Amint arról mi is beszámoltuk, az idei Cannes-i Filmfesztivál fődíját Justine Triet Egy zuhanás anatómiája című filmje kapta. Ebben a Toni Erdmann-nal világhírűvé vált Sandra Hüller egy népszerű írót alakít, akit férje meggyilkolásával vádolnak – a tárgyalótermi dráma nemcsak magára a tárgyalásra, főhőse bűnösségére vagy ártatlanságára koncentrál, de górcső alá veszi Hüller karakterének magánéletét, a sajtóval és nyilvánossággal kapcsolatos viszonyát is.
Egy Arany Pálmánál általában nem nagyon kell jobb ajánlólevél, így a legtöbben készpénznek vették, hogy Franciaország ezt a mozit nevezi majd az Oscarra – nagy meglepetésre azonban nem így lett.
A franciák inkább a La passion de Dodin Bouffant (Dodin Bouffant szenvedélye) című, Amerikában The taste of things (A dolgok íze) címmel bemutatott filmet választották, mely ugyancsak Cannes-ban mutatkozott be, ahol rendezője, Trần Anh Hùng a Legjobb rendező díját nyerte el érte. A romantikus dráma főszereplői Juliette Binoche és Benoît Magimel, akik két gourmet séfet alakítanak – az ő 20 éven keresztül tartó románcukat mutatja be a 19. században játszódó mozi, amely Marcel Rouff 1924-es La vie et la passion de Dodin-Bouffant, Gourmet (nagyjából A gourmet Dodin-Bouffant élete és szenvedélye) című regényének adaptációja.
A filemt ugyan nem kísérte akkora felhajtás és kritikai siker, mint az Egy zuhanás anatómiáját, azonban mindenképpen könnyebben befogadható – a franciák arra számítanak, az amerikai közönség is jobban kedvel majd egy szenvedélyes, ételekről szóló romantikus filmet, mint egy bonyolult krimit. Két éve Julia Ducournau Arany Pálma-díjas Titán című megosztó testhorrorját nevezték, amely még a rövidlistáig sem jutott – akkor sokan épp bátorságáért kritizálták a választást, dönthettek volna ugyanis Céline Sciamma Petite Maman című tündéri fantasy-drámája, vagy épp Audrey Diwan Esemény című Annie Ernaux-adaptációja mellett is, a szakértők szerint mindkettő nagyobb eséllyel szállt volna harcba a díjért. Ezúttal úgy néz ki, megfogadták a tanácsokat és a kevésbé szélsőséges mozit választották.
A Dodin Bouffant szenvedélye rendezőjének, Húngnak ez a hetedik nagyjátékfilmje, debütálásával, az 1993-as A zöld papaya illatával azonban egyből Oscar-jelölést szerzett Vietnámnak, amelynek ez volt az első nominációja. 2010-ben Murakami Haruki Norvég erdő című klasszikusából készített japán nyelvű adaptációt.
Az, hogy Franciaország nem jelölte, nem jelenti azt azonban, hogy az Egy zuhanás anatómiája feltétlen Oscar nélkül marad: amerikai jogait az a Neon vásárolta meg, amely hatalmas tapasztalatokkal rendelkezik az Oscar-kampányok terén, ők juttatták díjhoz, illetve jelölésekhez többek között az Élősködőket, A világ legrosszabb emberét, A szomorúság háromszögét, vagy épp az Én, Tonyát. A hírek szerint a forgalmazó idén elsősorban Triet filmjében bízik, amelyet szeretnének a jelöltek között látni a főbb kategóriákban, így a Legjobb filmeknél, a Legjobb rendezőnél és a Legjobb forgatókönyveknél is.
A mozi egyik legnagyobb erőssége azonban a főszereplője, Sandra Hüller, akinek komoly esélye van a Legjobb női főszereplők között. Hüller ráadásul ugyancsak szerepel a britek Oscar-jelölt filmjében, Jonathan Glazer The Zone of Interest című drámájában – Martin Amis regényének adaptációja Rudolf Hössről és feleségéről szól. Utóbbit alakítja Hüller, aki emiatt a Legjobb női mellékszereplők között is indulhat majd az Oscarért.
