„Hívjon őfelségének!” – Imelda Staunton színész

Mikrofilm

Brit nemzeti kincs. Ő volt Vera Drake Mike Leigh-nél és Dolores Umbridge a Harry Potter-univerzumban. A hazai mozikban most a Táncterápia című film táncos lábú, megcsalt feleségeként csodálhatjuk meg. Telefonon beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: Sandra, a filmbeli feleség előszeretettel hívja magát Lady Abbottnak, mert a férjét épp kitüntette – a Brit Birodalom Rendjébe választotta – a királynő. Ez önnel is megtörtént nem is egyszer: először a tiszti, majd a parancsnoki fokozatot kapta meg. Csak nem Lady Stauntonnak kellene szólítanom?

Imelda Staunton: Tudja mit, hívjon csak őfelségének! De semmi esetre sem Lady Stauntonnak.

MN: Mennyivel előnyösebb, ha az ember már nem is tiszt, hanem egyenesen a Brit Birodalom Rendjének parancsnoka?

IS: Nézze, egy dolog biztos, ettől még semmit sem adnak olcsóbban a boltban. Ha őszinte akarok lenni, ezek a címek nem fejeznek ki mást, mint valami hivatalos köszönetfélét. Attól tartok, sem a tiszti, sem a parancsnoki ranggal nem jár semmi kiváltság. De legalább találkoztam a királynővel. Az első kitüntetést ő adta át, a másodikat Vilmos herceg.

MN: A Táncterápiában nemcsak prózai, de táncos feladatai is adódtak. Olyan musicalszínészi múlttal, mint amilyennel ön dicsekedhet, ez meg sem kottyanhatott.

IS: Mi tagadás, valóban akadnak musicalek a múltamban, van egy kevés énekes és táncos tapasztalatom. Ami persze hasznos volt, de ez nem azt jelenti, hogy félvállról vettem volna a feladatot, szorgalmasan próbáltam, mint mindenki más. És mondhatom, egész jól helytálltunk, amikor eljött a nagy pillanat. Vegye hozzá, hogy amit csináltunk, az maga volt a gerilla-filmkészítés. Fogtuk magunkat, és London kellős közepén, este 11-kor nekiálltunk táncolni. Ilyenkor azért az idegek is táncolni kezdenek.

false

 

Fotó: Cirko Film

MN: A londoni járókelők értékelték a produkciójukat?

IS: Nagyon is. Ráadásul több közönségünk is volt, mert négyszer-ötször is megcsináltuk a műsorszámunkat. Ha vége volt az egyiknek, visszavonulót fújtunk, az alkalmi közönség szétszéledt, majd újra nekiálltunk új nézelődőkkel. Lelkes fogadtatásra találtunk minden alkalommal.

MN: Még ennél is lelkesebb fogadtatásra találtak a rendes színpadon előadott musicalalakításai. Az egyik leghíresebb szerepe Rose mama volt Stephen Sond­heim Gypsy című musicaljében. Ha jól tudom, Sondheimmel közeli munkakapcsolatot ápol.

IS: Nagyon is, Sondheim és én afféle ímélbarátok vagyunk. A próbákon nincs ott, de a főpróbákon, az elsőn vagy a másodikon mindig megnéz. London szereti Sondheimet, ezt ő is érzi. Látja, ez az igazi kiváltság, hogy az elmúlt hat évben sorra játszhattam a nagy Sondheim-musicalekben; a Gypsyben, a Sweeney Toddban és a Folliesban.

MN: Hogyan kezdődött az ímél­barátságuk?

IS: Amikor 1990-ben szerepeltem az Into the Woods című musicaljében, még nem ismertem közelebbről. De amikor a Sweeney Toddban felléptem, a lelkemre kötötte, hogy a Gypsyt is meg kell csinálnom. Természetesen visszakoztam. Hát, így kezdődött a levelezésünk. Ő is járt nálunk, a házunkban teára, mi is jártunk nála, a házában vacsorára. A Sweeney Todd az oka mindennek.

MN: A Táncterápiában Timothy Spall a partnere. Ő is, akárcsak ön, Mike Leigh közeli munkatársa, és ő is, akárcsak ön, a Harry Potter-univerzum megbecsült tagja.

IS: Elég régi ismeretség a miénk, a hetvenes évek közepén Tim és én egy időben végeztük a színészképzőt. A Harry Potterben nem volt közös jelenetünk, de egy tévéfilmben dolgoztunk együtt, és persze a régi ismeretség mindent megkönnyített, nem mintha bármit is meg kellett volna könnyíteni. Tim nagyon nagy színész, a humora ellenállhatatlan, sikerült is állandóan megnevettetnünk egymást.

MN: Mit gondol, Mike Leigh hajlandó lenne megrendezni egy olyan keserédes, feel-good komédiát, mint a Táncterápia?

IS: Ki van zárva. Mike sosem rendez olyan filmet, amit nem ő maga írt.

MN: Kinézetre, öltözködésre, hajviseletre mintha lenne némi hasonlóság Sandra, a Táncterápia sznob felesége és Harry Potter életének megkeserítője, a Mágiaügyi Minisztériumból szalasztott Dolores Umbridge között.

IS: De van egy óriási különbség! Sandra sosem viselne rózsaszínt! Az már igaz, hogy mindketten agyonmanikűrözött, élre vasalt nőszemélyek, ez a magabiztosság érzetét kölcsönzi nekik. Sandra egy kertvárosi előkelőség, aki nagyon magasan hordja az orrát. A dizájnerruhákon innen, de a teniszklubtagságon túl – valahol a kettő közt éli az életét. Az öltözete, ideértve a sisakként viselt frizuráját is, egyben fegyverzet is, ez az ő páncélzata. Semmi sem áll távolabb tőlem, mint ez a stílus. A film arról szól, hogy ez a páncélzat hogyan hullik le szépen lassan Sandráról.

MN: Ha szabadon választhatna a Harry Potter-szereplők közül, kit játszana el legszívesebben?

IS: Voldemortot szívesen eljátszanám.

MN: Miért épp őt?

IS: Mert szeretem a sötétséget.

MN: Meglelte ezt a sötétséget eddigi szerepei valamelyikében?

IS: Azt hiszem, igen, Mike Leigh filmjében, a Vera Drake-ben.

Köves Gábor

Táncterápia

Egyszerű, kedves kis darab. Az életét egy rendőrtiszt asszonyaként elpergető, egykori ambícióit a családi rend és béke vastag szőnyege alá besöprő, a nyugdíjba vonulása alkalmából kitüntetett férj révén hatvan fölött végre Ladyvé előlépő főhős éppen a nagy napon szembesül azzal, hogy az ő egyetlenje már évek óta megcsalja. Dacból költözik el fény­űző otthonából jó ideje hanyagolt, szegény és hippimentalitását öregkorára sem feladó nővéréhez. Csak átmenetileg tervezi elviselni a túlságosan is életvidám nővért s annak távolról sem a high classhoz tartozó baráti társaságát, ám az elhagyott férj bocsánatért esedezés helyett válóperes papírokat küld, ő pedig, megtűrten a külvárosi panelben, át kell, hogy értékelje életét. Mégsem drámát látunk: a világ éppen így tárul ki előtte, s nemcsak a lehetőség nyílik meg, hogy a karót nyelt műlady visszataláljon ahhoz a jó humorú, vagány csajhoz, aki valaha volt, de még a szerelem is újra megtapasztalhatónak bizonyul.

false

Richard Loncraine rendezőnek két kiváló eszköze is van ahhoz, hogy mindez ne fulladjon érzelgős giccsbe vagy felszínes poénkodásba. Az egyik az, hogy mind a forgatókönyv, mind a rendezés gyengéd, tapintatos gesztusokkal dolgozik. A vidámságba keserű életismeret vegyül, egyszerre érezzük az egyes jelenetek finom elemeltségét s bennük, a humoros vagy érzelmes lendületű akciókban: a reflexiót az élet valódi kérdéseire. A másik eszközt Imelda Stauntonnak hívják. A brit film általában harcias háziasszonyi szerepekre felkért vagy segítőkész manócskaként azonosítható Kiss Manyija a szemünk láttára fiatalodik rosszmájú, dühödt, vén parvenüből a valódi értékekre ismét fogékony, melegszívű fiatalasszonnyá, aki előtt még ott az egész élet – még ha annak ideje rövidre szabott is.

TPP

Forgalmazza a Cirko Film

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.