Erős mezőnyt, veterán rendezőket és „magyar” díjat is hozott az idei Cannes-i Filmfesztivál

Mikrofilm

A fődíjat egy női rendező vitte haza, a legnagyobb figyelem azonban továbbra is a veterán férfi rendezőket és színészeket illette meg Cannes-ban. A legjobb rövidfilm díját Buda Anna Flóra kapta; alkotását pedig kénytelen volt Franciaországban elkészíteni, itthon ugyanis pénzt nem, csak utólagos gratulációt kapott - attól a Nemzeti Filmintézettől, amelyik háromszor dobta vissza a filmtervet.

„Remek szüreti év volt” – foglalta össze benyomásait a The Guardian Cannes-i tudósítója, véleményével pedig nincs egyedül. A világ legnagyobb presztízsű filmfesztiválja sokat vesztett fényéből, de mintha az elmúlt években magára talált volna. A pandémia után a tavalyi esemény a sztárok ünnepe volt; az idén pedig ismét arra koncentráltunk, amiért Cannes eredetileg létrejött: magukra a filmekre. A felhozatal pedig egybehangzó értékelések szerint erős és változatos versenyt hozott és a díjak is jó helyre vándoroltak.

A jellemzően auteur-rendezők uralta közegben kevés szó esik róla, de

a fesztivál legnagyobb nyertese Sandra Hüller volt:

a német színésznőt legtöbben itthon a Toni Erdmann főszerepében ismerhették meg, de szerepelt Németország másik Oscar-nevezettjében, az Én vagyok a te emberedben is. Idén két filmmel is érkezett Cannes-ba, ráadásul ez a kettő kapta a legjobb kritikákat és a legnagyobb elismeréseket is. Justine Triet Egy zuhanás anatómiája című tárgyalótermi drámájában egy népszerű írót alakít, akit férje meggyilkolásával vádolnak – a film nemcsak magára a tárgyalásra, főhőse bűnösségére vagy ártatlanságára koncentrál, de górcső alá veszi Hüller karakterének magánéletét, a sajtóval és nyilvánossággal kapcsolatos viszonyát is. Végül ez a film nyerte el a fődíjnak számító Arany Pálmát, ezzel pedig Triet mindössze a harmadik női győztesnek számít Jane Campion (A zongoralecke) és Julia Ducournai (Titán) után. „A kultúra kommercializálása, amelyet ez a neoliberális kormány támogat, épp Franciaország kulturális kiválóságát teszi tönkre” – fogalmazott a rendező köszönőbeszédében, melyben kritizálta Emmanuel Macron nyugdíjreformját is, mely ellen százezrek tüntettek.

Hüller másik mozija, melytől talán legtöbben várták, hogy megkapja a fődíjat a Ruben Östlund elnökölte zsűritől, a The Zone of Interest volt, amely a második díjnak számító Nagydíjat vihette haza. A nemrég, a fesztivál ideje alatt elhunyt Martin Amis regényének adaptációját az a Jonathan Glazer rendezte, aki a hatalmas kritikusi sikert arató 2013-as A felszín alatt című sci-fije óta nem rendezett játékfilmet. Új mozija egy olyan német tiszt magánéletét mutatja be, aki számtalan zsidó kivégzéséért felelt Auschwitzban. A haláltáborok borzalmai azonban csak a háttérben jelennek meg, a The Zone of Interest ugyanis inkább főhősének és feleségének kapcsolatát mutatja be. Utóbbit alakítja Hüller, aki meglepetésre két kiugró alakítása ellenére sem nyerte el a legjobb színésznő díját. Az ugyanis a török Merve Dizdarhoz vándorolt, aki egy vidéki tanárnőt alakít Nuri Bilge Ceylan About Dry Grasses című drámájában. Ceylan hosszú, általában három órát karcoló, filozofikus és költői filmjeiről ismert, legújabb alkotása pedig pont ilyen. A rendező visszatérő vendégnek számít Cannes-ban, 2003-as Messze című filmjével a zsűri Nagydíját, a 2006-os Éghajlatokkal a kritikusok FIPRESCI-díját, a 2008-as Három majommal a legjobb rendező elismerését, a 2014-es Téli álommal pedig az Arany Pálmát is elnyerte. A legjobb színész Jakuso Kodzsi lett, aki Wim Wenders Perfect Days című legújabb filmjében vécéket takarít Tokióban, közben azonban olvas, fákat nevel és a körülötte lévő embereket figyeli meg.

 
Wim Wenders német rendező és Jakuso Kodzsi japán színész a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál záróünnepségén 2023. május 27-én
Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

Nem Wenders volt az egyetlen veterán direktor az idei mustrán, a német rendező ráadásul 77 évével még korelnöknek sem számít. Ez a cím a 82 éves Victor Erice-t illeti meg. A spanyol rendező legismertebb filmje talán A méhkas szelleme, vagy épp az 1992-es A birsalmafa árnyéka, mely annak idején a Nagydíjat és a FIPRESCI-díjat is hazavihette Cannes-ból. Erice azóta, azaz több mint harminc éve nem is rendezett játékfilmet, hatalmas volt tehát az érdeklődés legújabb alkotása, a Close Your Eyes iránt; épp ezért érthetetlen, a fesztivál miért nem válogatta be a mozit a versenyszekcióba. Maga Erice dühös nyílt levélben kelt ki az ellen, hogy filmjét a kisebb presztízsű Cannes Premiere szekcióban mutatták be.

Az Arany Pálmát ugyan női rendező vitte haza, Cannes azonban továbbra is véneknek való vidék – mutattak rá a kritikák, kiemelve hogy a legnagyobb figyelmet még mindig az idős férfi rendezők keltik. A már említett Victor Erice és Wim Wenders-pároson kívül elég csak Martin Scorsese legújabb filmjének premierjére gondolnunk; vagy Harrison Fordra, aki az új Indiana Jones-kalanddal érkezett az fesztiválra. Előbbi, azaz a Megfojtott virágok nagy sikert aratott a nézők és kritikusok körében is. Van, aki máris Scorsese legkeserűbb filmjeként emlegeti, amelyben DiCaprio élete alakítását nyújtja. Az alkotás igazi felfedezése azonban Lily Gladstone, aki eddig főleg függetlenfilmek és sorozatok mellékszerepeiben tűnt fel (Egyes nők; First Cow; A rezervátum kutyái), de szinte biztos, hogy versenybe lesz a jövő évi Oscarért. A legújabb Indiana Jones megítélése már nem ennyire egyértelmű: a digitálisan megfiatalított Fordot felvonultató kaland mindössze 49 százalékon áll a kritikákat összegző RottenTomatoes oldalon. Ha a kasszáknál is elhasal a mozi, talán a producerek is meghallják az egyre hangosabb sirámokat, és abbahagyják a mesterséges intelligencia segítségével végrehajtott filmes fiatalításokat – az ugyanis nem működik Fordnál, de nem működött DeNirónál (Az ír), Samuel L. Jacksonnál (Captain Marvel) és Will Smithnél (Gemini Man) sem.

 
Robert De Niro, Leonardo DiCaprio és Martin Scorsese a Killers Of The Flower Moon (Megfojtott virágok) című filmjük bemutatóján a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon 2023. május 20-án
Fotó: MTI/EPA/Guillaume Horcajuelo

Az idei fesztiválra azonban Fordon kívül egy másik világsztár is visszatért – mindjárt családostul. A nyitófilm az a Jeanne Du Barry – A szerető volt, melyben Johnny Depp XV. Lajost alakítja. Ez Depp első nagyobb produkciója azóta, hogy hatalmas médiaérdeklődés mellett lezárult pere volt feleségével, Amber Hearddel. A közönség ugyan álló ovációval fogadta a színészt, a kritikusok azonban már nem voltak ennyire elragadtatva. Hasonlóan megosztóan sikerült Depp lányának, Lily-Rose Deppnek a Cannes-i debütálása. A modell-színésznőt korábban olyan filmekben láthatta a közönség, mint a Nagyvadak, az V. Henrik vagy a Csendes éj, áttörését azonban a The Weeknddel közösen készített, Az idol című sorozata hozhatja el számára. A sorozat már bemutatása előtt botrányt okozott, mivel a produkció munkálatait viszályok, toxikus légkör és rendezőváltás is hátráltatta – nem beszélve arról, hogy az új direktor bizarr szexuális jelenetekkel pakolta tele az egyébként is kirívó sorozatot; minderről ebben a cikkünkben írtunk részletesebben. Hogy Az idol lesz-e az HBO következő Eufóriája, az csak később derül ki. A sorozatot június 4-én mutatják majd be.

A versenyszekció egyik legnagyobb neve a visszatérő Wes Anderson volt, az amerikai kortárs függetlenfilm egyik legnagyobb lieblingje, akit már hétszer jelöltek Oscarra, háromszor pedig Arany Pálmára. Utóbbit legfrissebb, Asteroid City című filmjével sem nyerte el, ami azért nem meglepő, mert alig volt film az idei felhozatalból, ami jobban megosztotta a közönséget. Abban továbbra is mindenki egyetért, hogy Anderson korunk egyik legegyedibb alkotója – amiről a nevét viselő TikTok-trend is árulkodik –, az Asteroid Cityben pedig a rá jellemző színpalettától kezdve az ikonikus beállításokon át a sztárokkal teli szereposztásig ott van minden, amit megszokhattunk tőle. Amint azonban a kritikák kiemelik, ez nem annyira vígjáték, mint „vígjáték”: Anderson talán soha nem mozdult el ennyire az önreflexió irányába; sokan pedig épp ezért dicsérik, míg másoknak kevésbé jött be a húzása. A film az 50-es években játszódik egy poros amerikai kisvárosban, melyet egy világméretű esemény renget meg.

Nem mehetünk el szó mellett az egyetlen magyar, azaz „magyar” díjazott mellett sem:

a legjobb rövidfilm díját Buda Flóra Anna 27 című animációja kapta, az elismerést ráadásul Enyedi Ildikó zsűrielnöktől vehette át.

A Nemzeti Filmintézet „óriási gratulációt” küldött a díjhoz, ami már csak azért is gyomorforgató, mert háromszor dobták vissza a projektet, és végül nem is támogatták a filmet.

Mint a rendező később elmondta, a Filmirodán keresztül a film részesült a 30 százalékos magyar adóvisszatérítésből, amit minden Magyarországon gyártott film igénybe vehet – így tehát közvetve valóban van benne magyar pénz, ez azonban egyáltalán nem a Filmintézet érdeme.

 
Buda Flóra Anna rendező a színpadon, miután 27 című animációs filmjével elnyerte a rövidfilm kategória Aranypálma díját a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zárónapján, 2023. május 27-én
Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra

„Nem beszélve arról a munkáról, amit a magyar producerek – Osváth Gábor és Lukács Péter Benjámin tettek hozzá, valamit a magyar produkciós stáb munkájáról, melyet Andrasev Nadja vezetett” – fogalmazott a rendező, hozzátéve: „Az irántuk érzett tiszteletből és a Filmiroda közvetett támogatása miatt ezt a filmet továbbra is francia–magyar koprodukciónak hívjuk, bármennyire is kilátástalannak tűnik a helyzet”. Buda köszönőbeszédében a magyar tanároknak és diákoknak ajánlotta díját. A díjnyertes 27 című kisfilm a Friss Hús fesztiválon nézhető majd. 

(Címlapképünkön: Justine Triet francia rendező kezében a fesztivál fődíjával, az Arany Pálmával, amelyet az Egy bukás anatómiája című filmjéért vett át a 76. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál záróünnepségén 2023. május 27-én. Fotó: MTI/EPA/Mohamed Badra)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Bányai Kelemen Barna: Engem a szerelem vezérelt

A színész hat éve tagja a Katona József Színház társulatának, de sokfelé játszik, most épp a Radnótiban volt bemutatója. Az Ördög Tamással folytatott munkáról, a Tarnóczi Jakab-féle Extázisról és a Mohácsi testvérekről is beszéltünk vele, s persze szó esett a filmezésről is.