Magyar Narancs: A házát építgető Jack foglalkozására nézve mérnök, szenvedélyét tekintve sorozatgyilkos. Quentin Tarantino épp a Manson-féle gyilkosságokról készít filmet. De érdemes valós gyilkosságokkal bíbelődni, amikor ott a művészi fantázia?
LT: A való élet mindig jobb, mert mindig érdekfeszítő. Tarantinóé valószínűleg érdekes film lesz, ha nem rak hozzá túl sokat a saját dolgaiból. Akkor hinni fogok a filmjének.
MN: A Melankólia idején az ujjaira tetováltatta a FUCK szót…
LT: (Mutatja, hogy megvan a tetoválás.)
MN: Felteszem, hogy a világnak címzett bemutatás vágya ihlette. Jól jött ez az indulat a sorozatgyilkos Jack figurája és az ő szörnyű tetteinek megálmodásakor?
LT: Gyilkos nem vagyok, szóval el kellett képzelnem Jack tetteit – igyekeztem a tőlem telhető legjobbat nyújtani. Nem feszélyezett, hogy túl messzire megyek, hiszen az amerikaiak az enyémnél sokkal erőszakosabb filmeket szoktak csinálni. De Cannes-ban a közönség egy része nem bírta, és kiment a vetítésről.
MN: Elismerésnek veszi, ha kimennek a filmjéről?
LT: Igen. Mindig is azon a véleményen voltam, hogy a közönség egy része, úgy 20 százalékig, hagyja csak el a termet. De a 20 százalékot sajnos nem sikerült elérnünk.
MN: Előző filmjével, A nimfomániással sikerült a kívánatos 20 százalékot a terem elhagyására késztetni?
LT: Igen, azt hiszem, sikerült. Az abortusz például nem valami kedves rész.
MN: Legutóbb azután beszélgettünk, hogy Cannes-ban azokat a hírhedt megjegyzéseit tette Hitlerről és Albert Speerről. Akkora bajt hozott magára, hogy meg is fogadta, többet nem szólal meg nyilvánosan. Ehhez képest itt az új filmje, amelyben, ha csak egy villanásnyira, Albert Speer építészeti nagyságát dicséri. Sajátos humorú visszavágás lenne ez Cannes-nak?
LT: Először is én senkit sem dicsérek, ez egy játékfilm, merő fikció, a főszereplő pedig, mint említettem, egy nagyon ördögi alak. Egyszerűen elképzeltem, mit tennék én egy adott helyzetben, ha magam is ilyen ördögi természet lennék. De nem, én aztán senkit sem dicsérek.
| ||
MN: Lehet, hogy a barátai jobban értékelik az ön erős humorát, mint a cannes-i vagy bármilyen közönség?
LT: Bármit is csinálok, annak mindig a humor az alapja. A humor olyan erő, amit sokféleképpen lehet használni. Adhatok neki ijesztő, sőt, a néző számára szinte elviselhetetlen formát. Minden filmem humoros helyzeteken alapul. A szereplőim mindenféle furcsa kis dolgot művelnek, olyasmiket, amik, legalábbis az én szememben, élettelibbé teszik őket.
MN: Hol a humor például az Antikrisztusban?
LT: Nem azt mondom, hogy ez a humor feltétlenül látható is a vásznon, csak annyit mondok, hogy az én erőm, ha egyáltalán van ilyen, a humorból táplálkozik. Az Antikrisztust a hosszú depresszióm után készítettem, ez a film a tudatalattim lenyomata.
MN: Nemrég halt meg Claude Lanzmann, a Shoah rendezője (interjúnk vele itt). Ő újságíróként találkozott is Albert Speerrel. Ön találkozna Speerrel?
LT: Igen. Speer nagyon jó példája annak, hogy diktátorok uralma alatt is lehet nagy műveket alkotni. Leni Riefenstahl is nagyon kedves volt Hitlernek. Ő és Speer monumentális dolgokat alkothattak, a diktatúra ezt lehetővé tette. Speerről persze napvilágot láttak hírek, hogy nem túl kedves dolgokat művelt. Lehet, hogy mégis vissza kéne utasítanom a találkozást.
MN: Milyen filmnek tartja Lanzmann Shoah-ját?
LT: Nem láttam.
MN: Az Európa című filmje Németországban játszódik közvetlenül a második világháború után. Nem fordult meg a fejében, hogy magáról a holokausztról csináljon filmet?
LT: Nagyon is érdekel a téma, persze, de vannak nálam alkalmasabb emberek a feladatra, az ezzel járó kutatásra például. Ez egy nagyon komoly téma.
MN: Amíg tartott a náci színezetű megjegyzései miatt kapott cannes-i kitiltás, előszeretettel viselte a fesztivál aranypálmás logójából viccet csináló Persona Non Grata feliratú pólóját. Olykor még felveszi?
LT: Ma nem vettem fel. De úgy tűnik, többé már nem is vagyok nemkívánatos személy.
| ||
MN: Élvezte a persona non grata státust?
LT: Nagyon is konkrét állapot volt. Kicsit büszkévé is tett, mert még sosem találkoztam egyetlen persona non gratával sem. Azóta viszont kitiltás helyett egy jó nagy medállal tüntettek ki a franciák.
MN: Jack oly bestiális módokon bánik el a nőkkel, hogy előfordulhat, most majd a közönsége kiáltja ki nemkívánatos személynek.
LT: A közönségről nem tudok mit mondani, sosem gondolok rájuk. Az emberek, ideértve a kritikusokat is, mindig a legutóbbi filmemet akarják viszontlátni, de nekem haladnom kell előre.
MN: És mit szól a nőgyűlölet vissza-visszatérő vádjához? Gyakran felmerül, hogy nem szereti a nőket, és erre jön Jack és szörnyűségeket művel a női áldozataival…
LT: Azt gondolom, hogy egyike vagyok azoknak az európai filmrendezőknek, akik a legtöbb filmet készítették a nőkről. Oly sok filmemben fejeztem ki a szeretetemet a nők iránt. A nimfomániás például a nők dicsérete. Most viszont az a vágyam támadt, hogy egy nagyon ördögi férfit ábrázoljak. Sok olyan nőt ismerek, akit nagyon is érdekelnek a sorozatgyilkosok. Volt egy sorozatgyilkos, egy amerikai, rendkívül jóképű volt. A tárgyalóterem csodaszép hölgyekkel volt tele.
MN: A nőket ünneplő líraibb alkotások közül melyik áll közel a szívéhez?
LT: Ilyen például az India Song Marguerite Duras-tól.
MN: Tavalyi filmjében Aki Kaurismäki (interjúnk vele itt) nem csinált titkot abból, milyen lesújtó véleménnyel van arról, ahogy az európai hatóságok, például a finnek, de említi a magyarokat is, a menekülteket fogadják. Elégedett azzal, ahogy a dánok kezelik a helyzetet?
LT: Természetesen nem. Egy tökéletes világban persze semmi szükség nem lenne integrációra, mindenki megtarthatná az anyanyelvét és a kultúráját. Azt gondolom, hogy Dániának és a dánoknak nagyon jót tesznek a nálunk élő bevándorlók. Persze látom a problémát, ha például Afrika egésze elindulna Európa felé. Nálunk a politika válasza erre, hogy a szociáldemokraták összeálltak a szélsőjobbal. Ez szégyenletes. Nem tudom, mi lehetne a helyes megoldás, de az, ami nálunk történik, biztosan nem jó.
MN: A dán lapok kikérik a véleményét belpolitikai kérdésekben?
LT: Normális esetben kívül maradok ezeken. Amikor fiatal voltam, kommunista voltam. Teljes mellszélességgel támogatom a kommunizmus mögötti elgondolást, csak hát a gyakorlat, ugye, az nem túl szép dolgokhoz vezetett, ahogy azt a Jackben is láthatja. Valahogy minden ilyen kísérlet diktatúrával végződik. Ha a kommunizmus számítógépes szoftver lenne, csinálni kéne egy 2.0-s változatot.
MN: Kaurismäki arról is beszélt, hogy a filmjei felét részegen forgatta. Ön is említette, hogy az alkohol segítségére volt a filmezés során. A Jack elkészítését is segítette?
LT: Nem mondanám. Az írói fázis során biztosan nem volt jellemző, de valamennyit ittam, mialatt forgattunk. De ez csak az idegességem miatt volt. Alkoholproblémákkal küzdöttem, küzdök, de e pillanatban józan vagyok.
MN: A dolgozószobájában állt egy csodás flipper. A flipperezés nem segít a forgatással járó feszültség oldásában?
LT: De. Ez egy spéci masina, úgy hívják, A fekete lagúna szörnye. Fiatalabb koromban többet flippereztem, az évek múlásával az ember közeli kapcsolatba kerül a gépével.
MN: Még mindig a dolgozószobája falára írja fel az épp készülő forgatókönyv fejezeteit?
LT: A Jacket is a falra írtam, tele volt jegyzetekkel a fal. Könnyű módszer, csak le kell festeni fehérrel az előző film vázlatait, és már kezdheted is a falra írni a következőt.
MN: Idén ünnepeljük Bergman 100. születésnapját. Újranézte a filmjeit?
LT: Egyike vagyok azoknak, akik kivétel nélkül minden egyes Bergman-filmet láttak. És ebbe beletartoznak a reklámfilmek és a furcsa kisfilmjei is. Bergmant tanultam az egyetemen. Tényleg rengeteg filmet csinált. Nem olyan rég néztem újra a Tükör által homályosant. Fantasztikus film Harriet Anderssonnal. Azon a szigeten forgatták, ahová Bergman később házat épített, és ahol végül meghalt.
| ||
MN: Az ön 100. születésnapi évfordulós ünneplésére milyen Lars von Trier-filmeket ajánlana?
LT: Hát, ha olyan filmeket csinálnék, amiket ajánlgatni tudnék bárkinek is, akkor másfajta filmeket csinálnék. Az én filmjeim nem nagy közönségnek szólnak.
MN: Melyik érte el a legnagyobb közönséget?
LT: Még mindig azt gondolom, hogy a Hullámtörés. És A Birodalom, mert azt a tévének készítettem.
MN: Lehet, hogy nem akarja senkinek sem ajánlani a filmjeit, de a Jackben egyszer csak a korábbi filmjeiből bevágott részletek bukkannak fel.
LT: Ez csak egy kis bennfentes vicc volt. Eredetileg más rendezők filmjeiből szerettem volna bevágni részleteket, de az meghiúsult, mert rettentően sokba került volna. És akkor azt mondtam, bassza meg, a saját filmjeim jogai végül is nálam vannak, és amúgy is csak 20 másodperc az egész. Nem nagy ügy.
MN: Vegyük ezt úgy, hogy Lars von Trier kifejezi tiszteletét Lars von Trier előtt?
LT: Inkább azt mondanám, hogy úgy fest a film, mint egy végrendelet. Ha el tud tekinteni a brutális cselekménytől, akkor érezhet benne egy kis szomorúságot, mintha valami utolsó dolgot nézne. De vagy száz másik rendezőtől is használhattam volna klipeket. Mielőtt elkezdtük volna a forgatást, fent voltunk északon, Svédországban. Rettenetes hideg volt, influenzás voltam, minden szörnyű volt. De ha egy bizonyos szögben kinéztem az étteremből, mintha A keresztapa egy jelenete tárult volna elém. Tudja, Michael háza a tó mellett. Ha nagyon maga alá temetett a depresszió, csak lementem az étterembe, és ott várt a keresztapával közös otthonom. Hát, ő sem egy túl kedves alak.
MN: Mire a Jack elkészült, már javában zajlott a #metoo. Mit gondol a mozgalomról?
LT: Azt, hogy jó ötlet. Az internet használatának helyes módja. De hozzá kell tennem, hogy veszélyes módja is. Olyan ez, mint egy bírósági tárgyalás bíró nélkül. Kockázatos üzlet.
MN: Björk, a Táncos a sötétben főszereplője azt írta a Facebookon, hogy egy dán rendező a forgatás során szexuálisan zaklatta őt. Beszéltek azóta, hogy Björk a nyilvánosság elé állt?
LT: Nem beszéltem azóta vele, hogy Cannes-ban díjat kaptunk. Björk nem olyasvalaki, akivel csak úgy beszélni lehet.
