„A társadalom nem bocsátja meg” - Samuel Maoz filmrendező

Mikrofilm

Új filmje, a Foxtrott a zsűri nagydíját nyerte a Velencei Filmfesztiválon, de kapott mást is – maga az izraeli kulturális miniszter sietett Izrael-ellenesnek minősíteni a művet. A rendezővel telefonon beszélgettünk.

Magyar Narancs: Izraeli katonaként harcolt az 1982-es libanoni háborúban. Első filmjében, a Libanonban az itt szerzett élményeit dolgozta fel.

Samuel Maoz: A libanoni háborúban egy tank lövészeként szolgáltam. Húszéves gyerek voltam, akinek még soha semmilyen erőszakos cselekedetben nem volt része, nemhogy emberek megölésében, és akkor egyszer csak egy háborúban találtam magam, és embereket öltem. Erre semmi sem tud felkészíteni. Meg kellett találnom a módját, hogy megbocsássak magamnak, a Libanon ebből és emiatt is született. Katonaként nem volt más választásom, tettem, amit tennem kellett, de ez is épp elég volt, hogy felelősnek érezzem magamat.

MN: Azóta 35 év telt el. Vannak rémálmai?

false

 

Fotó: MTI

SM: Orvosi marihuánát használok, ez segít, hogy ne álmodjak róla. Poszttraumás stressztől szenvedtem sokáig, de ne a poszttraumás katona kliséjére gondoljon, az enyém egy csendes, de makacs stressz volt, nem szigetelődtem el, családi életet éltem, nem voltak rémálmaim, volt étvágyam, humorom, de mégis úgy éreztem magamat, mint akit kiütöttek. Ezért is nem 30, hanem 46 évesen készítettem el az első filmemet. Miután a Libanont bemutatták, kiderült, hogy azzal, amit megéltem, távolról sem vagyok annyira egyedül, mint azt korábban gondoltam, rájöttem, hogy az izraeli társadalom tele van hozzám hasonló esetekkel.

MN: A hadsereg segített a háborús traumája feldolgozásában?

SM: Én és a Foxtrott hőse a holokauszttúl­élők második generációjához tartozunk, mi elnyomjuk a traumáinkat. A szüleink a karjukon viselték a tetovált számokat, az ő szemükben mi elkényeztetett gyermekek voltunk, akik egy napsütötte országban cseperedtek fel, és semmi okuk nem lehet a panaszra. Hogy is jönnék én ahhoz, hogy panaszkodjak, amikor látszólag ép bőrrel úsztam meg a háborút? Minden trauma a holokauszt tükrében mérettetett meg. Fel sem merült, hogy a hadsereg vagy bárki segítsen, hiszen soha nem éreztük úgy, hogy jogunkban áll segítséget kérni.

MN: Mikor volt utoljára a seregben?

SM: Tíz évvel a libanoni háború után pszichológushoz fordultam, és felmentést kaptam a további katonai szolgálat alól.

MN: A Foxtrott elején egy tel-avivi házaspárt arról értesít a hadsereg, hogy a fiuk szolgálat közben meghalt. Hogyan zajlik egy ilyen procedúra?

SM: Ez nem valami titkos tudás, Izraelben mindenkinek van olyan rokona, szomszédja, barátja, akivel ez megesett már.

MN: A kívülálló számára David Grossman regénye, A világ végére és az író saját családi tragédiája adhat támpontot, hogy mivel kell szembenéznie egy izraelinek.

SM: Ismerem Grossman történetét, ahogy sok más hasonlót is. A Foxtrottot is részben egy személyes történet ihlette. Az idősebb lányom sosem tudott időben felkelni, s hogy el ne késsen az iskolából, gyakran hívatott taxit magának. Ez drága mulatság volt, meg is elégeltem, s egy reggel azt mondtam neki, hogy busszal fogsz menni, mint mindenki más. Így is történt, el is elindult. Húsz percre rá bemondta a rádió, hogy egy terrorista felrobbantotta magát ezen a buszjáraton, tucatnyian meghaltak. Hiába hívtam a lányomat, a mobilszolgáltatás összeomlott. Egy óra telt el így, életem legkeservesebb órája. A lányom végül épségben hazatért, elmesélte, hogy lekéste a buszt, hiába futott utána, a busz elment, ő pedig megvárta a következőt.

MN: Ma egy izraeli fiatalnak nagyobb az esélye, hogy elkerülje a katonaságot, mint az ön idejében?

SM: Amikor elsős voltam, a tanárom azt írta fel a táblára, hogy jó dolog meghalni a hazáért. Átmosták az agyunkat. Az én időmben egy fizikailag egészséges fiatal számára fel sem merülhetett, hogy elkerülje a hadsereget. Ma, ha nagyon nem akarsz bevonulni, akkor ezt el lehet érni, persze előfordulhat, hogy börtönben fogsz tölteni egy-két hónapot. A társadalom azonban nem bocsátja meg, ha valaki nem akar a seregben szolgálni.

MN: A gyerekeit megóvná a hadseregtől?

SM: Szerencsém van, lányos apa vagyok. Ha egy lány nem akar bevonulni, könnyebben elengedik, elég, ha azt mondja, vallásos. Nincsenek fiaim, akikért aggódnom kéne.

MN: Ha valaki úgy akarna állami támogatást szerezni a filmjéhez, hogy nem szolgált a seregben, lenne esélye?

SM: Nagy szerencsénk van, mert az izraeli filmalap úgy működik, hogy abba a kormánynak nincs beleszólása.

MN: Ami nem jelenti azt, hogy az izraeli politika ne véleményezné a filmeket. A kulturális miniszter például Izrael-ellenesnek nevezte a filmjét.

SM: Ezzel a politikusok pontosan azt demonstrálják, amiről a film szól. Rájátszanak a régi traumákra, folytonosan ezeket a gombokat nyomogatják, közben meg olcsó szlogeneket pufogtatnak, amelyeknek semmi közük a valósághoz. Elég sokat elmond a helyzetről, hogy úgy mentek neki a filmemnek, hogy meg sem nézték.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.