Immár azért szabadkozik egy színésznő, amiért korábban elítélte Woody Allent

Mikrofilm

Tovább bonyolódnak Rebecca Hallnak a színész-rendezőhöz fűződő érzelmei.

Hét év telt el a MeToo-botrány kirobbanása és Harvey Weinstein szexuális zaklatásos ügyének napvilágra kerülése óta. A nagyhatalmú producert 2020-ban találták bűnösnek, miután több mint 80 nő vádolta meg nemi erőszakkal és zaklatással. Weinstein azóta is börtönben ül, csak romló egészségügyi állapotáról szállingóznak a hírek, legutóbb például Covid és tüdőgyulladás miatt szállították kórházba. A társadalmi mozgalmat belökő Weinstein mellett is vannak a MeToo-nak nagy skalpjai – elég csak Kevin Spacey-re gondolnunk –, van azonban egy rakás szürkezónás eset, amelyet a nézők vagy a közvélemény se lenyelni, se kiköpni nem tud.

Ezek közé tartozik Woody Allen is, akinek botrányos ügyei még jóval a MeToo előtt láttak napvilágot. A vádak szerint az Annie Hall rendezője szexuálisan zaklatta Mia Farrow-val közösen örökbefogadott lányukat, Dylan Farrow-t. Ekkor 1992-t írtak, nem sokkal később pedig Allen és Farrow másik adoptált lánya, Soon-Yi Previn állt elő azzal, hogy egy párt alkot Allennel, amely csak tovább fokozta a botrányt. Ők ketten 1997-ben házasodtak össze, amikor a nő 27, Allen pedig 62 éves volt, azóta pedig két lánygyermeket is örökbe fogadtak.

A 90-es években mindez nem igazán viselte meg Allen karrierjét: 1993-ban (Férjek és feleségek), 1995-ben (Lövések a Broadwayn), 1996-ban (Hatalmas Aphrodité) és 1998-ban (Agyament Harry) is Oscarra jelölték, majd a 2010-es években is volt egy jó szériája: az Éjfélkor Párizsban forgatókönyvéért elnyerte negyedik aranyszobrocskáját, majd a Blue Jasmine-ért ismét jelölést szerzett. Nagy sztárok dolgoztak filmjeiben, akik szintén sorra nyerték az Oscarokat alakításukért – mintha az egykori botrányról mindenki megfeledkezett volna. Aztán jött a MeToo, amikor egy csomó korábbi botrány is még inkább felerősödött: több mint tizenöt évvel később ismét előkerült például az a vád, miszerint Gary Oldman fizikailag és érzelmileg bántalmazta egykori feleségét (Oldman mindezek ellenére 2018-ban Oscart nyert A legsötétebb óra főszerepéért), de ismét előkerültek Woody Allen egykori sötét ügyei is.

Fogadott lánya, Dylan Farrow a Los Angeles Timesba írt véleménycikkében ítélte el azokat a színészeket, akik a vádak ellenére még mindig együtt dolgoznak Allennel. A hasonló nyomásgyakorlásnak meg is lett az eredménye: egyre kínosabb volt a rendezővel együttműködni. Rebecca Hall, aki a 2008-as Vicky Cristina Barcelonában és a 2018-as Egy esős nap New Yorkban című filmjeiben is szerepet vállalt, Instagram-posztban kezdett magyarázkodni. „Miután elolvastam, majd újra elolvastam Dylan Farrow pár nappal ezelőtti állításait, majd visszamentem a korábbi nyilatkozataihoz is, immár látom, hogy ez rendkívül bonyolult ügy, a tetteim pedig olyan hatást kelthettek, amely más nőket elhallgattatott vagy figyelmen kívül helyezett. Ezt nem könnyű a mostani helyzetben, és egyáltalán bármikor feldolgoznom, ezért szeretnék elnézést kérni. Sajnálom a döntésemet és még egyszer nem követem el ezt a hibát” – fogalmazott arra utalva, hogy szerepet vállalt Woody Allen filmjeiben. Egyben azt is bejelentette. hogy az Egy esős nap New Yorkbanért kapott fizetését felajánlja a szexuális visszaélések ellen küzdő, azok áldozatait védő Time’s Up mozgalom javára.

Nem Hall pálfordulása volt az egyetlen: Kate Winslet, Colin Firth, Timothee Chalamet, Rachel Brosnahan vagy Greta Gerwig szintén így tettek. Ezekre reagálva Allen még 2021-ben így nyilatkozott: „Jót akarnak, de mind ostobák. Egy teljesen ártatlan ember üldöznek és tovább erősítenek egy hazugságot.”

Mára azonban úgy néz ki, Hall  ismét változtatott álláspontján: egy friss interjújában azt mondta, már bánja, hogy belekeveredett ebbe az egészbe a MeToo idején. „Nagyon nem vall rám, hogy bármivel kapcsolatban nyilvános állásfoglalást tegyek. Én nem beszélek, hanem cselekszem, ennyire vagyok politikus. Nem gondolom magam színész-aktivistának, nem ilyen ember vagyok. És kicsit bánom is az állításom, mert nem hiszem hogy egy színész felelőssége, hogy ilyen helyzetben beszéljen” fogalmazott. Azt is megmagyarázta azonban, annak idején miért fordult a nyilvánossághoz. „Épp kint álltam, egy utcai jelenetet forgattam Jude Law-val, amikor szó szerint így hangzott a dialógusom: »Kurvára be kell fejezned, hogy 15 évesekkel fekszel le!« És azon a napon tört ki a Weinstein-botrány. Ott volt az a sok újságíró és fotós, mert Weinstein volt a film producere, és mind azt hallgatták, hogyan mondom ezt a szöveget.” Mint fogalmazott, abban a helyzetben az volt a legfontosabb, hogy mindenki higgyen a bántalmazott nőknek, és bár mindegyik történetben vannak bonyodalmak és nüanszok, de úgy érezte, helyre kell állítania az egyensúlyt, gesztust kell tennie. „De az egész azzá változott, hogy még egy ember elítéli Woody Allent és bánja meg hogy vele dolgozott – ami nem is igaz, én nem ezt mondtam. Nem bánom, hogy dolgoztam vele. Remek lehetőséghez juttatott és nagyon kedves volt hozzám” – magyarázta. Hozzátette: ha ma látnának napvilágot a vádak, nem mondana semmit, egy művésznek ugyanis nem az a feladata, hogy ilyen állásfoglalásokat tegyen.

A Woody Allen elleni vádakról legutóbb 2021-ben az HBO készített dokumentumsorozatot Allen kontra Farrow címmel. Rebeca Hall épp ugyanebben az évben avanzsált a színészet mellett rendezővé A látszat ára című filmjével, és már készül is a következő mozijára a kamera mögött. Maga Allen jó időre kikerült a reflektorfényből, pár éve már közel sem övezi akkora figyelem egyre lassabban készülő filmjeit. A Coup de Chance című legutóbbi alkotását versenyen kívül mutatták be az idei Velencei Filmfesztiválon, erről azt nyilatkozta, talán az utolsó filmje. Még idén azonban új színházi darabbal is előállt, a Brooklyni mesének ráadásul Magyarországon, a Belvárosi Színházban tartották a világpremierjét (kritikánk ide kattintva olvasható).

Nem Allen az egyetlen, akire a MeToo-hullám elültével mintha megbocsátóbban néznének: mint mi is megírtuk, egy egész kis mozgalom alakul többek között Liam Neeson és Sharon Stone vezetésével, akik szerint megérett az idő Kevin Spacey visszatérésére is.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódásról és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.