Ezek voltak James Caan legjobb filmjei

  • narancs.hu
  • 2022. július 8.

Mikrofilm

A keresztapa Sonnyjaként a 82 évesen elhunyt James Caan örökre beírta magát a filmtörténelembe, és karrierje során több mint 130 filmben szerepelt. Ezekből válogattunk. 

82 éves korában szerda este elhunyt James Caan Oscar-jelölt hollywoodi filmlegenda, aki legismertebb alakítását Francis Ford Coppola A keresztapa című filmjében nyújtotta. Az elmúlt években kikerült a reflektorfényből, ám filmográfiája így is terjedelmes, több mint 130 szerep kötődik a nevéhez. Összeszedtük a legjobbakat.

El Dorado (1966)

Caan karrierjét színházi szerepekkel kezdte, majd vendégszereplőként tűnt fel olyan sorozatokban, mint a The Untouchables, a Ben Casey vagy a The Alfred Hitchcock Hour. Első jelentősebb filmes szerepe az 1964-es Nő a csapdában című thriller volt, melyben Olivia de Havilland egy liftben ragadt nőt alakított. Először azonban nem ebben, hanem Howard Hawks El Doradojában figyeltek fel rá – itt ő alakította John Wayne fiatal, Mississippi nevű partnerét.

Az esőemberek (1969)

A színész ebben a filmben dolgozott először későbbi legendás alkotótársával, Francis Ford Coppolával. A drámai road movie középpontjában egy nő áll (Shirley Knight), aki miután megtudja hogy terhes, elmenekül férje és addigi élete elől, hogy felfedezze, mi egyebet tartogat számára az élet. Útja során legnagyobb hatással a Caan által alakított, Kilgannon nevű agysérült futballista van rá, akit stopposként vesz fel.

Brian’s Song (1971)

Caan ez a gyöngyszeme kevésbé ismert, hiszen elkerülte a mozikat – ám Buzz Kulik alkotása minden idők egyik legsikeresebb tévéfilmje, amely 5 Emmyt is elnyert; Caannak viszont be kellett érnie egy jelöléssel. A sztori egy drámai barátságról szól: Gale Sayers és Brian Piccolo ugyanazért a pozícióért versenyeznek a Chicago Bears amerikaifutball-csapatban; egyikük fehér, a másik fekete, mégis lelkitársakká és egymás támaszaivá válnak mikor kiderül, hogy egyikőjük halálos beteg. A film igaz történeten alapul.

A keresztapa (1972)

Nemcsak a színész karrierjének legfontosabb, Oscarra jelölt szerepe, de a filmtörténet egyik legjelentősebb mozija is egyben, mely tele van emlékezetes jelenetekkel – ezek közül is kitűnik azonban a Don fiának, a Caan alakította forrófejű Sonnynak a halála. A színész eredetileg Michael szerepére jelentkezett, ám végül azt Al Pacino kapta meg. A végeredmény nem is lehetett volna tökéletesebb: Caan kiválóan ellensúlyozta Pacino nyugodt, megfontolt alakját.

A szerencsejátékos (1974)

Karel Reisz krimi-drámájának címszerepében Caan egy irodalomprofesszort alakít, akinek szembe kell néznie súlyos szerencsejáték-függőségével. A filmet a korabeli kritika elsősorban a főhős alakjának kidolgozottsága miatt méltatta – a hasonszőrű szerencsejátékos filmekkel ellentétben ugyanis Reisz a talmi csillogás helyett a lélektani drámára helyezte a hangsúlyt.

Funny Lady (1975)

A romantikus komédia elsősorban Barbara Streisand-moziként maradt meg az emlékezetben, ő alakítja ugyanis Fanny Brice énekest a címszerepben. Caan azonban a showman Billy Rose-ként méltó párja, ráadásul ez az egyik első jelentős alkalom, amikor nem valamilyen erőszakkal vagy belső vívódással küzdő szereplőt játszott.

Rollerball (1975)

Még ugyanabban az évben visszatért azonban a rá leginkább jellemző karakterhez: Norman Jewison klasszikussá nemesedett szatirikus-disztópikus akció-thrillerében egy népszerű sportolót alakít, aki maga is részt vesz az életre-halálra zajló görkorcsolyás játékban.

Bombasiker (1976)

Mel Brooks szatírájában Caan bebizonyította, hogy a sok keményfiú-szerep után sem áll távol tőle az önirónia – Anne Bancroft, Liza Minnelli, Burt Reynolds és Paul Newman mellett ő is magát alakítja. A sztori egy rendezőről és fura barátairól szól, akik igyekeznek 40 év után ismét tető alá hozni egy némafilmet.

Az erőszak utcái (1981)

9 évvel A keresztapa után ismét maffiafilmben tűnt fel: egy széftörőt játszik, aki visszavonulása előtt még egy utolsó balhéra készül. Michael Man rendezői debütálásában azonban a külsőségek ellenére egy nagymenő bűnöző helyett inkább egy mesterembert igyekezett alakítani, akinek a pénz helyett saját szakértelme számít.

Tortúra (1990)

Stephen King írásai közül sokból készült már film, alig akad azonban, ami jobb mint Rob Reiner thrillere. Ebben Caan alakítja a híres írót, aki autóbalesete után egy elvakult rajongója csapdájába esik. A mozit elsősorban a hangulatteremtés és az alakítások miatt díjazták, Kathy Bates megérdemelt módon az Oscart is elnyerte vele.

Első állomás: Las Vegas (1992)

Ismét egy példa arra, hogy a humor sem áll távol tőle: ismét egy szerencsejátékost alakít, ráadásul megcsillantja A keresztapa-beli karakterének paródiáját is. Andrew Bergman romantikus szösszenetében Nicolas Cage karaktere az anyja halálos ágyánál tett ígérete ellenére úgy dönt, mégis elveszi barátnőjét, ám Las Vegasban hatalmas tartozást halmoz fel, és csak Caan ajánlata segíthet rajta.

Petárda (1996)

„Anderson a megfelelő színészeket választotta. Legkockázatosabb döntése James Caan castingja volt” – írta a New York Times Wes Anderson korai remekéről. Sokak szerint ez volt a színész egyik legjobb szerepe, hiszen itt egyszerre élhette ki humoros oldalát és mutathatta meg, hogy annyi alakítás után még mindig képes új színt vinni egy erőszakos figurába.

Dogville – A menedék (2003)

Ismét egy maffia-karakter, de ezúttal is valami új, eddig nem látott megközelítésben. Lars von Trier kiváló avantgárd opuszában Nicole Kidman a krétával, jelzésszerűen ábrázolt díszletekben a maffia elől menekül – ezek vezéreként tűnik fel Caan, a rejtélyes Big Man szerepében.

Mi a manó (2003)

Karrierje végén Caan több bugyuta vígjátékban is feltűnt, a Mi a manó azonban azon üdítő kivételek közé tartozik, amely kiállta az idő próbáját, és ma már klasszikus karácsonyi mozinak számít. Ebben a Will Farrell alakította felnőtt manó felkerekedik, hogy megtalálja igazi apját – aki nem más, mint a Caan játszotta Walter Hobbs, a szívtelen fráter, aki ráadásul a Télapó virgácslistáján is szerepel.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.