Lehet azt mondani, hogy minden sportág mindenkié, de például a szabadfogású birkózásban a nőknek, a ritmikus sportgimnasztikában pedig a férfiaknak nem osztanak lapot. Hasonló megkülönböztetés az olyan nárcisztikus kvázi-sportban is tetten érhető, mint a férfiaknak kitalált, de számos női versenyzőt is soraiban tudható bodybuilding. A nők részvétele ebben az ellentmondásos cirkuszban legfőképp azért különös, mert a kigyúrt végeredmény a többség számára morbid.
Aki megfordult profi testépítők között, azt tapasztalhatta, hogy a versenyzők hozzáállása, fanatizmusa igen szélsőséges, és elég gyakran felszínre kerülhet valamiféle testképzavar. De amíg a Schwarzenegger-jelölteket ezzel együtt is megszokhattuk, a bodybuilder nők motivációit továbbra is értetlenség és döbbenet kíséri.
Nemes Anna festőművész első filmje, a Beauty of the Beast kinyitja az öltöző ajtaját, hogy négy női testépítő maga mondja el, milyen okokból választotta a konditermet, mit gondolnak a testükről, de leginkább azt hogy mindennek mi az ára.
Négy különböző karaktert ismerhetünk, és ami a testépítésen kívül összeköti őket, az az őszinteség. „Mindig más akartam lenni. Aki a férfias eltorzult nőt látja, száját félrehúzva, undorodva nézi és nem tetszik neki. Én a munkát látom benne. Mindenki attól szép, amilyen. A másságtól vagyunk szépek” – mondja egyikük, amivel egyből alávág a sztereotípiának, miszerint a bodybuilderek kóros magamutogatók, ráadásul tönkreteszik magukat. (A pénzdíjas versenyeken, mindenféle „világbajnokságokon”, de a hétköznapokban is, a doppingszerek használata nemhogy legális, egyenesen ajánlott. ) Van, aki egyértelműen a szerekre fogja, hogy soha nem lehet gyereke, a többszörös világbajnok viszont mehetett volna Amerikába, de inkább itthon maradt, hogy szüljön meg egyet.
„Csak hús, csak bőr, csak csont – egy anatómiai térkép tulajdonképpen” – mondja, aki arra vágyott, hogy tökéletes teste legyen. A baj csak az, hogy mindenki mást tart tökéletesnek. És a testépítő gyerekét kiközösítik az iskolában. „Bodyfitnesszesként egy szép csaj voltam, aztán évről évre torzult el a fejem” – hangzik el, de az is megállapítást nyer, hogy a befektetett munka, no meg annak a tudata ad erőt, hogy más vagy, mint a többiek. De ennél sokkal nagyobb nagyobb reveláció, hogy Nemes Anna filmjében valójában hétköznapi nőket láthatunk.
A The Beauty of the Beastet november 9-én, 18.30-tól a Toldi mozi nagytermében, november 15-én pedig 20.30-tól a Toldi kistermében vetítik.
A fesztiválról a Magyar Narancs e heti nyomtatott kiadásában található ötoldalas összeállítás.
