A tudomány szerint ez minden idők legijesztőbb filmje
04d4d6bc01fccfbf91598b92fd225391_top_story_lead.jpg
Sinister

A tudomány szerint ez minden idők legijesztőbb filmje

  • narancs.hu
  • 2020. október 24.

Mikrofilm

Freddy Krueger, a láncfűrészes gyilkos és az ördög felett is eljárt az idő.

Hitchcock valamelyik remeke? A 90-es évek egyik klasszikus kaszabolós slashere? Esetleg a Pappa Pia? Egyik sem. A tudomány szerint minden idők legijesztőbb mozija egy 2012-es horror/thriller Ethan Hawke főszereplésével.

A Forbes beszámolója szerint a broadbandchoices nevű, különböző szolgáltatások és ajánlatok összehasonlításában utazó platform Science of Scare Projects néven vizsgálatot végzett, amely során 50, különböző korú ember pulzusszámát mérték meg, miközben több mint 100 órányi ijesztő filmet vetítettek le nekik. Az eredmények alapján az oldal listázta a 35 legrémisztőbb mozit. Persze a vizsgálat inkább csak egy jópofa kísérlet, mint valódi tudományos munka: a mintaszám túl kicsi ahhoz, hogy valódi következtetéseket vonjunk le, és a vetített filmek köre sem teljes, hiszen az IMDB, a RottenTomatoes és a Reddit 50 legnépszerűbb horrorfilmjei közül válogattak. Az eredmény mégis érdekesen alakult.

A résztvevők pulzusa átlagosan 65 BPM (percenkénti szívverés) körül volt, ám volt egy film, ami 32%-os emelkedést, vagyis 86 BPM-es pulzust ért el – ez a Sinister című 2012-es thriller, melyben Ethan Hawke krimiíró egy múltbeli gyilkosság nyomába ered. A film nem mondható óriási klasszikusnak, ám annak idején tisztes sikert aratott, 3 millió dolláros költségvetésére világszinten több mint 80 milliót hozott, két évvel később el is készült a folytatása.

Habár a Sinister számított összességében a legfélelmetesebb filmnek az adatok alapján, a legijesztőbb jelenet nem ebben, hanem az Insidious című 2010-es filmben volt látható: ennek egy pontján a résztvevők pulzusa átlagosan egészen 133 BPM-ig emelkedett. Összességében is jól teljesített a film, ez volt a második legrémisztőbb. A top 10-be befért még a Démonok között, az Örökség, a Parajelenségek, a Valami követ, a Démonok között 2, A Babadook, A barlang és A látogatás is.

A felmérés szerint James Wan rendező számít a horrorok királyának, hiszen három filmje is felfért a toplistára; a legijesztőbb külföldi filmnek pedig a japán Meghallgatást találták. További eredmény, hogy az olyan klasszikusok, mint A texasi láncfűrészes mészárlás, Az ördögűző vagy a Rémálom az Elm utcában lehet, hogy jobb filmek, de a mai nézők sokkal jobban rettegnek az újabb moziktól, mint ezektől.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.