Botrányosan alakul a Netflix Squid Game-valóságshow-ja

Mikrofilm

Ki gondolta volna, hogy rossz ötlet egy gyilkos túlélőshow-t valódi játékká adaptálni? A pénznyereményben reménykedő résztvevők szerint ráadásul az egészet megbundázták. 

A Squid Game, azaz a Nyerd meg az életed világot letaroló sikere (amelyről ebben a cikkünkben írtunk részletesen) óta számtalan próbálkozás született a sorozatban látott játék adaptálására. A legjobban talán az egyik legnépszerűbb youtuber, Mr. Beast adaptációja sikerült, amely látványban, költségvetésben és a nyereményt tekintve is felveszi a versenyt a televíziós vetélkedőkkel, de akadt végül humbugnak bizonyuló magyar próbálkozás is.

Amíg mindenki tűkön ülve várja a második évadot, az eredeti műsor alkotója Umberto Eco-adaptációt készít, vagy épp a sorozat sikeréről készít sorozatot. Közben viszont a Netflix sem tétlenkedik: látva, hogy még a játékshow-adaptációk is milliókat vonzanak, úgy döntöttek, maguk is belevágnak és készítenek egy Squid Game-valóságshow-t.

A híradások szerint azonban a Squid Game: The Challenge ahelyett, hogy Mr. Beast vidám játékához hasonlítana, inkább olyan kínzóan megterhelő élmény, mint az eredeti sorozat. 

A Netflix 456 versenyzőt hívott be a játékba, akik a 4,56 millió dolláros (több mint másfél milliárd forintos) készpénzes fődíjért versenyezhetnek.

„Olyan volt, mint egy háborús zónában. Az emberek könnyekben törtek ki”

– mesélte az egyik résztvevő a The Sun című bulvárlapnak.

A beszámolók szerint a Piros lámpa, zöld lámpa játékot mínusz 3 fokos hidegben forgatták, a versenyzők pedig szinte megfagytak – van, akit úgy kellett elvonszolnia a helyszínről az egészségügyi személyzetnek. „Még ha be is ütött a hipotermia, az emberek hajlandóak voltak olyan sokáig maradni, ameddig csak lehetséges, mert annyi pénz forgott kockán” – szól a beszámoló, amely szerint senki sem merte felemelni a szavát, mert egy pillanat alatt kirúgták az embert.

Pedig előfordult, hogy valaki annyira fázott, hogy már mozgatni sem bírta a lábát. Amikor pedig orvosért kiáltottak, leálltak a kamerák és további fél óráig kellett fagyoskodniuk, míg kezelték a sérültet. A Netflix persze tagadta a vádakat, egyedül azt ismerték el, hogy három embert kellett ellátniuk enyhe egészségügyi problémák miatt a forgatás során.

Mindezek alapján az emberek egészen hasonlóan viselkedtek ahhoz, ahogy a sorozatban látható.

És az alkotók is úgy bántak velük: ugyanolyan zöld egyenruhát kaptak, majd miután az első játékban több százan estek ki, a túlélők pont olyan ágyakban kellett, hogy aludjanak, mint az eredeti műsorban.

De nem csak a rossz körülmények miatt panaszkodtak a résztvevők: a Vice riportja szerint az egész valóságshow csak egy színjáték, hiszen előre megírták, ki nyer majd és kik jutnak a következő körökbe – épp ezért a versenyzők teljesen feleslegesen szenvednek, ráadásul fizetetlenül. „Elkezdtem rájönni, hogy ezt a játékot soha nem nyerhetem meg. Nem résztvevő vagyok, hanem statiszta” – mondta egyikük. A Squid Game: The Challenge forgatása ennek ellenére tovább folytatódik a Londonhoz közeli, bedfordshire-i katonai bázison.

Egy korábbi versenyző azt is elmesélte, hogy került a produkcióhoz: az Instagramon látott egy targetált hirdetést (valószínűleg azért, mert épp akkor fejezte be a Nyerd meg az életedet), amire jelentkezett. Leellenőrizték a hátterét, volt egy interjúja a casting directorral, majd egy orvosi felmérés, amelyet követően egy pszichológus is elbeszélgetett vele, aki felhívta a figyelmét arra, hogy egy mélyreható élményre kell számítania.

Ezek alapján úgy gondolta, hogy a valóságshow olyan lesz, mint az eredeti Squid Game, csak épp zaklatás, fizikai bántalmazás és gyilkolás nélkül, nagyjából mint egy kicsit intenzívebb Való Világ. Egy jól olajozott gépezet helyett viszont teljes káosz fogadta, amely során mintha csak arra fektettek volna nagy hangsúlyt, hogy minél többször felhívják a figyelmet: a versenyzők nem beszélhetnek egymással!

Hideg buszon utaztak a még hidegebb hangárba, ahol feltűnt neki, hogy egyesek mikrofont is kapnak, majd amikor a tiltás ellenére mégis szóba elegyedett a többiekkel, kiderült, hogy volt, aki nem is maga jelentkezett, hanem a producerek keresték fel őt. A versenyzők között akadt TikTok-sztár, egy iker testvérpár és egy apa-fia páros is – mintha direkt megrendezték volna. Sőt: volt, aki úgy érkezett, hogy előre megvették neki a haza szóló repülőjegyét, mintha tudták volna, meddig marad versenyben.

A nyilatkozó a Piros lámpa, zöld lámpa játékot teljes őrületként írta le: szinte megfagytak a versenyzők, akik ettől úgy hullottak, mint a legyek. A ruhájukra szerelt, művérrel teli festékpatronoknak eredetileg akkor kellett felrobbanniuk, ha piros lámpakor is megmozdultak, ennek ellenére volt, hogy maguktól működésbe léptek, így kiejtve a játékosokat. A furcsaságok miatt egyre többen kezdtek Squid Game helyett Rigged Game (megcinkelt vagy megbundázott játék) néven hivatkozni a műsorra.

A telefonokat, okoseszközöket minden játékostól elvették, nem gondoskodtak viszont megfelelően az étkezésekről, sokszor még víz sem volt nekik – a helyzeten úgy próbált enyhíteni a stáb, hogy néha pizzát rendeltek nekik, a kiesett játékosok pedig kaptak pár szelet sütit a hotelben. Volt olyan kieső, aki ennek ellenére a nyeremény miatt megpróbálta visszaügyeskedni magát a valóságshow-ba, és terjedni kezdett egy pletyka, hogy ha eleget rimánkodik az ember, a szervezők valóban vissza is engedik. A nyilatkozó szerint ő szerencsés, mert állása és boldog élete van, de akadt olyan résztvevő, aki a sorozathoz hasonlóan utolsó szalmaszálként tekintett a versenyre: „Voltak, akik felbontották a bérleti szerződésüket, vagy otthagyták a munkájukat. Ez a része a legszomorúbb. A szervezők úgy tettek, mintha valóban lenne esélyünk megnyerni a pénzt. De az egész előre meg volt írva.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.