Franciaország az Arany Pálma-győztes helyett egy Binoche-filmmel megy neki az Oscarnak

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 23.

Mikrofilm

A nevezett film két séf két évtizedes románcáról, na és az ételekről, a szenvedélyről szól.

Amint arról mi is beszámoltuk, az idei Cannes-i Filmfesztivál fődíját Justine Triet Egy zuhanás anatómiája című filmje kapta. Ebben a Toni Erdmann-nal világhírűvé vált Sandra Hüller egy népszerű írót alakít, akit férje meggyilkolásával vádolnak – a tárgyalótermi dráma nemcsak magára a tárgyalásra, főhőse bűnösségére vagy ártatlanságára koncentrál, de górcső alá veszi Hüller karakterének magánéletét, a sajtóval és nyilvánossággal kapcsolatos viszonyát is.

Egy Arany Pálmánál általában nem nagyon kell jobb ajánlólevél, így a legtöbben készpénznek vették, hogy Franciaország ezt a mozit nevezi majd az Oscarra – nagy meglepetésre azonban nem így lett.

A franciák inkább a La passion de Dodin Bouffant (Dodin Bouffant szenvedélye) című, Amerikában The taste of things (A dolgok íze) címmel bemutatott filmet választották, mely ugyancsak Cannes-ban mutatkozott be, ahol rendezője, Trần Anh Hùng a Legjobb rendező díját nyerte el érte. A romantikus dráma főszereplői Juliette Binoche és Benoît Magimel, akik két gourmet séfet alakítanak – az ő 20 éven keresztül tartó románcukat mutatja be a 19. században játszódó mozi, amely Marcel Rouff 1924-es La vie et la passion de Dodin-Bouffant, Gourmet (nagyjából A gourmet Dodin-Bouffant élete és szenvedélye) című regényének adaptációja.

A filemt ugyan nem kísérte akkora felhajtás és kritikai siker, mint az Egy zuhanás anatómiáját, azonban mindenképpen könnyebben befogadható – a franciák arra számítanak, az amerikai közönség is jobban kedvel majd egy szenvedélyes, ételekről szóló romantikus filmet, mint egy bonyolult krimit. Két éve Julia Ducournau Arany Pálma-díjas Titán című megosztó testhorrorját nevezték, amely még a rövidlistáig sem jutott – akkor sokan épp bátorságáért kritizálták a választást, dönthettek volna ugyanis Céline Sciamma Petite Maman című tündéri fantasy-drámája, vagy épp Audrey Diwan Esemény című Annie Ernaux-adaptációja mellett is, a szakértők szerint mindkettő nagyobb eséllyel szállt volna harcba a díjért. Ezúttal úgy néz ki, megfogadták a tanácsokat és a kevésbé szélsőséges mozit választották.

A Dodin Bouffant szenvedélye rendezőjének, Húngnak ez a hetedik nagyjátékfilmje, debütálásával, az 1993-as A zöld papaya illatával azonban egyből Oscar-jelölést szerzett Vietnámnak, amelynek ez volt az első nominációja. 2010-ben Murakami Haruki Norvég erdő című klasszikusából készített japán nyelvű adaptációt.

Az, hogy Franciaország nem jelölte, nem jelenti azt azonban, hogy az Egy zuhanás anatómiája feltétlen Oscar nélkül marad: amerikai jogait az a Neon vásárolta meg, amely hatalmas tapasztalatokkal rendelkezik az Oscar-kampányok terén, ők juttatták díjhoz, illetve jelölésekhez többek között az Élősködőket, A világ legrosszabb emberét, A szomorúság háromszögét, vagy épp az Én, Tonyát. A hírek szerint a forgalmazó idén elsősorban Triet filmjében bízik, amelyet szeretnének a jelöltek között látni a főbb kategóriákban, így a Legjobb filmeknél, a Legjobb rendezőnél és a Legjobb forgatókönyveknél is.

A mozi egyik legnagyobb erőssége azonban a főszereplője, Sandra Hüller, akinek komoly esélye van a Legjobb női főszereplők között. Hüller ráadásul ugyancsak szerepel a britek Oscar-jelölt filmjében, Jonathan Glazer The Zone of Interest című drámájában – Martin Amis regényének adaptációja Rudolf Hössről és feleségéről szól. Utóbbit alakítja Hüller, aki emiatt a Legjobb női mellékszereplők között is indulhat majd az Oscarért.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.