Színház

Festett malaszt

Brooklyni mese

Kritika

Alá vagy fölé becsüljük-e a művészet erejét? Képes-e megváltoztatni minket? Woody Allen legújabb színdarabja meglehetősen szélsőséges körülmények között keresi a valódi értékeket, Raffaello Szűz Máriát ábrázoló festményét vetve az 1930-as évek Brooklynjának tenyeres-talpas gengszterei elé.

Sal (Mészáros Máté), a szervezett bűnözés egyik magas pozícióban lévő alakja pont olyan, amilyennek elképzeljük az ilyet, gusztustalanul gazdag, ízlése nulla, és még büszke is tanulatlanságára. Ha a főnök ilyen, gondolhatjuk, milyen lehet a többi. A slepp egy része ráadásul épp a családba akar beházasodni – Sal lányai eladósorúak. Angelina (László Lili) a mélázó, többre vágyó könyvmoly teljesen kilóg a családból, sebaj, a vőlegénye visszahúzza a szellemi pöcegödörbe. Isabellával (Bíró Panna Dominika) már nincs ennyi gond, ő épp azt csinálja, amire szánták – semmit –, azt viszont harsányan és erkölcstelenül, újdonsült fiújával bejárva a brooklyni éjszaka minden zegét és zugát. Ki tudja, talán dupla esküvő készül, anyuka (Járó Zsuzsa) legalábbis nagyon élné a szervezést, a pénzt ugyanis jellemzően épp olyan gyorsan és hatékonyan tünteti el, ahogy a férje a holttesteket. Ám amikor egy műkincsrablás miatt a família – mondjuk úgy – értékmegőrzés céljából egy ideig kénytelen a saját falán pihentetni Raffaello Szűz Mária-képét, minden megváltozik. Elválik a szar a májtól, a festmény láttán a bagázs jó része egyszeriben nem pusztán a többre, hanem a jobbra kezd vágyni, pedig efféle teher eddig nem nyomasztotta egyikőjüket sem.

Woody Allen ezt a darabját a Covid alatt írta. Kilépett a megszokott értelmiségi köreiből, és egyenesen az alvilág legegyszerűbb, művészettől legmesszebb eső alakjai közé ment. A nőket a szokásos enyhe fetisizmussal ezúttal is a férfiak fölé helyezi, a darabban a Szűzanya tisztasága szinte csakis őrájuk van hatással, míg a férfiak, ha lehet, még szánalmasabbnak mutatnak mellette. Egy kivétel azért mégis akad, Angelina szerelme, a festő, aki a lányt festeni tanítja, és aki a maga szorongással vegyített sznobizmusával azért mégiscsak visszacsempész valamit Allen jól ismert figuráiból ebbe a darabba is. (Írhatnánk azt is, hogy Allen egyedül a rá hasonlító alakot ruházta fel intelligenciával a sok zsíros szájú surmó közt). A szerző távolról, szemérmetlenül ítélkezve és szinte sértő lenézéssel beszél a figuráiról, ám a humorával és a művészet istenítésével, mint mindig, most is megváltást nyer.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.