Berobbant az Oscarért folyó verseny! Velencében, ami az utóbbi években az Oscar egyik legfontosabb előrejelzője volt, a Joker győzött.
Todd Phillips rendhagyó szuperhősfilmje nem csak díjának köszönhetően indul neki eséllyel a kampánynak: bemutatójakor egy rakás bevételi rekordot megdöntött, ez például minden idők legjobban nyitó októberi filmje – márpedig a folyamatosan csökkenő nézettséggel küzdő akadémiának nagyon is szüksége van hasonló box office-sikerekre a jelöltek között.
A forgalmazó Warner Bros. remekül marketingelte a filmet: sikerült úgy eladniuk, mint
az első olyan képregényfilm, melyet a művészmozik is nyugodtan műsorra tűzhetnek,
egy szuperhős-mozi, ami egyszerre szórakoztató, felháborító, és mindenekelőtt megosztó – tehát a zeitgeist része. Biztosak lehetünk benne, hogy a nézők kegyeiért folytatott kampány után beindul az Oscar-szavazók nyomasztása is: hirdetések, interjúk, díszvetítések és minden, ami a cirkuszhoz hozzátartozik.
És mindez csak a színfalak előtti kampány, mint Nemes-Jeles László több interjúban is elmondta a Saul fia diadalmenete kapcsán, egy hasonlóan intenzív akció folyik a háttérben is: vacsorák, partik, privát vetítések és találkozók. Az Oscarhoz ugyanis kevés egy remek film vagy egy párját ritkító alakítás: szavazók ezreinek torkán kell lenyomni, hogy nem győzhet más, csak az a bizonyos jelölt.
Rami Malek Oscar-győzelme a hozzáértők szerint például inkább ennek, mint alakításának köszönhető: a színész fáradhatatlanul járta a sajtóköröket, mindenkivel kedves és vicces volt, egyszóval remekül eladta magát. Épp ezért a filmet eredetileg rendező Bryan Singer botránya egyáltalán nem érintette őt, és a szavazókat az sem zavarta, hogy maga a film sem túl acélos.
Vannak persze kivételek.
A 2016-os Oscar-szezonban a legjobb férfi mellékszereplő díjáért Sylvester Stallone (Creed – Apollo fia) és Mark Rylance (Kémek hídja) indult a legnagyobb eséllyel. Mindkettejük filmje esetén egyedül ők kaptak jelölést, így a stúdiók nem csaptak akkora felhajtást körülöttük, mint a többi, sokszorosan jelölt mozi nomináltjainál – nekik kellett hát bedobni magukat.
Vagyis kellett volna. Stallone, ahogy a nagy könyvben meg van írva, végigtrappolta a médiát, megállás nélkül szerepelt és interjúzott, Rylance ezzel szemben nem volt hajlandó kampányolni saját Oscarjáért – ő egyébként is inkább színpadi színészként ismert, a Broadway világa közelebb áll hozzá, mint a hollywoodi szemfényvesztés. Az eredményt mind tudjuk: hiába nyerte Stallone a Golden Globe-ot, az Oscar végül Rylance-é lett. Stallone a hírek szerint túlságosan megosztó személy Hollywoodban, míg Rylance egy régi típusú, szakmailag megkérdőjelezhetetlen színész, botrányok és allűrök nélkül – ráadásul a Kémek hídja közelebb állt az Oscar-szavazók ízléséhez, mint a Creed.
Úgy néz ki, idén több színész is akad, aki inkább Mark Rylance példáját követi. Egyikük Brad Pitt, aki reneszánszát éli: az Ad Astra – Út a csillagokba és a Volt egyszer egy Hollywood című filmjéért is odáig voltak a kritikusok. Reális esélye a díjra inkább utóbbi alakításáért lehet: szinte biztos, hogy jelölést fog kapni a legjobb férfi mellékszereplők között. Mikor ezzel kapcsolatban kérdezték, nem igazán jött lázba: „Oh, ember. Inkább tartózkodom” – nyilatkozta, majd hozzátette: a lényeg, hogy a film sikert arasson, és megtalálja a közönségét. Azzal, ha saját díjazását üldözné, a film is elveszíteni tisztaságát, ráadásul a történetmesélésnek is ártana – márpedig pont ez a mozi lényege.
Pitt persze ettől függetlenül is simán elnyerheti a díjat, és nem csak alakítása miatt. Ő talán a világ legismertebb élő, máig aktív színésze, az a típusú nagybetűs CSILLAG, amiből ma már alig találunk néhányat Hollywoodban. Nem szorul tehát bemutatásra, és Stallonéval ellentétben a hírneve is rendben van: úgy tűnik, Angelina Jolie-tól való válása és az ekkor felröppenő pletykák az alkoholizmusával kapcsolatban nem ártották ázsiójának; elég csak megnézni, milyen hisztérikus reakciót váltott ki az emberekből, mikor megjelent az Ellen című talkshow forgatásán – az ilyen, előre megtervezett akciókkal biztosítja reputációját.
Robert Downey Jr.-t Pitthez hasonlóan Hollywood leglazább arcai között tartják számon – hol van már a 90-es évek egyik legbotrányosabb színésze, aki börtönbüntetésével, letartóztatásaival és drogügyeivel folyamatosan a címlapokon szerepelt! Vasember szerepével Downey Jr. olyan visszatérést produkált, amelyet kevesen: a világ egyik legjobban fizetett színészévé vált, ráadásul 2009-ben második Oscar-jelölését is bezsebelte a Trópusi vihar mellékszerepéért – az elsőt még karrierje elején, 1993-ban kapta a Chaplinért.
Most pedig sokan abban reménykednek, begyűjtheti harmadik nominációját is: a Bosszúállók diadalmenete kapcsán azt kezdték el rebesgetni, hogy bár a film nem feltétlenül, de a színész mindenképpen megérdemelne egy Oscar-jelölést. A kedélyeket végül maga a Disney hűtötte le: elindult a céges lobbioldaluk, a stúdió pedig megerősítette, hogy kampányolni fognak azért, hogy a technikai kategóriák mellett magát a filmet, a rendezőt és a forgatókönyvet is Oscarra jelöljék – Downey Jr. díjáért viszont nem terveznek küzdeni. A Marvel rajongókat maga a színész igyekezett megnyugtatni, amikor Howard Stern rádióműsorában elmondta: ő nem akart részt venni a cirkuszban.
„Volt egy kis beszélgetés a kampánnyal kapcsolatban. Én pedig mondtam: inkább ne!” – magyarázta. Ettől persze az akadémia tagjai nyugodtan jelölhetik – van, aki máris jelezte, hogy így tesz majd.
„Az én szavazatomra biztosan számíthat” – mondta Jon Favreau, az első két Vasember-film rendezője. Tavaly a Fekete párducnak sikerült áttörnie a legjobb film kategória üvegplafonját, és szuperhősfilmként jelölést tudott szerezni – idén a Jokernek is esélye van erre. Ha pedig a főszereplő Joaquin Phoenixt beválogatják a színészek közé, az talán megnyithatja a kaput Downey Jr. számára is. Vagy mégsem – őt láthatóan baromira nem érdekli a dolog.
