A vizuális trükkök szakemberei is megsértődtek a Macskákra

  • Szabó Ádám
  • 2020. február 14.

Mikrofilm

Biztos, hogy a számítógépes trükkök tehetnek róla, hogy rossz lett a film?

Az elmúlt években láttunk már jó pár fimes bukást – elég csak a Pulitzer-díjas regény tavalyi adaptációjára gondolni –, de egyik sem szólt akkorát, mint a Macskák égése. Andrew Lloyd Webber musicaljét az a Tom Hopper adaptálta filmre, aki A király beszédével Oscar-díjat nyert, majd a Nyomorultak sokadik zenés feldolgozását is sikerre vitte.

A Macskák azonban már első előzetesével sokkolta a nézőket: a könnyed musical leginkább egy groteszk, ízlésficamos horrorra hasonlított, és a végeredmény se lett sokkal jobb.

A film annyira borzasztó lett, hogy máris mindenki a következő camp-klasszikusként, a rossz filmek állócsillagaként, a következő évek ironikus kultmozijaként emlegeti. Sokat elárul róla, hogy állítólag a rendező még a bemutató napján is dolgozott az utómunkán – a tűzoltás viszont így sem sikerült, utólag kellett legalább a film kinézetén javítani a szakembereknek. Ezek után senkit nem lepett meg a hatalmas bevételi bukta: még 100 millió dollár körüli gyártási költségét sem hozta vissza.

Pedig a Macskákat forgalamzója ugyanúgy Oscar-esélyesnek szánta, mint Hopper előző musicaljét, a Nyomorultakat – végül be kellett érniük az Aranymálna-jelölésekkel. A Macskák azonban mégis feltűnt az idei Oscar-díjátadón: James Corden és Rebel Wilson, a film sztárjai is ott voltak a díjátadók között, és ironikus gesztusként mindketten macskakosztümben jelentek meg (Corden korábban azt nyilatkozta, a kész filmet nem látta, "de úgy hallotta, hogy borzalmas").

"A Macskák szereplőiként nálunk senki sem érti meg jobban a vizuális effektek fontosságát" –mondták el, mielőtt átadták volna a Legjobb vizuális effektekért járó Oscar díjat (amit egyébként az 1917 nyert meg). Corden és Wilson poénja működött, a helyszínen mindenki nevetett – a trükk-szakemberek azonban nem értékelték a poént.

"Az Oscar-gála producerei úgy döntöttek, hogy a vizuális effekteken poénkodnak, azt sugallva, hogy a rossz effektek hibáztathatóak a Macskák gyenge teljesítményéért" – szól a Visual Effects Society közleménye. "A világ legjobb trükkjei sem kompenzálnak egy rosszul elmondott sztorit" - tették hozzá.

A színészek akciója vagy épp a szakemberek reakciója megmosolyogtató lehet, ám egy létező problémáról árulkodik. Persze a Macskák kinézete borzalmasak, ám amint az Indiewire újságírója is megemlíti, az azt megalkotó szakemberek egy része dolgozott utána az olyan, vizuális szempontból úttörőnek számító filmeken is, mint például tavalyi Az oroszlánkirály, amelyben egyetlen valódi felvétel van, de a trükkjei olyan tökéletesek, hogy azt is alig lehet kiszúrni. Nem arról van szó tehát, hogy a Hopper moziján dolgozók nem értettek a dolgukhoz, sokkal valószínűbb, hogy nem volt elég terük vagy idejük; esetleg maga a rendező nem konzultált velük vagy nem adott nekik egyértelmű direktívákat.

A VFK trükkökhöz az elmúlt években elég rossz hírnév tapadt. A legrosszabb filmek ugyanis gyakran a legnagyobb költségvetésű, végtelen effekteket tartalmazó blockbusterek. Ez azonban nem annyira a vizuális effekteken dolgozók sara – sokkal inkább a film alkotóié, akik, mivel látványfilmről van szó, nem fektetnek elég hangsúly a karakterekre vagy épp a dramaturgiára.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.