezete

  • Kökény Mihály
  • 2017. december 20.

Materia Medica

Hogyan használhatná jól a kormány a Semmelweis-emlékévet 2018-ban?

Két hónappal ezelőtt Lénárd Rita már írt az aszepszist bevezető magyar orvos géniusz küzdelmes pályafutásáról a Materia Medica felületén, akkor az elkerülhető kórházi fertőzések apropóján. Most azért idézem fel alakját ismét, mert a közelmúltban kormányhatározat jelent meg arról, hogy születésének kétszázadik évfordulóján 2018-at Semmelweis Ignác-emlékévvé nyilvánítják.

Semmelweis Ignácot egy egész nemzet ruházta fel az anyák megmentője címmel, hiszen szülőnők százait védte meg a gyermekágyi láz okozta haláltól azzal, hogy – dacolva az akkori hivatalosságokkal – 1851-ben bevezette a Szent Rókus Kórházban az orvosok és a bábák kötelező klórvizes kézmosását az asszonyok vizsgálata előtt. Mai szóhasználattal: hatalmas lépést tett a betegbiztonság erősítése érdekében.

Nincs nála elfogadottabb magyar orvos

Nevét legnagyobb orvostudományi egyetemünk, orvostörténeti múzeum, szakközépiskola, több kórház, utcák, terek viselik, és az ő születésnapja a magyar egészségügy legnagyobb ünnepe, a Semmelweis-nap. Nem kétséges, hogy alkalmak sokasága nyílik majd a komoly számvetésre, nemes hagyományaink ápolására.

Önmagában nincs azzal baj, hogy a kabinet mind az anyaországban, mind a határon túl és a diaszpórában élő magyarság körében támogatja és szorgalmazza olyan rendezvények szervezését, valamint oktatási anyagok készítését, amelyek Semmelweis Ignác munkásságához kötődnek, és hozzájárulnak a méltó megemlékezéshez. A tárcáknak december 15-ig kellett javaslatokat tenniük a konkrét programokra. Kár, hogy a kormány dokumentuma adós marad a jubileumi évben joggal elvárható vállalásokkal: a közegészségügyi infrastruktúra vagy a korszerű szülészeti gyakorlat erősítésére gondolok. S persze a szükséges pénzeszközök hozzárendelésére.

Büszke lenne?

Nézzünk néhány példát: ha élne, vajon mire lenne ma büszke Semmelweis és mire nem? Orvosképzésünk, védőoltási rendszerünk bizonyára elégedettséggel töltené el. Elismerné a magyar védőnői hálózat eredményeit is, de annak nem örülne, hogy a kiürülő praxisokban élő gyerekek rosszabb egészségügyi feltételei közé sodródnak.

Semmelweis örökségével összhangban állt, hogy a rendszerváltást követően meghozott törvény erős jogosítványokkal bíró Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot (ÁNTSZ) hozott létre. Emlékszünk: a szervezet egyik központi feladata volt annak ellenőrzése, hogy a kórházak miként tartják be a szakmai és tárgyi minimumokra vonatkozó rendelkezéseket. 2013-ban, a hatalmi szempontok által vezérelt kórház-államosításokat követően azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a kormánynak nincs szüksége szankcionálási jogokkal rendelkező közegészségügyi szervezetre. Ennek ékes bizonyítéka volt az akkori országos tiszti főorvos kijelentése, miszerint az ÁNTSZ már nem vizsgálja, hogy a kórházak megfelelnek-e a minimumfeltételeknek, mert úgysem lenne olyan intézmény, amely ezeknek eleget tudna tenni. S láss csodát: idén az állami bürokrácia leépítésének jelszavával végképp felszámolták az ÁNTSZ-t. Hiányát árván maradt szakintézete, egy helyettes államtitkár néhány minisztériumi tisztviselővel és a politikai irányítás alatt álló kormányhivatalok népegészségügyi osztályai aligha képesek pótolni.

A pénztelenség is frusztrálná Semmelweist. A rosszul fizetett személyzet elhagyja pályáját, de a szakellátás dologi költségeire sincs forrás, jövőre is mindössze egy százalékkal nő az erre szánt előirányzat. A teljesen kizsigerelt kórházak arra kényszerülnek, hogy megszegjék az alapvető higiénés szabályokat és takarékoskodjanak a fertőtlenítőszereken és a takarításokon. Az már közhely, hogy a befekvő betegek maguknak viszik a szappant, vécépapírt az intézményekbe. Mindennapos észlelés, hogy sok kórházban omladozó, kőporosra kopott falú kórtermekben zajlik a gyógyítás, és beázások miatt kell műtéteket leállítani. Ezzel is összefügg, hogy sajnálatosan növekszik a multirezisztens kórokozók által okozott, az ellátási hiányosságokra is visszavezethető fertőzések száma. Tavaly 4830 ilyen beteg közül 1481 halt meg, de ahogyan Lénárd Rita írta októberben: közelharcot kellett vívni az adatok nyilvánosságáért, mert a hatalom bizalomvesztéstől tartva nem kívánta az „éretlen” társadalom tudomására hozni ezeket az információkat. S tehette ezt Semmelweis országában.

false

 

Fotó: MTI – Balázs Attila

Kell az önvizsgálat

Van oka önvizsgálatra a szülészeti szakmának is. Tisztelet az áldozatkész és feddhetetlen kollégáknak, a modern gondolkodású, páciensbarát szakembereknek, de számos nőgyógyász ma sem kevésbé konzervatív és tekintélyelvű, mint elődeik voltak a 19. század közepén. Semmelweist valószínűleg zavarná, hogy az OECD-országok között stabilan a listavezetők között vagyunk a császármetszések arányában. Ez a mutató a WHO által ajánlott 5–15 százalék helyett 2014-ben 35,7 százalékon állt, és azóta tovább növekedett. A szülészek állítólag a műhibaperektől félnek, és nem tagadják: a 15 perces műtét nemcsak biztonságosabb, de kényelmesebb, mint hosszú órákon keresztül asszisztálni a szülő asszony mellett. Sok a felesleges gátmetszés, amelynek rutinszerű alkalmazása fölösleges, mert inkontinenciát okozhat. A szakma elitje évekig ellenállt annak, hogy nálunk a védőnők végezzenek méhnyakrákszűrést, ami számos nyugat-európai országban bevett gyakorlat. És akkor még nem említettük az otthonszülés elleni hadjáratot vagy a gyermekáldást megkeserítő hálapénzkényszert.

Hat évvel ezelőtt Szócska Miklós államtitkár Semmelweisről elnevezett tervében foglalta össze az ágazat fejlesztésének programját. Jól megírt, bizonyítékokkal alátámasztott, a szakmai szervezetekkel hosszan vitatott írás volt, csak éppen a válságkezelés receptjét nem tartalmazta. Arra emlékeztetett, amikor az orvosok a klinikai könyvtárban konzíliumot ülnek a beteg leletei fölött, és kulturált terápiás tervet készítenek az épp trendinek mondott nemzetközi irodalomnak megfelelően, csak épp nem hajlandók figyelembe venni, hogy a nővér már veri az ajtót, hogy a páciens szepszis miatt kómában van, és gyorsan kellene cselekedni! Mégis, ez a dolgozat 2010 óta máig az egyetlen értékalapú, összefoglaló egészségügyi jövőkép, amelyet megrendelője (ki tudja miért?) süllyesztőbe küldött.

Még nem ismerjük a Semmelweis-év részletes forgatókönyvét, a kormány pontos elképzeléseit. Kérdés, gondolnak-e arra, hogy pluszpénz is kell a kórházaknak a fertőzések visszaszorítására? S vajon rádöbbennek-e arra is, hogy a világjárványok és megannyi népegészségügyi kihívás mégiscsak indokolná az egységes közegészségügyi szervezet fenntartását? Ösztönzik-e a maradi nőgyógyászati mentalitás megváltoztatását? S lesz-e egyszer névadójához méltó, új Semmelweis-terv a paraszolvenciától mentes magyar egészségügyi rendszer megteremtésére?

Kövesse a Magyar Narancs egészségügyi blogját! Materia Medica – minden szerdán a magyarnarancs.hu-n.

Materia Medica

A Magyar Narancs új, egészségügyi problémákkal foglalkozó blogja. Fogyasszák egészséggel!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.