Film

A java még hátra van

  • 2020. november 26.

Mikrofilm

Nagyobb közelséget el sem lehetne képzelni: közös gyerek- és kamaszkor, a legintimebb, legbizalmasabb titkok megosztása, együtt megélt örömök és fájdalmak – ennyire szoros barátság talán nincs is. Nagyobb távolságot sem lehetne elképzelni: az egyik ötvenes kamasz sármos és rámenős, link és könnyelmű, egyik napról a másikra él és élvezi, a másik félénk és sótlan, szigorú elvei vannak és pazar egzisztenciája, továbbá unalmas, besavanyodott élete. A jóképű rákos és meg fog halni, de nem tudja. Azt hiszi, hogy a pedáns fog meghalni. Aki viszont tudja az igazságot, de nem képes megmondani: előbb a körülmények akadályozzák, aztán saját érzelmei (legyen még egy hónapja, hete, napja a testi-lelki jó barátnak). Komédia kerekedik a gyászos szituációból, mindketten a másiknak akarnak szép búcsúzást, bakancslistás őrültködés és megfeneklő nosztalgiázás váltakozik. Még egy meghódítandó szépség is kerül. A szobatudós életre kel, a bohém felelősséget vállal és szembenéz. Jó nézni az elemében lévő Fabrice Luchini ezer arca közül ezt az újabbat és a mindig ugyanolyan, de épp így kedvelhető Patrick Bruelt, egy-két jelenetük önmagában is emlékezetes mulatság. Mindez már-már feledteti, hogy a produktum dramaturgiailag kissé lapos: az egész, bő lére eresztett történetet, az összes, beleszőtt mellékszállal az a kabarétréfányi szösszenetre elegendő, egyetlen fordulat (és annak számtalan variációja) működteti, hogy hogyan ne derüljön ki az igazság. A de La Patellière–Delaporte rendezőpáros filmje kissé pongyola, de szerethető édesbús tragikomédia.

Elérhető az HBO-n

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.