A brit filmdíjak kiosztása rendesen megkavarta az Oscar-esélyeket

Mikrofilm

A Konklávé és A brutalista is négy elismeréssel távozott a Brit Filmintézet díjátadójáról. Előbbi lett a legjobb film, ami némi reményt jelenthet a pápaválasztós filmnek Oscar-szempontból is. 

Vasárnap este kiosztották a Brit Filmintézet elismeréseit, azaz a BAFTA-díjakat, amit az OScar szempontjából is elég jó előrejelzőnek tartanak: a Brit Filmintézet közel 13 ezer tagot számlál, ezek jó része pedig tagja az Oscart odaítélő Akadémiának is, sőt, egyesek szerint a britek az egyik legnagyobb kontingenst képviselik. Hiába van azonban jelentős átfedés, a britek mindig kicsit máshogy szavaznak: két éve az Oscaron a Minden, mindenhol, mindenkor tarolt, míg a BAFTA-n a Nyugaton a helyzet változatlan, előtte a briteknél A kutya karmai közt nyert, a végül az Oscart elvivő CODA pedig jelölést sem kapott, de 2019-ben is inkább az 1917-et díjazták az Élősködők helyett.

Összességében elmondható, hogy a BAFTA keze jellemzően a britek, vagy legalábbis az európaiak felé húz, a díj pedig még mindig kitart a tradicionálisabb jelöltek mellett. Pedig az amerikai akadémiához hasonlóan nekik is megvolt a saját #sowhite botrányuk: 2020-ban egyetlen színesbőrű színész sem kapott BAFTA-jelölést, a felhördülés hatására pedig – akárcsak az Amerikai Filmakadémia – ők is lépéseket tettek, hogy diverzebbé váljanak.

Idén a fődíjat, azaz a legjobb film díját Edward Berger pápaválasztós thrillere, a Konklávé (kritikánk ide kattintva olvasható) vitte el – ez előre sejthető volt, hiszen ez pont az a régivágású mozi, ami az európaiaknál még mindig remekül fekszik. A Konklávé kapta a legtöbb BAFTA-jelölést is, szám szerint 12-t, a fődíj mellett pedig film nyerte a legjobb brit film, a legjobb vágás és a legjobb adaptált forgatókönyv díját is.

Az eddigi, viszonylag kiegyenlített Oscar-verseny az elmúlt napokban billent át az Anora (kritikánk itt érhető el) javára, miután a film elvitte a Rendezők, a Producerek és az Írók Céhének díját is. A legutóbbi film, amely mindezek után elvesztette az Oscart, a Túl a barátságon volt, amely viszont nyert a BAFTA-n, míg az Anorát most legyőzte a Konklávé.

Ez annyit jelent, hogy a pápás film versenyben maradt még az Oscarért, de a statisztikák szerint még így is kevés esélye van a díjra, mert az Akadémia sem a rendezőjét, sem az operatőrét nem jelölte. A BAFTA-díj alapján azonban az adaptált forgatókönyvek között minden bizonnyal nyerni fog. Szakértők szerint viszont ahhoz, hogy Ralph Fiennesnak esélye legyen a legjobb férfi főszereplő Oscarjára, legalább a BAFTA-t el kellett volna vinnie hazai pályán – a britek azonban Adrien Brodyt díjazták A brutalistáért. Ezzel Brody pozíciója tovább erősödött, még úgy is, ha Timothée Chalamet (Sehol se otthon) győz a Színészek Céhénél.

 
Adrien Brody a díjával
Fotó: MTI/EPA/Tolga Akmen

A Konklávé mellett a BAFTA is A brutalistát (kritikánk itt olvasható) emelte az egekig, amely szintén négy díjat nyert. Győzött Brady Corbet rendező, amely jó ajánlólevélnek számít az Oscarra – de ez a verseny sem dőlt még el, hiszen a Rendezők Céhénél Sean Baker (Anora) diadalmaskodott. A brutalistáé lett még a legjobb operatőr, filmzene és a már emlegetett férfi főszereplő díja is.

A legjobb női főszereplőnek járó BAFTA-díjat Mikey Madison nyerte az Anoráért, ez pedig ismét megkavarta az Oscar-versenyt, ebben eddig Demi Moore-t (A szer) tartották a legfőbb esélyesnek. A briteknél benne volt a pakliban az is, hogy a hazai pályán versenyző, de az Oscaron jelölést sem kapó Saoirse Ronan (The Outrun) nyerjen, de az, hogy a fiatal Mikey Madison vitte el végül a díjat, mutatja erősségét. A Színészek Céhének díjátadása után dőlhet el igazán, neki vagy Moore-nak áll-e a zászló.

Ami a mellékszereplői kategóriákat illeti, a BAFTA után végképp eldőlni látszik a verseny. A férfiaknál Kieran Culkin (Rokonszenvedés) végigtarolta díjszezont, most a BAFTA-t is hazavitte. A nőknél azzal, hogy Zoe Saldana (Emilia Pérez) győzött, úgy tűnik, végleg maga mögé utasítja fő kihívóját, Ariana Grandét (Wicked). Az Emilia Pérezzel kapcsolatban a legnagyobb kérdés még mindig az, hogy mennyire kezdhették ki díjesélyeit a filmet övező botrányok, melyekről ebben a cikkünkben írtunk bővebben. A BAFTA-n ugyanakkor Saldana díja mellett a film a legjobb idegennyelvű film díját is elvitte – ez könnyen jelentheti azt is, hogy Jacques Audiard mozija az Oscaron is legyőzi majd a nemzetközi filmek között a brazil Én még itt vagyokot.

Az eredeti forgatókönyvek között kisebb meglepetésre a britek a Rokonszenvedést díjazták – míg az Oscaron még mindig A szernek vagy az Anorának áll a zászló. Kiélezett még a verseny az animációs filmek között is: az aprócska litván Áradásnak (kritikánk ide kattintva érhető el) nagyon kellett volna a BAFTA-díj, hogy versenyben maradjon A vad robottal szemben. A briteknek azonban saját maguk felé hajlott a kezük, és a brit Aardman stúdió filmjét, a Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúját díjazták. A dokumentumfilmek között egy olyan film vitte haza a BAFTA-t, amelyet az Oscaron nem is jelöltek: a Super/Man: Christopher Reeve története.

(Borítóképünkön: Tessa Ross angol producer, Peter Straughan brit forgatókönyvíró, Edward Berger német rendező, Isabella Rossellini olasz-amerikai színésznő, Juliette Howell angol producer, Ralph Fiennes angol színész és Michael Jackman amerikai producer a Konklávé című filmdráma alkotóinak fotózásán a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) díjkiosztó ünnepségén a londoni Royal Festival Hallban 2025. február 16-án. Fotó: MTI/EPA/Tolga Akmen) 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.

Kinyíltak a hóvirágok

A gyerekek a fal felé fordították a lakásban azokat a fényképeket, amelyeken felnőttként láthatók. Vannak emlékeik abból az életükből, naggyá lett bútoraik, tárgyaik is folyton gondot okoznak nekik. Látták magukat a tükörben, megvan az élmény, ahogy elérhetetlenné válik a felső polc, de nehezükre esik az emlékezés.

Hunn, új legenda?

A tárlat fő kérdése nem az, hogy milyenek voltak ténylegesen a hunok. Inkább az 1500 éve folyamatosan létező, izgalmas, zavarba ejtő és örökké változó Attila-legenda kusza szövevénye bontakozik ki előttünk.

Irigységmonológ

A zenés darab egy, a „semmi közepén” lévő buszmegállóban születő belső monológ. Akár a Forrest Gumpban, csak itt az elfogadás békéje helyén az elégedetlenség indulata áll. Hősünk, úgy tűnik, egyszer már járt ennél a kissé misztikus elágazásnál. Életé­nek első fele az egyik irányba elindulva nem vezetett sehová, és most, amikor ismét itt ül a megállóban, már nem biztos, hogy indul járat az ellenkező vonalon.