Habdauer és kohászat Ózdon

Mikrofilm

Jön, jön, jön a Verzió, s mi minden nap ajánlunk egy filmet. Íme, az Elmúlt, oszt jól van. Debre Zsuzsa filmje.

Almási Tamás 1987-ben készítette el Szorításban című dokumentumfilmjét az ózdi kohászat alkonyáról, de a következő tíz évben is nyomon követte a tragikus fejleményeket. A rendező ekkor még nem tudhatta, hogy a bemutatott borsodi válságot az addig is kutyába vett munkásosztály teljes lenullázása követi, a folytatás pedig a rendszerváltás barkácskapitalista ámokfutásában ölt testet. De Almási a következő években még hét ózdi témájú dokumentumfilmet forgatott: az 1988-as Az első száz év Ózd és az ottani nehézipar történetét dolgozza fel, a három évvel későbbi Lassítás a kudarcos reformkísérletet, az 1993-94-es Miénk a gyár, illetve a Petrenkó a gyár privatizációját mutatja be, az 1995-ös Meddő és az 1998-as Tehetetlenül pedig a teljes reménytelenséget.

Azóta eltelt több mint 20 év, de Ózd városa ma is a legszegényebbek közé tartozik. A legnagyobb munkaadói közül az ABB 2020 februárjában jelentette be, hogy bezárja gyárát, ami közel 1000 munkahelyet érintett, a Johnson Electric pedig „az európai gyártókapacitásának átalakítása miatt” húzta le a rolót a csaknem 800 embert alkalmazó autóipari alkatrészgyárában tavaly márciusban.

Almási Tamás tanítványa, Debre Zsuzsa is tavaly látogatott el Ózdra, de szerencsére nem a rendező egykori hőseit kutatta fel, nem is a frissen elbocsátottakat, hanem azokat az asszonyokat, akik ugyancsak a kohászati üzemekben dolgoztak. Az Elmúlt, oszt jól van mégsem tekinthető hagyományos riportfilmnek. Egyetlen helyszínen, Neveczki Zsuzsa fodrászüzletében forgattak, a bolt tulajdonosa egyúttal „riporter” is; ő az, aki hajvágás, hajfestés vagy dauerolás közben kikérdezi vendégeit, a kohászatban dolgozó idős asszonyokat. Megtudhatjuk így, hogy „micsoda élet volt” Ózdon a 70-es, 80-as években, hogy a műszak után emeletes tálcákat építettek a kocsmában a felespoharakból, hogy gyorsabb legyen kiszolgálás, hogy a fénykorban csak darusból 270-et alkalmaztak, sőt egyszer a Fradi 4-4-et játszott az Ózdi Kohásszal. „Jöttek a tanfolyamok egymás után és én járkáltam a tanfolyamokra, mindig tanultam valamit. Igaz, hogy nem vettem hasznát, de azért tanultam” – mondja Bözsi, aki ugyancsak darus volt, de azután is „feltalálta magát”, hogy a kirúgták. Kiderül az is, hogy Kati néni 1990-ben azért állt föl és ment nyugdíjba, hogy a két fiatal kollégáját ne bocsássák el (akkor), meg az is kiderül, hogy az egyikük férje belebetegedett az elbocsátásba.

A 27 perces filmben nem jut idő nagy történetek kibontakozására, hősei csak néhány apró epizóddal emlékeznek a szomorú múltra, míg szomorú jelent a ráncok, az arckifejezések, a tekintetek jelzik.

A belenyugvás, az erőltetett mosoly. És ezen sem a régimódi fodrászüzlet meleg színei, Zsuzsa fodrász derűje, sem a „jég hátán is megélünk” hamis illúziója nem segít.

Az Elmúlt, oszt jól van című filmet  november 9-én 18.30-tól a Toldi mozi nagytermében, november 13-án 16.00-tól a Művész Buñuel termében (beszélgetéssel és Almási Tamás Szorításban című filmjével egybekötve), november 15-én pedig 20.30-tól a Toldi kistermében vetítik a 19. Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Filmfesztivál keretében.

A fesztiválról a Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Se csoda, se ítéletnap nem várható az Otthon Starttól

Sok a nyitott kérdés a 3 százalékos lakáshitelek lehetséges hatásairól: az első lakásra sorban állók közül sokan inkább csalódhatnak majd, és az évi több tízezer új lakás sem tűnik megalapozott várakozásnak – viszont a program a költségvetésnek is talán csak szélsőséges esetben okoz fenntarthatatlan terhet.

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.