Film

A java még hátra van

  • 2020. november 26.

Mikrofilm

Nagyobb közelséget el sem lehetne képzelni: közös gyerek- és kamaszkor, a legintimebb, legbizalmasabb titkok megosztása, együtt megélt örömök és fájdalmak – ennyire szoros barátság talán nincs is. Nagyobb távolságot sem lehetne elképzelni: az egyik ötvenes kamasz sármos és rámenős, link és könnyelmű, egyik napról a másikra él és élvezi, a másik félénk és sótlan, szigorú elvei vannak és pazar egzisztenciája, továbbá unalmas, besavanyodott élete. A jóképű rákos és meg fog halni, de nem tudja. Azt hiszi, hogy a pedáns fog meghalni. Aki viszont tudja az igazságot, de nem képes megmondani: előbb a körülmények akadályozzák, aztán saját érzelmei (legyen még egy hónapja, hete, napja a testi-lelki jó barátnak). Komédia kerekedik a gyászos szituációból, mindketten a másiknak akarnak szép búcsúzást, bakancslistás őrültködés és megfeneklő nosztalgiázás váltakozik. Még egy meghódítandó szépség is kerül. A szobatudós életre kel, a bohém felelősséget vállal és szembenéz. Jó nézni az elemében lévő Fabrice Luchini ezer arca közül ezt az újabbat és a mindig ugyanolyan, de épp így kedvelhető Patrick Bruelt, egy-két jelenetük önmagában is emlékezetes mulatság. Mindez már-már feledteti, hogy a produktum dramaturgiailag kissé lapos: az egész, bő lére eresztett történetet, az összes, beleszőtt mellékszállal az a kabarétréfányi szösszenetre elegendő, egyetlen fordulat (és annak számtalan variációja) működteti, hogy hogyan ne derüljön ki az igazság. A de La Patellière–Delaporte rendezőpáros filmje kissé pongyola, de szerethető édesbús tragikomédia.

Elérhető az HBO-n

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.