Erről szól valójában a Mátrix a készítője szerint
Matrix_top_story_lead.jpg

Erről szól valójában a Mátrix a készítője szerint

  • narancs.hu
  • 2020. augusztus 7.

Mikrofilm

Új értelmet nyert a vörös tabletta.

Épp egy éve, hogy bejelentették: folytatást kap a 90-es évek egyik ikonikus filmje, a Mátrix. Bármennyire szeretnénk, nem tudjuk elfelejteni, hogy már így is két felesleges rész készült belőle, így az új mozi egyelőre Mátrix 4 néven fut. Visszatérnek az eredeti főszereplők, Keanu Reeves és Carrie-Anne Moss is; Smith ügynök (Hugo Weaving) azonban kimarad; Morpheus szerepére pedig Laurence Fishburne helyett már le is szerződtettek egy fiatalabb színészt.

A negyedik epizódra 2022-ig még biztos várnunk kell, a franchise készítői azonban addig is igyekeznek beszédtémát adni a rajongóknak. Lilly Wachowski, aki testvérével, Lanával írta és rendezte az eddigi mozikat, a Netflix Film Clubban beszélt a legendás első részről: elárulta például, hogy a már amúgy is többrétegű film miről is szólt valójában.

Amint az író-rendező elmondja, egyre nagyobb teret kap a Mátrix transz-olvasata, ő pedig azért is örül ennek, mert testvérével pontosan ez volt a céljuk. "A világ azonban még nem állt készen rá. Legalábbis az üzleti világ" -- magyarázza. Az elmélet szerint a film főszereplője, Neo a Gender dysphoria megtestesülése -- így nevezik azokat a személyeket, akik lelki-mentális zavart élnek át, mert a testük nem felel meg a nemi identitásuknak. A Morpheus felajánlotta piros tabletta, mely a filmben a mátrixból ébredést, a valóságot képviseli, nos, egyfajta hormontabletta, amely segít a hősnek szert tenni arra a testre, amelyre vágyik.

Maga Lilly ennyire direkten nem megy bele az értelmezésbe, mint elmondta, nem tudja, íráskor mennyire hatott rá transztudata. Az eredeti film 1999-es megjelenésekor ugyanis testvérével még Andy és Larry Wachowskiként, vagyis férfiakként élték az életüket. Testvére 2012-ben, ő pedig 2016-ban álltak elő transzneműként, immár Lana és Lilly Wachowski néven.

Ahogy a videóban Lilly elmondja, az elképzelt világ, a vágyott test, az elmosódó határok már régóta a sci-fi részét képezik, alkotóként az ő transz-képeik pedig olyan apróbb dolgokon vehető észre, mint a különböző műfajok (pl. harcművészeti film) keveredése a moziban, illetve a Mátrix központi témája: a felfedezés vágya, és az, hogy az elképzelhetetlenből valóság válik. Az eredeti gondolatai szerint akadt volna azonban egy ettől is hangsúlyosabb utalás: az első film egyik szereplője, Switch (Belinda McClory) eredetileg genderfluid volt: a valósában férfiként szerepelt volna, a mátrixban pedig nőként. Az ötlet nem tetszett a stúdiónak, az új filmben azonban valószínűleg ez is előkerül majd, csak épp Switch nélkül, aki az első részben viszonylag rövid jelenlét után meghalt.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.