A díjszezon amellett, hogy a jelölteket igyekszik reflektorfénybe állítani, végső soron egy verseny. Nemcsak filmek, színészek, rendezők és egyéb alkotók feszülnek egymásnak, hanem narratívák is. Gondoljunk csak az idei legjobb női főszereplő kategóriára, ahol egy „popcornszínésznő” (Demi Moore – A szer) több évtizedes karrierje érhet csúcsra az első komolyabb díjával – vele szemben pedig ott áll egy fiatal, tehetséges pályakezdő (Mikey Madison – Anora), aki azonnal egy Oscarral igyekszik repülőrajtot venni.
A stúdiók marketingcsapata gőzerővel dolgozik azon, hogy minden jelöltnek felállítson valami hasonlóan megnyerő háttérsztorit – vagy épp azon, hogy befeketítse a versenytársakat. A felemelő, könnyfakasztó történetek mellett ugyanis minden díjszezonnak megvannak a rosszfiúi is: a számkivetett fekete bárányok, amelyek valamilyen nézetük miatt kivívják a népharagot, vagy amelynek alkotói valami olyat tettek, amely lemoshatatlan foltot ejtett hírnevükön. 2018-ban ilyen volt a rasszista rendőrből hőst faragó Három óriásplakát Ebbing határában, 2019-ben a „fehér megmentő” narratívát felélesztő Zöld könyv – Útmutató az élethez (amely azonban megkapta a legjobb filmért járó Oscart), vagy a totálisan közepes, mégis rengeteg rajongót gyűjtő Bohém rapszódia, 2022-ben a Ne nézz fel! című szatíra.
Tavaly meglepő módon egyetlen film sem kapott hasonló ellenkampányt – hacsak nem számítjuk a Téli szünetet sújtó plágiumvádakat –, idén azonban egy film minden eddiginél jobban besározódott. Talán nem véletlen, hogy épp a legtöbb, 13 jelölést begyűjtő Emilia Pérez vált az idei szezon aktuális megvetettjévé.
Pedig a címre akadt egy másik jelentkező is: A brutalista hatalmas indulatokat váltott ki, mikor a magyar vágó, Jancsó Dávid egy interjúban bevallotta, hogy az utómunka során a hangsávokhoz a Mesterséges Intelligencia segítségét is igénybe vette. Erről, és az MI-használat körüli botrányról ebben a cikkünkben írtunk bővebben.
Ahogy azt a The New York Times elemzése is kiemeli, az Emila Pérezt tavaly májusban Cannes-ban még elsöprően pozitív kritikákkal fogadták. Ugyan az Arany Pálmát egy másik, az Oscaron a legfőbb riválisának számító film, az Anora vitte el, de elnyerte a zsűri díját, a legjobb színésznőknél pedig rendhagyó módon a film teljes női szereplőgárdáját díjazták. A film forgalmazási jogait a Netflix vásárolta meg, amely évek óta kétségbeesetten hajt rá, hogy végre győzzön a legjobb filmek között. Az Emilia Pérezzel sokáig úgy tűnt, jó lóra tettek – ahogy azonban felkerült a platformra a film, valamint a nemzetközi piacon is egyre több helyen vált elérhetővé, úgy övezte egyre több botrány az alkotást.
Kié a nyelv?
Az egyik probléma maga a rendező, Jacques Audiard volt, aki olyan filmekkel szerzett nevet magának, mint az Oscar-jelölt A próféta, a Rozsda és csont, vagy a Cannes-ban fődíjat nyerő Dheepan – Egy menekült története. A francia rendező ezek után tett egy próbát Hollywoodban is, első és mindmáig egyetlen angol nyelvű filmje, a Testvérlövészek című rendhagyó western (kritikánk) azonban hatalmas bukás lett. Audiard nem beszél spanyolul, ezért eleve sokak számára nem volt hiteles, miért rendez ő filmet egy mexikói drogkartell vezetőjéről, aki nemátalakító műtéttel akar visszavonulni.
A már emlegetett Zöld könyvvel hasonló volt a probléma: egy fehér rendező készített filmet egy fehér író könyvéből arról, milyen volt feketének lenni a 60-as évek Amerikájában. „Az, hogy nem ismerem a nyelvet, lehetővé tesz számomra egyfajta eltávolodást. Amikor az anyanyelvemen rendezek, el tudok veszni a részletekben” – magyarázta Audiard, aki egy másik megszólalásával azonban csak olajat öntött a tűzre. Egy interjújában úgy fogalmazott: „A spanyol a szegény, fejlődő országok nyelve, a szegényeké és migránsoké”. Nem csoda, ha ezek után máris közellenséggé vált Mexikóban. John Leguizamo színész például spanyol nyelvű posztjában üzent a rendezőnek: „Itt egy kis spanyol neki. BASZD MEG!”
A mexikóiaknak azonban a rendező szavain kívül is bőven akadt problémájuk a filmmel – melyek nagy része ugyancsak ahhoz vezethető vissza, hogy szerintük egy külföldi rendezőnek egyszerűen nem kellene róluk filmet készítenie. Sokan úgy gondolják ugyanis, hogy az Emilia Pérez túl leegyszerűsítően és sablonosan mutatja be a mexikóiak életét, a droggal kapcsolatos erőszakos cselekményeket pedig egyenesen dicsőíti – pedig ezek még mindig komoly problémát jelentenek és évente rengeteg emberáldozattal járnak: 2006 óta több mint 400 ezer ember tűnt el vagy halt meg ezekhez köthetően. Nem egy olyan témáról van tehát szó, amit a helyiek egy éneklős musicalben szeretnének viszontlátni.
Vannak, akik a színészek akcentusával sem elégedettek, arról nem is beszélve, hogy Adriana Pazon kívül egyetlen mexikói színész sem játszik a filmben, melyet ráadásul szinte teljes egészében Franciaországban forgattak. Eugenio Derbez, az egyik legismertebb mexikói komikus a mexikói származású amerikai Selena Gomez akcentusát „védhetetlennek” nevezte – igaz, ezért később bocsánatot kért –, de voltak, akik ennél is tovább mentek: mexikói filmesek egy csoportja paródiafilmet forgatott Johanne Sacreblu címmel.
Az LMBTQ-közönség panaszai
Nemcsak a mexikóiak, az LMBTQ-közösség tagjai is kiakadtak azon, ahogy az Emilia Pérez őket ábrázolja. A GLAAD nonprofit szervezet például közleményben határolódott el a filmtől, amely szerintük „a transz nők súlyosan idejétmúlt ábrázolása” és „visszalépést jelent a transzok reprezentációja terén”. Az Autostraddle kritikusa – aki maga is transznemű – például azt emelte ki, hogy bár vannak a filmben újító dolgok, legalább ennyi a nagyon is fáradt, transzokkal kapcsolatos klisé benne, például az, hogy a nemátalakítást úgy jeleníti meg, mintha annak során valaki meghalna. A The Cut kritikusa szerint az egész nemátalakító procedúra nevetségesen leegyszerűsítve jelenik meg; de azt is kritizálta, amikor a film egyik fő, dalban is megjelenő mondanivalóját a transzneműségről („A test megváltoztatása megváltoztatja a lelket. A lélek megváltoztatása megváltoztatja a társadalmat”) két cisz karakter adja elő.
Azok a bizonyos régi tweetek
A transznemű Karla Sofía Gascón történelmet írt azzal, hogy jelölést szerzett a legjobb női főszereplők kategóriában, de hamar sokakat magára haragított. Január 21-én egy videóinterjúban ugyanis a színésznő azzal vádolta meg a szintén legjobb női mellékszereplőnek jelölt Fernanda Torrest és közösségi médiás csapatát, hogy alá akarják ásni az ő és a filmje munkáját. Nemsokára már azzal védekezett, hogy hatalmas rajongója Torresnek (aki Golden Globe-győzelme után az Oscar-verseny sötét lovának számít), és nem őt akarta szidni, hanem általánosságban beszélt arról a gyűlöletről, amit transz nőként el kell szenvednie.
Valami azonban elindult: pár nappal később Sarah Hagi újságíró posztolta ki az X-ra Gascón néhány régi rasszista és kirekesztő posztját. Az egyik, 2016-os tweetjében például arról írt, hogy az iszlámot be kellene tiltani, egy másik, 2020-as posztjában pedig a rendőrök által 2020-ban meggyilkolt fekete George Floydot szidta – az ő meggyilkolása után lett világszintű mozgalom a Black Lives Matter. Gascón arról írt, hogy szerinte Floyd egy egyszerű drogos volt, akivel korábban senki nem törődött. A 2021-es Oscar-gáláról is elítélő dolgokat posztolt: „Az Oscar egyre inkább úgy néz ki, mint egy független és protestfilmeknek szóló ceremónia. Nem tudtam, hogy egy afro-koreai fesztivált nézek, egy Black Lives Matter demonstrációt, vagy a 8M-et” – utóbbi a 2018-as nőnapi felvonulás és feminista sztrájk elnevezése volt. Mindezek mellé Gascón még odabiggyesztette: „ronda, ronda gála”.
A színésznő már a botrány kipattanásának napján rövid bocsánatkérést tett közzé. „Egy marginalizált közösség tagjaként én magam is túl jól ismerem a szenvedést. Nagyon sajnálom és elnézést kérek mindenkitől, akinek fájdalmat okoztam” – írta, nem sokkal később azonban már egy egészen más hangvételű közleményt adott ki, miután felfüggesztette X-profilját. „Bocsánat, de nem tűrhetem tovább, hogy a gyűlölet és félrevezetés kampánya engem és a családomat érintse” – írta, megemlítve, hogy nemcsak zaklatják, de egyenesen halálos fenyegetéseket is kapott. Arról írt, hogy igyekezett minden kisebbségbe tartozót megvédeni és mindenkit támogatni a rasszizmus vagy homofóbia ellen. Korábbi tweetjeit tévesnek nevezte és még egyszer bocsánatot kért – de írása inkább volt sértett, mint bűnbánó. „Nem válaszolhatok mindenre egyesével, amit felhoztok, hogy megpróbáljatok elsüllyeszteni. De ha akartok, támadjatok csak, mintha én lennék a felelős az éhezésért és minden háborúért” – fogalmazott.
A botrány hatására a Netflix is elhatárolódott a színésznőtől, aki szinte teljesen kiszállt az Emilia Pérez kampányából – ami már csak azért is furcsa, mert ő alakítja a címszereplőt. A streamingplatform azonban most kármentő üzemmódban van: igyekeznek a filmet függetleníteni főszereplőjétől, és inkább annak a Zoe Saldanának kampányolni, aki még mindig az elsőszámú esélyesnek számít a női mellékszereplők között.
Saldanának persze muszáj volt megszólalnia az ügyben. „Szomorú vagyok. Újra és újra ez a szó jut eszemben, ez az ugyanis, amelyet a mellkasomban érzek, mióta megtörtént a dolog. És csalódott is vagyok. Nem beszélhetek más tetteinek a nevében. Csak a saját tapasztalataimról tudok beszélni, én pedig soha egymillió év alatt sem gondoltam, hogy ide lyukadunk ki” – fogalmazott. Gascón egy interjúban azt nyilatkozta, színésztársai, így Saldana és Gomez is mellette állnak – mikor azonban erről kérdezték, előbbi nem erősítette ezt meg, inkább még egyszer elmondta, hogy nem támogat semmiféle rasszista, negatív vagy bigott megszólalást.
Selena Gomez úgy nyilatkozott: „Habár a varázslat egy része odaveszett, továbbra is büszke akarok lenni arra, amit csináltunk, és egyszerűen hálás vagyok, megbánás nélkül”. Ennél egy fokkal keményebben fogalmazott a film rendezője, aki Gascón korábbi tweetjeit megbocsáthatatlannak nevezte. Mint mondta, szerinte a színésznő „önmegsemmisítő megközelítésben” van, ő pedig a botrány kirobbanása óta nem is beszélt vele. Gascón erre annyit reagált, hogy reméli, azzal, hogy most visszavonul, a csend lehetőséget biztosít arra, hogy annak értékeljék a filmet, ami: egy a szerelemhez és sokféleséghez szóló, gyönyörű ódaként.
Hátul a sorban
Ennyi balhé után nehéz már szétszálazni, mi volt előbb: a botrányok, vagy a közönség haragja és nemtetszése. Az mindenesetre biztos, hogy a legjobb film díjára jelölt 10 filmből mindenhol az Emilia Pérez rendelkezik a legalacsonyabb értékeléssel: az IMDb-n ez az egyetlen, amely 6 pont alatt áll (5,5 pontos értékelése szinte fényévnyi távolságra van a már emlegetett fő riválisa, az Én még itt vagyok 8,9-es értékelésétől), a RottenTomatoeson 72 százalékával szintén az utolsó (itt 96 százalékkal szintén a brazil film vezet), míg a Letterboxdon ugyancsak bőven lemaradt a többiektől 2,56-os pontszámával (itt pedig a Dűne: Második rész vezet 4,42-vel).
The 2025 Best Picture #Oscar Nominees by Letterboxd Rating 📈 pic.twitter.com/2pciDFSFQb
— Letterboxd (@letterboxd) January 23, 2025
Nem szabad azonban elfeledkeznünk az Oscar-hatásról, vagyis ha egy filmet sok díjra jelölnek – esetleg el is nyer párat –, az emberek automatikusan elkezdenek más szemmel nézni rá. Ha Oscarral kapcsolatos Tiktok-videókat, cikkeket vagy Reddit-fórumokat nézeget az ember, úgy tűnik, hogy a 2004-es Ütközések a világ legrosszabb filmje – pedig nem, csak a gyengébb Oscar-győztesek között szokták emlegetni, főleg azért, mert a Túl a barátságon elől vitte el a díjat. Az Emilia Pérezt is egy különleges, formabontó idegennyelvű musicalként emlegették – mindaddig, amíg nem vált az egyik fő esélyessé. Ma már a szinte biztos győztesnek tekinthető betétdalát (El Mal) is kritikával illetik, amiért egy ilyen rendhagyó dal győzhetne – miközben a széles körű szeretetnek örvendő Wicked dalai jelölést sem kaphattak, mivel azokat az eredeti Broadway-darabhoz és nem a filmhez írták.
Annak ellenére, hogy az Emilia Pérez 13 jelölésével úgy indult neki az Oscarnak, mint az egyik legfőbb esélyes, ma már azt sem tartják elképzelhetetlennek, hogy be kell érnie mindössze egy-két díjjal. Pedig mint a Zöld könyv példája bizonyítja, ellenszélben is lehet Oscart nyerni – de Audiard filmje ettől jelen pillanatban elég messze áll.
A filmet övező botrányok mostanra egyértelműen megtették hatásukat: az előrejelzésekkel foglalkozó Goldderby úgy jósolja, kizárólag a legjobb betétdal kategóriában lehet esélye az Emilia Péreznek, de ugyanígy látja a Variety is. Mindkét oldal szerint az eddig betonbiztosnak tekintett legjobb külföldi film kategóriában is megfordult a verseny, és immár az Én még itt vagyoknak áll a zászló. Kérdés, ha valóban így lesz, és a film díjak nélkül marad, változik-e majd a megítélése: úgy vonul be a köztudatba, mint egy botrányos mozi, amely joggal maradt Oscarok nélkül, vagy mint egy különleges, szabályokat áthágó musical, amely csak túl sok volt az Oscarnak.
Az Emilia Pérez február 27-től látható a magyar mozikban.
