Film

Gumikesztyű

Kitty Green: Az asszisztens

  • 2020. július 25.

Mikrofilm

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, micsoda forradalmári bátorság kellett az elmúlt néhány évben annak a szexus és nexus vezérelte, fojtogató gyakorlatnak a megtöréséhez, amely a hatni, de legalábbis látszani akarást üzletként prezentáló rendszerekben (színház, film, tévé, zeneipar stb.) mindig is merő hatalmi aktus volt. Nem egyes nagytermészetű hímek magánszenvedélye, hanem a hierarchiában való előbbre jutás reményében annak minden résztvevője által elfogadott és működtetett rendszer maga. Hírességek ismertté vált megaláztatásai csak rávilágítottak a közeg mérgező voltára.

A dokumentumfilmesként szép sikereket elért Kitty Green bemutatkozó játékfilmje nem az Oscar reflektorfényébe tolt ún. Nagy Sztori, amelyben ismert emberek nagy visszhangot keltve (és sok apró részletet kozmetikázva) lelepleznek, mint pl. az idei gálán többszörösen jelölt Botrány. A film helyszínét és kereteit adó produceri irodában a főnököt nem is látjuk, híres színész vagy rendező sem tűnik fel. Üzem ez, gyártás folyik, szervezés, tárgyalások vannak, befektetők felhajtása: a fogaskerekeket látjuk működni. Ilyen fogaskerék a címszereplő beosztott is. A lány nyitja hajnalban az irodát, rendet tesz a főnök úr asztalán, szőnyegén, kanapéján: dossziék elvágólag, elhullajtott karperec vissza a tegnap esti feltörekvő tehetségnek, foltocska vegyszerrel, kefével eltávolítva. Gumikesztyűben. Nap közben intézkedik, olykor a vele egy szobában dolgozó állaza ficsúrok helyett is, hiszen ő tud mindent a tárgyalások időpontjától a reptéri indulásokon át a főnök programja után érdeklődő, féltékeny feleség lepasszolásáig. Ajtónál, liftnél ő engedi előre a férfiakat, ő kér elnézést mások hibái miatt, ő hunyászkodik meg mások helyett. Megtestesült lábtörlő, akire minden cipő rálép, de ez a lábtörlő azt reméli, hogy egyszer majd perzsaszőnyeg lesz belőle, amelyhez le kell venni a cipőt. Aztán jön egy lány. Helyeske pincérnő Mucsáról, ugyanarra a pozícióra, amelyet ő tölt be. Csak neki nem kell dolgoznia és szobát is bérelnek számára egy drága hotelben (a címszereplő, ki más?). És akkor panaszt tesz az asszisztens, nem is csak maga, hanem a karrierjét a főnök úr cicájaként megalapozni gondoló naiva érdekében…

Nem, itt nem csupán a filmgyártás vagy tágabban értve az ún. média világán belüli visszaélésekről van szó. A színhely (egyetlen irodaház) és az idő (egyetlen nap) talán szűkös, de a megjelenített összefüggések annál nagyobb teret (amely voltaképpen az individuális érdekek irányította emberi társadalom, mint olyan) és időtávlatot (száz évek? ezrek?) láttatnak egyben. Összetett, bonyolult kölcsönhatások, durva, mégis a szofisztikált manipuláció magas fokán űzött játszmák rendszereként jelenik meg a társadalmi létezés maga. Életcéljaikkal, ún. álmaikkal zsarolható emberek próbálnak kis előnyökhöz jutni embertársaik rovására, vagy elhárítani az egzisztenciális összeomlás rájuk leselkedő veszélyét. Mindenki a rendszer része, helye a táplálékláncban van, morális megfontolások a túlélése ellen hatnak.

A párbeszédek: csupa triviális közlés. Tőmondatok, olykor el is harapva (a főnöknek hangját is csak egyetlen másodpercre, egy be sem fejezett utasítás erejéig halljuk). Ehhez képest hat elementáris erővel az asszisztenslány és a társaság személyzetisének dialógusa, amelyben a tapasztalt, korruptságát teljesen rendben lévő dörzsöltségként megélő hivatalnok szelíden, csakis a lány érdekeit szem előtt tartva feltörli a padlót az okvetetlenkedő beosztottal.

Ez egy igazi film, olyan, amelyben az egészen egyszerű képek, beállítások jelentéssel telítenek meg ezerszer látott, de így még sosem észlelt gesztusokat, helyzeteket. A tökéletesen felépített, az összefüggéseket keresztbe-kasul, tulajdonképpen egészen banális képek pontos kontextusba helyezése révén láttató film visszafogottsága feszültséggel tölt meg egy fénymásolást, egy kabátlevételt, sőt egy kabát le nem vételt is. A tekintetek, a mozdulatlan arcban tizedmásodpercre megjelenő, azonnal el is fojtott érzelmi reakciók beszédesebbek akármilyen, hevesen előadott monológnál. A fegyelmezetten izzó alakítást nyújtó Julia Garnerrel biztosan szívesen dolgozott volna Bergman is.

Magyar felirat: Tunbige

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.