A Boráros téren kezdődik, a Trafóban folytatódik a Verzió nyitónapja

  • narancs.hu
  • 2024. november 4.

Mikrofilm

A helyszínválasztás nem véletlen: fontos szerepet játszik a fesztivál nyitófilmjében, a KIX-ben.

Idén rendhagyó módon a Boráros téren nyitják meg az év kiemelt dokumentumfilmes eseményét, a 21. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. November 6-án, szerdán 19 órától Beszállhatok? címen az NPSZ Kollektíva ad elő köztéri performanszot, majd Gyureskó Enikő fesztiváligazgató és Bódis Krisztina író, pszichológus, dokumentumfilmes, a Van Helyed Alapítvány vezetője mond beszédet.

Ezt követően a résztvevők és vendégek közösen sétálnak át a Trafóba – díszvendégként velük tartanak azok a civil szervezetek képviselői, akiknek a munkásságához kapcsolódó filmeket látni majd a fesztiválon. Már csak azért is érdemes velük együtt sétálni, mert így számtalan olyan közteret is láthatnak a nézők, melyek fontos szerepet játszanak a nyitófilmben, a KIX-ben – de persze lehetőség van közvetlen a nyitóvetítésre is érkezni.

Hagyományosan a Verzió nyitófilmjét kíséri a legnagyobb figyelem, a KIX azonban hatványozottan megérdemli azt. A magyar Sráckorként (az amerikai Richard Linklater 2014-es filmje) is emlegetett alkotást Mikulán Dávid és Révész Bálint 12 éven át készítette. A Boráros tér környékén futottak bele egy csapat randalírozó gyerekbe, akikkel a gördeszka segítségével hamar barátságot kötöttek. Egyikükből, Sanyiból végül a film tragikus sorsú főhőse vált: nemcsak felnövését, lázadását, de otthoni körülményeit, lehetőségeit, kitörési kísérleteit is bemutatják. Sanyiból a szemünk előtt válik vásott kölyökből közellenség, akinek monogramja hamarosan rendőrségi hírekből köszön vissza. Mindez persze sokkal többet mond egy személyes élettörténetről: egy teljes társadalmi réteg lehetőségeiről, a leszakadó, magukra hagyott, szegénységben élő városi csoportokról is beszél.

A vetítés után a rendezőkkel Pócsik Andrea kultúrakutató, filmtörténész, a fesztivál egyik alapítója beszélget.

A Verzió Fesztivállal a Magyar Narancs idén is kiemelten foglalkozik. Fesztiválbeharangozónkat ide, a magyar filmekről szóló összefoglalónkat pedig ide kattintva érhetik el. Somlyai Fanni programigazgatóval készült interjúnkat legfrissebb lapszámunkban, vagy ide kattintva olvashatják.

További információk a Verzió honlapján.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.