Akkorát buktak a táncoló macskák, hogy bemutató után is javítgatják őket

  • Szabó Ádám
  • 2019. december 25.

Mikrofilm

Nem csak nekünk okoz álmatlan éjszakákat a Macskák – a bevételeket látva a stúdió is rémüldözhet.

Kevesen gondolták volna, hogy az év legrémisztőbb filmje nem a nálunk forgatott folk-horror, a Tűnj el! rendezőjének új szatírája, még kevésbé az Az vagy épp a Ragyogás folytatása lesz. Idén augusztusban ugyanis megérkezett a Macskák előzetese, s egyből túltett minden rémálmunkon.

Nem csoda, hogy a rettenetes CGI-köntösben parádézó világsztárok kiverték a biztosítékot – a röhej teljessé tételéhez pedig az a pletyka is hozzájárult, hogy a film 300 millió dollárból készült, vagyis minden idők egyik legdrágább mozija volt. Ez ugyan nem valószínű, de abban biztosak lehetünk, hogy nem volt olcsó.

Andrew Lloyd Webber musicaljének rajongói a borzalmas trailer után egyetlen dologban reménykedhettek: a rendező Tom Hopperben. Ő az, aki az évtized legnagyobb svindlijét elkövetve nemcsak a legjobb film kategóriájában verte el David Fincher A közösségi hálóját, de a rendezői díjat is elhozta A király beszédével.

Ez a kép majdnem mindent elmond a filmről

Ez a kép majdnem mindent elmond a filmről

 

 

Aztán elkészítette A nyomorultak ki tudja, hányadik musical-változatát, amelyet sokan szintén előre lesajnáltak – végül ez is elnyert 3 Oscart, és a kasszáknál is sikert aratott. Csakúgy, mint legutóbbi mozija, A dán lány, ami szintén díjnyertessé vált. Úgy tűnt tehát, Hopper bármihez nyúl, arannyá válik – a sikersorozatnak most azonban vége szakadt.

Az idei karácsony nagy durranásának szánt Macskák ugyanis hatalmasat zakózott a pénztáraknál (az új Star Wars mögött mindössze 6,5 millió dolláros bemutató), a kritikusok darabokra tépték, és a nézők is gyűlölik. Hamar elhaltak azok a hangok is, amelyek a díjszezon titkos favoritjaként beszéltek róla: még a legendásan nemtörődöm Golden Globe is csak a zenéjéért jelölte a filmet –vagyis az Oscaron biztosan nem találkozunk majd vele.

A Macskák körüli elmebajt tovább tetézi, hogy a hírek szerint Hopper épp hogy be tudta fejezni a film utómunkálatait a bemutatóra – a hatalmas bukás hírére pedig a stúdió úgy döntött, javít a film számítógépes trükkjein és napokon belül új változatot küld a mozikba. Olyan már előfordult, hogy az előzetes rossz fogadtatása miatt a rajongók kedvéért változtattak egy film CGI trükkjein, az azonban példa nélküli, hogy egy filmet a bemutató után toldozgassanak-foldozgassanak.

A Macskák c. film december 26-án érkezik a magyar mozikba.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.