Magyar Narancs: Emlékszik még az igazi hippikre?
John Savage: Zavart, és álszentnek tartottam, hogy Amerikában a szüleim generációja ezt az összefoglaló hippi elnevezést aggatta ezekre a fiatalokra. Hiszen annyifélék voltak ezek a lázadó, öntevékeny csoportok a 60-as, 70-es években!
A hippi szónak általában pejoratív jelentése van, amivel a hatalom ruházta fel. Akkor fogják rá a fiatalokra, hogy drogosok, munkakerülők és bűnözők, amikor épp bírálják a hatalmat, a rendszert, mert így ellenük lehet hangolni a társadalmat. Ma is ismerős hatalmi technika ez. Miközben az én hippi generációmban csodálatos művészek, költők, zenészek, tudósok teremtek.
| ||
Néhány barátom például már akkor, a 70-es évek elején a megújuló energiákkal és az egészséges növények termelésével foglalkozott, és arra alapította a kommunáját. Azok a fiatalok kiálltak azokért, akik különböztek tőlük, az utcára mentek mások jogaiért, tüntettek a háború, az erőszak ellen, megoldást kerestek azoknak, akik nehezebb körülmények között éltek, mint ők. Fontos dolgok ezek ma is.
MN: Van rálátása arra, hogy Amerikában hogyan protestál ma a fiatalság?
JS: Sok fiatal pusztítja magát, gyorsan vagy lassan, direkt vagy közvetett módszerekkel. Lemondanak az életről, mert depressziósak, kilátástalannak tartják a jövőt. Ebben nem különböznek élesen a mi generációnktól, inkább az okok mások. A klímaváltozás mindenképp ezek közé tartozik, amiről már nekünk is voltak fogalmaink: tudtunk az üvegházhatásról, az ózonlyukról – de a katasztrófára nem gondoltunk.
Azt hittük, hogy a változás az időjárásban is valami természetes dolog, ami megtörténik és kész, aztán az ember képes lesz alkalmazkodni hozzá. Mostanra látjuk, hogy ez katasztrófa. A fiatalok nagyon érzékenyek erre, és ezzel a politikusoknak is számolniuk kell. Egészen kis gyerekek is foglalkoznak már a témával tudatosan. A másik nagy különbség, hogy – talán az internet és a közösségi oldalak miatt is – ma sokkal elszigeteltebbek egymástól a fiatalok, kisebb ellenállási kultúrák, különböző lázadási formák vannak, nem olyan egységesek és talán szélsőségesebbek is. Talán ezért van az, hogy nem Amerikában veszik elő a Hairt, hanem Európában. Ki tudja, talán nem akarják a Trump-korszakban, hogy emlékeztesse őket bármi a film aktualitásaira.
Az amerikai sztárral az újvidéki Pozorište mladih (Ifjúsági Színház) Hair-premierje után beszélgettünk vele, ahol díszvendég volt. Savage arról is beszélt, milyen balkáni fénytörésben látni a darabot, milyen volt Milos Formannal dolgozni, tartja-e a kapcsolatot a többi szereplővel, mi lett velük.
Az interjút keresse a Magyar Narancs karácsonyi duplaszámában, ami kapható az újságárusoknál vagy előfizethető pár lépésben itt.
| Karácsonyi rebellió Nyomtatott újságot olvasni luxus. Nem annyiban áll csak, hogy végig görgetsz a harsány címeken, s adott esetben rákattintasz egy tízmondatos közlésre. Ajándékozz magadnak és környezetednek némi könnyen elérhető luxust a Magyar Narancs karácsonyi dupla számával! Mert az tele van minden jóval, de főként egy rakás át- és továbbgondolásra érdemes újságcikkel.
Olyan emberek adtak interjút a karácsonyi Magyar Narancsnak, mint Komoróczy Géza, aki a birodalmak bukásáról értekezik, John Savage meg arról, hogy milyen volt szőkesége. Babarczy Eszter, Stephen Fry, Bujdosó János vagy éppenséggel Vattay Gábor fizikus is elmondja a magét. Lapozzon bele velünk a New York Times lamúrrovatába! És ha folytatnánk ezt a felsorolást, soha nem érnénk a lap aljára: amit felsoroltunk, az csak a jéghegy csúcsa. Egyáltalán, vegyen pár karácsonyi Magyar Narancsot magának és a szeretteinek, mert a gondolkodás, a kényelem, az odafigyelés manapság a legnagyobb luxus!
|
