Interjú

„Egy szót sem”

Jean-Pierre és Luc Dardenne

Mikrofilm

Új filmjükben egy 13 éves belga kamasz radikalizálódik egy fundamentalista imám hatására. Az ifjú Ahmed július másodikán kerül a mozikba; a filmet jegyző testvérpárral Párizsban beszélgettünk.

Magyar Narancs: Mennyi idő alatt radikalizálódhat egy Ahmedhez hasonló, Belgiumban élő kiskamasz?

Luc Dardenne: Attól függ. Egy olyan fiúval, mint a filmbeli Ahmed ez akár két hónap alatt is megeshet. Nagyon valószínű, hogy már két hónap is elég ahhoz, hogy egy Ahmed korú fiatalban hirtelen változás menjen végbe. Főleg rendőrök és bírók jóvoltából több olyan esetet is megismertünk, amelyek nagyon hasonlóak a filmben ábrázolthoz. Itt Párizsban is ismerek egy központot, ahol radikalizálódott emberekkel foglalkoznak. Olyan Ahmed korú fiatalokkal is, akik még semmiféle bűntényt nem követtek el, de néhány hónap leforgása alatt minden kapcsolatukat megszakítottak a családjukkal és az iskolájukkal.

MN: Beszéltek is ilyen fiatalokkal?

Jean-Pierre Dardenne: Nem tudtunk, tilos. Kiskorúakkal nem beszélhettünk.

MN: És nagykorúakkal?

Luc Dardenne: Nem beszéltünk senkivel, akik valamilyen radikális csoport tagjaként ilyesfajta agymosáson estek volna át. De találkoztunk olyanokkal, akik kapcsolatban állnak ilyen emberekkel.

MN: Kik ők?

Luc Dardenne: Rendőrök. Beszéltünk az első algériai származású belga rendőrrel. Ott volt, a saját szemével látta, amikor ez a folyamat harminc éve elkezdődött Belgiumban. Beszéltünk a fiatalkorúak ügyeit tárgyaló bírókkal, beszéltünk olyan központok vezetőivel, oktatóival, mint ahová Ahmed is kerül. Kapcsolatba kerültünk egy imámmal, egy vallásoktatóval, aki a forgatás során minden olyan jelenet felvételekor velünk volt, amely a vallást érintette.

MN: A filmben egy imám radikalizálja Ahmedet. Ez gyakori eset?

Jean-Pierre Dardenne: Mi egy olyan fiú történetét meséltük el, akiről elmondhatjuk, hogy normális életet él. Persze ezt idézőjelben kell érteni. Minket nem is az érdekelt elsősorban, hogyan radikalizálódik Ahmed, sokkal inkább az, hogy hogyan lehet ezt a radikalizálódást megszüntetni. Igyekeztünk ehhez egy többé-kevésbé semleges hátteret teremteni, hogy ne ezzel kelljen foglalkozni, hanem minél nagyobb figyelmet szentelhessünk az imám és a fiú kapcsolatának. Egy imám olyan környezetet tud teremteni, ahol lehetséges a radikalizálódás. Mindez nem ma kezdődött Belgiumban, régóta tart.

MN: Volt bejárásuk olyan fiatalkorúakkal foglalkozó zárt intézményekbe, ahová Ahmed is kerül?

Luc Dardenne: Fontos, hogy pontosan fogalmazzunk! Az az intézet, ahol Ahmeddel foglalkoznak, nem kizárólag a radikalizálódott fiatalok gyűjtőhelye, hanem általában a 18 év alatti bűnelkövetőké. A központnak, ahová bejárásunk volt, tíz fiatal lakója volt, közülük csak néhány radikalizálódott. A többieknek semmi köze nem volt ehhez. Ott voltunk a forgatás előtt anyaggyűjtés céljából, és ott is forgathattunk.

MN: Az a mecset is létező hely, ahol Ahmed az imámmal találkozik?

Jean-Pierre Dardenne: Azt a film számára rendeztük be. Képtelenség lett volna egy igazi mecsetben forgatni. Mint magánemberek, bemehetünk egy mecsetbe, persze nem egy radikális közösségbe.

MN: És voltak is?

Jean-Pierre Dardenne: Igen, voltunk, de nem olyanban, ahová radikális csoportok járnak. Az interneten találtunk képeket ilyenekről is, azok inspiráltak minket. Németországban, Franciaországban, Belgiumban működő radikális mecsetek fotói.

MN: Ahmed sokféle radikális anyaghoz hozzájut az interneten. Könnyű ezeket megtalálni?

Jean-Pierre Dardenne: Egy éven át használtam arra az internetet, hogy efféle anyagokat keressek, de előtte jeleztük a hírszerző szolgálatnak, hogy a számítógépünkön ilyen kereséseket folytatunk majd. Nagyon érdekes volt, hogy a muszlim fiatalok, fiúk és lányok miket kérdeznek az imámtól. A mindennapos témák érdeklik őket. Hogy hogyan öltözzenek, hogy miket hallottak, s mitől tartóztatták meg magukat, hogy ne bűnözzenek. A bűn nagyon gyakori téma.

MN: Mit gugliztak be elsőként a kutatómunka során?

Jean-Pierre Dardenne: Talán azt, hogy „halal” és „haram” (megengedett és tiltott dolgok – a szerk.). Két éve volt már, az is lehet, hogy a „Korán” és a „versek” szavakat írtam be először a keresőbe. Olvastuk a Koránt, de természetesen csak fordításban. Amit nem értettem, arra megpróbáltam a neten magyarázatot találni. Kíváncsi voltam a radikális fordításra és a különböző értelmezésekre. A saját Koránomat Libanonban vettem húsz éve. Ez egy komoly kiadás. A francia fordítások rendszerint puhább értelmezések, de nyilván vannak keményebb fordítások.

MN: 2018-ban, a magyarországi választások előtt a kormánypárt egy ismert arca és európai parlamenti képviselője a brüsszeli Molenbeek negyedről forgatott migránsozós, választási propagandavideót. A belga belpolitika is használja Molenbeeket hasonló célokra?

Luc Dardenne: A szélsőjobb elferdíti a tényeket. Azt harsogják, hogy a migránsok egyenlők a terroristákkal. Na, ez visszaélés a tényekkel. Molenbeek valóban része volt az európai terrorista konstellációnak. Hagytuk, hogy a környezetük agymosást hajtson végre ezeken a fiatalokon. És senki sem tett ellene semmit.

MN: Belgiumban is megy a migránsozás?

Luc Dardenne: A szélsőjobb részéről.

MN: És a belga szélsőjobb mondott valamit a filmjükről?

Luc Dardenne: Egy szót sem. Legalábbis mi nem tudunk róla, hogy reagáltak volna. Ők inkább Belgium flamand részén aktívak. És főleg az online teret használják. Nem figyeljük, hogy mit írnak ezeken a helyeken. Ami a nyomtatott sajtót illeti, szélsőjobbos lapunk nincs, de a többiben sem láttunk ilyen irányú reakciókat. Voltak újságírók, filmkritikusok, akik megjegyezték, hogy Ahmed milyen ijesztő figura. Azt írták, volt merszünk megmutatni a valóságot, és ez a valóság ijesztő. Mi erre azt mondtuk, ez a ti interpretációtok, a film nem erről szól. Egyetértettek. Épp akkoriban történt, hogy meghiúsítottak egy terrortámadást. Nem akartuk, hogy ezzel hozzák összefüggésbe a filmünket, és ennek hangot is adtunk.

MN: Sokat tanulmányozták a Koránt, az iszlámot. Önök vallásosak?

Luc Dardenne: Régen azok voltunk.

Jean-Pierre Dardenne: Még gyerekként.

Luc Dardenne: Katolikus családban nőttünk fel. Anyánk megengedőbb volt, apánk már jóval kevésbé. De ő is nyitottan állt a többi valláshoz. A második vatikáni zsinat híve volt.

Az interjú a Rendez-vous with French Cinema januári eseményén készült.

Neked ajánljuk