Film

A bőrömben

  • 2020. február 23.

Mikrofilm

Még a magyar gyakorlatban is ritkaságnak számít, hogy egy filmet egy másik film címével hozzanak forgalomba. Vagy majdnem. A 2018-as év egyik (ha nem a) legjobb filmje, a Skin (Bőr) egy bőrfejű bűnöző nevelődéstörténete. Ebben a bőr mint szerv kulcsfontosságú motívum, ezért az a cím, ami. Az ugyancsak 2018-ban készült Farming (az itt használt értelemben kb. bérnevelés, gondozás) ugyancsak egy bőrfejű bűnöző nevelődéstörténete. Ebben a nevelés (hiánya), az elveszett identitás a kulcsfontosságú motívum, ezért az a címe, ami.

Persze, itt is meghatározó a bőrszín. Nigériai szülők angliai nevelésre kiadott gyerekéről van szó, aki bérgondozói számára csupán bevételi forrás, egyike a számos elhanyagolt kiskölöknek, akiket távoli országokból abban a hiszemben küldtek Angliába, hogy ott majd egy szebb jövőt alapoznak meg maguknak. A fekete fiú számára a vidéki kisvárost terrorizáló szkinhedek jelentik az erőt, az autoritást, a szabadságot. Önmagát megtagadva szegődik a nyomukba, lesz csicskásuk, bűntársuk, majd bizarr fordulattal a legkegyetlenebb, más feketék bántalmazásában legigyekvőbb bandatag. A családjától, kultúrájától végképp elidegenedett fiatalember gyűlölőihez törleszkedik. Szomorú történet, ilyen nincs is, mondanánk, ha nem a saját életét mesélné Adewale Akinnouye-Agbaje, a rendező. A film ereje nem szemléleti újításaiban van. Egyirányú, világosan végigvitt a sztori, benne a közlés, az átadás szándéka az erős: Stockholm-szindróma a hatványon, el lehet nevezni, de megérteni nem lehet. Felkavaró mű. Majdnem annyira, mint a Skin.

Forgalmazza az ADS Service

 

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása

  • Simonyi Balázs

Szándékosan az események „peremén” fotózott, úgymond a lényegtelent. Mondogatta: neki akkor kezdődik a munkája, amikor másnak, a hivatásos sajtófotósnak véget ér. A mi munkánk az óriási életművel most kezdődik. Ha lefotózom, a fénnyel becsapdázott valóság nem múlik el, nem hal meg: ez a fotográfus önfeláldozása.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Elkenték

Legalább kilenc hazai bíróság kezdeményezte az Alkotmánybíróságnál (AB) a védettségi igazolással való visszaélést szabadságvesztéssel fenyegető kormányrendelet Alaptörvény-ellenességének kimondását, mivel jogi képtelenség a Büntető törvénykönyv felülírása egy rendelettel. Az AB sajátosan hárított.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.

„Vegyük a következő lépcsőfokokat”

A frissen előrelépett pártigazgató szerint megvan a parlamentbe jutáshoz szükséges mennyiségű szavazója a komolyodó viccpártnak, azt pedig átverésnek tartja, hogy a kormányváltás esélyét rontanák. De kifejtett mást is az ígéretek nélkül politizáló, magát DK-sérültnek tartó politikus.

Mi van a fájdalmon túl?

A művész, akinek egész életében a teste volt a vászon, a nyelv, az eszköz, a fegyver, gondolatiságának hordozója, nyolcvanhoz közeledve is az emberi testet vizsgálja. E nagyszabású retrospektív tárlat nemcsak az életmű bemutatására törekedett, hanem egy művészi filozófia összegzésére is.