Először nem is tudjuk, mi történik. Izgalmas vakációzás? Apuka sátorozik kislányával az erdő mélyén és mesél neki lámpaoltás előtt. Furcsa, de igen kreatív mesét, amelyben nem az öntelt, kétbalkezes Noé menti meg az állatokat az özönvíztől, hanem a bárkáról fölösleges harmadikként elküldött, ügyes róka.
Vagy annak párja – szövi tovább a kislány a mesét –, akit a megmentendő seregletben egy jobb megjelenésűnek ítélt hím rókához rendelt a történelem előtti kor eugenikát kedvelő ősatyja. Miért is ne? Különben is, állapítja meg a lány korára jellemző tiszta józansággal: valószínűtlen ez az egész megmentősdi. Hogy csak minden fajból egyetlen párt vesz föl ennek az inkább önmenedzselésben, mint valódi segítőkészségben jeleskedő Noénak a bárkája.
| ||
Ez a józanság, ez a valóságos dolgok világos megértésén, az ellenőrzött információk bevésésén alapuló szemlélet lesz meghatározó a későbbiekben is, amikor szépen, lassan szembesülünk azzal, hogy a látszólagos idill valójában hibalehetőséget nem hagyó élet-halál harc: utána vagyunk, végén a civilizáció összeomlásának, az erdőben óvatos határozottsággal közlekedő apa és lánya túlélnek, menedéket keresnek és bujdokolnak. Egy világjárvány végzett majdnem minden nővel (nem tudjuk meg, hogyan, nem is érdekes).
Akik életben maradtak, azok elzárva, szexrabszolgaként szolgálják ki a végleges szükségállapotba roskadt, depresszióba süllyedt és tesztoszterontól fűtött társadalom legerőszakosabbjait. És – más bolyongókkal vagy a városok népségével való szükségszerű, de sosem feszültségmentes érintkezésekkor – egyre kevésbé lehet titkolni a mindenre elszánt apja védelme alatt bujkáló, lassan kamaszkorba lépő gyerek nemét. Egy felbukkanó idegen mindig veszélyt jelent, jó szándékkal nem közelít senki.
Egy elhagyott házban nem szabad berendezkedni és a ház körül elrejtett túlélőcsomag végül tényleg jó szolgálatot tesz, amikor menekülni kell. Mert előbb-utóbb menekülni kell. És amikor végre elérik a szülői házat, ahol az apa töltötte gyerekkorát, ott is csak vendégei lehetnek az elhunytak helyére költözött idegeneknek. Az egyikük egész családját elveszítette a járványban, ő, a Bibliát fejből idéző sorstárs mintha megértené az apát, azt, miért tünteti fel fiúnak a lányt. Az értelmes felnőttek társaságát évek óta nélkülöző apa pedig itt, ebben az egyetlen pillanatban, a film aranymetszéspontján, óvatlannak bizonyul: elismeri a tényt.
Az egyébként roppant egyszerű történetben legkevésbé a sztori, a mese az érdekes. Tán egyik-másik elemét láttuk is már más disztópiákban. Az említett józanság mellett (az apa magyarázatai a világ jelenségeiről, a mindig fenntartott készenléti állapot napi rutinja) a film természetessége a lenyűgöző. Az író, rendező, főszereplő Casey Affleck az apa és lánya (a tökéletesen hiteles Anna Pniowsky) kettősének jeleneteiből komplett világot épít fel.
Olyat, amelyben az egymásért vállalt felelősség tartalmat ad a kötődés és szeretet fogalmainak, amelyben egyértelmű értékválasztás különíti el a lényeges dolgokat a lényegtelenektől, legyenek azok materiális javak vagy kulturális befolyások (a női láb hosszúságának kívánatos voltáról tett apai tanítás pl. a divat- és szépségipart, mint olyat teszi a helyére: a szemétbe). Apa és lánya jelenítik meg a valóságos – mert értékelvű és áldozathozatalra felkészült – közösséget.
Egy másik, nem kevésbé komplett világ az a széthullottságában a közösségnek még a lehetőségét is nélkülöző tömeges létállapot is, amellyel a lehető legkevesebbet kellene érintkezniük, de elkerülhetetlenül betolakszik az életükbe: rosszarcú fosztogatóktól, gyanakvó házfoglalókon át egészen a zárlat arctalan támadóiig. És csak erősödik az az érzés, hogy a mögöttük álló, inkább csak érzékeltetett világ csak egy egészen picit tér el attól, amilyennek mi is ismerjük a magunkét, még ha az emberi civilizációval kapcsolatos jámbor hiedelmeink el is takarják előttünk annak valódi természetét.
Ez a minden hamis humanista lózungot nélkülöző, csakis az áldozathozatalra kész szeretet erejét elismerő film ugyanis természetesen nem jövőfilm (a sci-fi idejétmúlt kategóriájába sorolt művek legtöbbjében semmiféle, tudománnyal kapcsolatba hozható állítás nincs). S hogy mennyire a jelen tudatállapotát tükrözi, az semmiből sem látszik meg inkább, mint a minapi tudósításokból, abból, ahogy az Egyesült Államok lakossága (s mint az utóbbi napokban kiderült, sok magyar is) reagál a hollywoodi világmegmentők beavatkozása híján aktuálisan és valóságosan közelítő pandémiára. Nem élelmiszerért vagy gyógyszerért állnak sorba a közösség megtartó erejében többé nem bízó polgárok. Hanem fegyverért.
Magyar felirat: bst2
